Nyíregyháza

Tevékenysége és családjának életútja az egész Földet átöleli. Gucsa Zoltánné, az egykori alsós tanítónő bizonyára nem is álmodott arról, hogy egyszem gyermeke, Zoltán fia Ázsia legszebb részén, Kuala Lumpurban esküszik örök hűséget egy szép maláj kislánynak. Az pedig, hogy a nyugalmas katedrát az átmeneti otthon nyugtalansága, vibrálása váltja fel, szintén nem szerepelt az eredeti tervek között.

Gucsa Zoltánné, Katika Ibrányban született 1952. március 22-én. Édesanyja, Németh Klára szakácsként dolgozott, ma már nyugdíjas. Édesapja, Együd Gábor a kereskedelemből ment nyugdíjba. A két idős szülő ma már felnőtt gyermekük, unokájuk, lassan dédunokájuk sikereinek örül. A férje, Gucsa Zoltán műszaki pályát választott, gépészként tevékenykedett, ma nyugdíjas. A fiukra, Zoltánra joggal büszkék. A gyermek 14 éves korától önállóan tartotta el magát, takarékoskodott, bizonyára nem a véletlen számlájára írható, hogy Malajziában egy szállodát és éttermet igazgat. Öt nyelven beszél. Megismerkedett egy szép, mandulavágású szemű maláj kislánynyal, Lau Hui Jine-nel, aki fiatal kora ellenére bankár. Ő kínai, japán és maláj nyelven érteti meg magát. A szerelemből házasság lett, amelyet Kuala Lumpurban kötöttek meg. A nagy családi eseményen csak Gucsáné, Katika lehetett jelen. Ugyanis a helyi hagyomány szerint vendégenként egy dollárt kellett letenni, és a magyarországi mamának 1111 dollárral kellett hozzájárulnia a költségekhez. Az esküvőn találkoztak először személyesen a fiatalok szülei. Lassan megbarátkoznak a helyzettel, hogy a családi összejövetelekre ezer kilométereket kell repülni.

Gucsáné Ibrányban érettségizett, ezután képesítés nélkül tanított Nyírtéten. Hamarosan Orosra került, ahol 27 éven keresztül nevelte, oktatta az elsősöket. A tanárképző főiskolán tanítói oklevelet szerzett, és igazából semmi másra nem vágyott, csakhogy az alsó gyerekeket tanítsa.

Ám az élet, a legnagyobb rendező másfajta szerepet szánt Gucsánénak. 1998-ban nevelőtanár lett a gyermekvédelmi intézetben, 1999-ben pedig kinevezték otthonvezetőnek. A nyírszőlősi átmeneti otthon mindennek nevezhető, csak a megtestesült nyugalomnak nem. Ebben az átmeneti otthonban 30 napot töltenek a gyerekek. Ez nem a kikapcsolódás ideje számukra sem, hisz ez idő alatt kell kihozni őket abból a krízishelyzetből, amiért éppen bekerültek. A négy hét alatt feltérképezik a személyiségüket a szakemberek, valamint gondoskodnak a gyermekek további útjáról. A szó is jelzi, hogy átmenetről van szó, ám az átmenet a múltat és a jövőt köti össze, nem mindegy, hogy a jelenlegi helyzetből milyen múltra következtetnek és főként az nem mindegy, hogy milyen jövőt rajzolnak fel a gyermekek számára. Ebben a nehéz feladatban a tapasztalt pedagógusra, az édesanyára komoly felelősség hárul. Gucsáné azt mondja, ha elfogy a mosoly az arcáról, abbahagyja ezt a szakmát. Hit nélkül ugyanis nem tudná végig csinálni ezeket az embert próbáló hétköznapokat. Szerencsére, ez a veszély egyelőre nem fenyeget. Hivatásként foglalkozik a gyerekekkel és a gyermekvédelemmel. Bár nemcsak ő tudja, hanem valamennyi munkatársa is megerősíti: kemény lelki teher hárul azokra, akik a más gondját is a sajátjuknak tekintik, és igyekeznek a családi fészek melegét pótolni a rászoruló gyermekek számára.

– Családi fészek melege? – kérdez vissza Katika. – Itt nem ritka az agyon vert gyerek, a pedofil felnőtt által zaklatott serdülő vagy éppen még csupán gyermek, az alulművelt, a trágár szavakat használó, a társadalmi normák ellen lázadó kamasz már nem is döbbenti meg annyira a gyermekvédelmi szakembereket. Az a sokéves tapasztalatunk, hogy a kis gyermekeket szívesen fogadják a nevelőszülők vagy az örökbe fogadó családok, akkor még bőven jut hely a számukra. Ám amikor jönnek a problémák, a szülők nem mindig tudják konfliktusaikat kezelni. Nagyon nehéz helyzeteket produkál az élet. Természetesen én sem tudom könnyen megélni a gyermekek élethelyzeteit, még akkor sem, ha jóval több az élettapasztalatom, a stressztűrő képességem. Azért mégis csak ők zuhannak ki a családból, nekik kell nem átmeneti megoldást találni a bajokra. Rendszerint nem egy probléma, hanem konfliktusok sora veszélyezteti ezeket a gyerekeket. Annak örülök, hogy a legtöbb gyermek megtalálja itt a nyugalmat, oldódik a szorongása.

A szakszolgálati igazgatóhelyettes asszony ma már nem cserélné fel a régi, nyugalmas tanítónői állásra a sokkal több izgalmat adó, feszültséget hordozó és állandó konfliktushelyzetet produkáló átmeneti otthont. Mint vezető, úgy érzi, azért is felel, hogy az intézmény betöltse azt a szerepet, amelyet a gyermekvédelmi törvény és az ahhoz kapcsolódó önkormányzati rendeletek, határozatok rájuk rónak. A gyermekvédelmi szakszolgálat jócskán modernizálódott az elmúlt évek során, és ebben igen nagy szerep jutott az átmeneti otthonnak. Gucsa Zoltánné azt mondja: hinni szeretné, hogy ehhez ő is tevékenyen hozzájárul.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)