Nyíregyháza

Ha mindenkit annyi energiával áldott volna meg az ég, mint Kissné Szabó Zsuzsannát, akkor a ma egyre szaporodó rászorultak még több segítséget kaphatnának. Van, persze, intézményes segítségnyújtás, annak számtalanszor változtatott elnevezésű formája, ám semmi nem pótolja azt a lelkesedést, azt az örökké jobbat akaró szándékot, ami a Sóstói Szivárvány Idősek Otthonának igazgatónőjét jellemzi. Ha kell, menedzser típusú vezető, aki az országos hatáskörű szervezetek vezetőivel tárgyal vagy vitatkozik, ha kell, a pénzügyi ismereteinek birtokában nem tudják eltéríteni a helyes úttól.

Kisarban született 1948. december 15-én. Édesapja, Szabó József a termelőszövetkezetben, édesanyja, Adorján Emma a háztartásban tevékenykedett. Nővére, Kiss Sándorné Szabó Emma egy takarékszövetkezet helyettes vezetője, húga, Feketéné Szabó Katalin Kisarban egy mezőgazdasági betéti társaság ügyvezetője. Öccse, Szabó József tanár-közgazdász, Ózdon él. Férje, Kiss Sándor a Start Rehabilitációs Vállalatnál művezető. Fia, Adorján Kiss Zoltán – aki a tizennyolcadik születésnapja után a nagymama kérésére vette fel az Adorján nevet, hogy azt valaki továbbvigye a családban – könyvtár-angol szakon tanul a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, negyedéves, a Nyírség Táncegyüttesben táncol, és már alsósokat tanít az angol nyelv rejtelmeire. A kisebbik fia, Kiss Tibor Sándor olasz szakos hallgató a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Felsőfokú olasz nyelvvizsgát tett a héten, latinból alapfokúval rendelkezik. A művelődésmenedzser szakot is felvette.

Az igazgató asszony a fehérgyarmati gimnáziumban 1967-ben érettségizett. Egy év múlva a szociális otthonban segédápolóként helyezkedett el, s két év múlva már elvégezte az ápolónőképzőt. 1979-ben másodszor is érettségizett, ezúttal a Közgazdasági Szakközépiskola pénzügyi ügyintéző és képesített könyvelő szakán. Ezt követően a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális szervező szakán szerzett diplomát. Ez még kevés volt neki, beiratkozott és sikeresen diplomázott az ELTE politológia szakán 1996-ban, s most egyszerre jár a fiával a debreceni KLTE-re, ahol szociálpolitikusnak készül.

A szociális ágazat meghatározó jelentőséggel bír az életében. 1968 és 1991 között segédápoló, szakápoló, majd osztályvezető lett. Utána néhány évet a fiaival töltött gyermekgondozási szabadságon. Érdekes feladatot hozott számára ekkor az élet. 1980 és 1985 között ő indította el és vezette a nyíregyházi Csalóközben a nyugdíjasházat.

1985-ben ismét a szociális otthonban kapott magas szintű megbízatást, kinevezték intézetvezető főnővérnek. Ezt a beosztást 1991-ig látta el.

A közben szerzett egyetemi ismereteit a DOTE nyíregyházi egészségügyi főiskolája is hasznosítani akarta, ezért a szociális munkás szakon tanította a szociális munka elméletét és gyakorlatát, valamint politológiát. A tanárképző főiskolán mentálhigiénét oktat a másoddiplomásoknak. 1996. február elsején ismét visszahívták az otthonba, ezúttal már az igazgatói teendők ellátásával bízták meg.

– Nemcsak azt láttam, hogy egyre több ember szorul jogosan az állam gondoskodására, hanem maguk az intézmények sem tudnak élni minden lehetőséggel – magyarázza Kissné Szabó Zsuzsanna. – Ezért szorgalmaztam, hogy fogjanak össze ezek az intézmények, és segítsük egymást szakmailag és minden más kérdésben. Megalakítottuk a szociális intézmények szakmai érdekvédelmi egyesületét, amelynek az elnökeként sokat dolgozom azért, hogy mind az intézetekben folyó munka kerüljön magasabb szintre, mind az ottani alkalmazottak helyzete javuljon. Megtalálhatók köztük az egyházi, az alapítványi, városi, községi és más intézmények egyaránt. Létrejött egy országos egyesület is erre a feladatra, s a mi intézményrendszerünk egyből a legnagyobbak közé emelte megyénket. Az országos egyesület vezetőségi tagjaként kamatoztatom eddigi tudásomat.

Sivárság, kitaszítottság, magány, bánat, elfeledettség és még sorolhatnánk, hány negatív képzet kapcsolódott korábban a szociális otthonokhoz. Ma már lényegesen más a helyzet, mivel a szolgáltatójelleg erősödik. Ma sokan döntenek úgy, hogy felvételüket kérik az otthonba, mivel befizetnek huszonegyezer forintot, vagy ha kevesebb a nyugdíjuk, akkor annak a nyolcvan százalékát, és ezért a pénzért kérnek és kapnak különböző szolgáltatásokat. A teljes ellátás tartalmazza a bentlakást, a háromszori étkezést, az orvosi ellátást, a mosatást, de még a fodrászatot is.

Természetesen nem rózsaszínűek a hétköznapok az intézetben még a legjobb szándék ellenére is. Ahol négyszáztíz ember él egymás mellett – háromszázhatvan Sóstón, ötven az Etelközben – ott előfordulnak konfliktusok. Két alapítványt hozott létre az igazgatónő. Az Őszirózsa Alapítvány az itt élők foglalkoztatását segíti, kulturális és sportcélokat szolgál. A másik, a Naplemente Alapítvány a haldoklók emberhez méltó átmenetéért jött létre.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)