Baktalórántháza

A sikerélmény igencsak viszonylagos fogalom. Mielőtt filozófiai fejtegetésbe fognánk Szabóné Komolai Idával, a baktalórántházi gyermekvédelmi központ igazgatójával, azonnal leszögezi a roppant szimpatikus, határozott fellépésű vezetőnő, hogy az apró örömöknek legalább úgy tud örülni, mint az úgymond nagy eseményeknek.

Mert például mennyire fontos az – fejtegeti –, hogy az a diák, aki félévkor hét tantárgyból megbukott, a második félévet közepesekkel és négyesekkel zárta. Mindössze annyi történt, hogy az igazgatónő – aki nemcsak jó vezető, hanem anyai gondoskodással megáldott főnök – leült a kislánnyal és elbeszélgettek. Mert aki nem tanul, nem szerez szakmát, prédája és kiszolgálója lesz azoknak, akik csak hasznot akarnak húzni a teljesítményéből. Aki nem válogathat munkahelyek között, annak az utca „kínál állást”.

Amikor az időben érkező intő szó értő fülekre talál, az igazgatónő nagyon együtt tud örülni az illetővel: visszajött valaki a társadalom ingoványos, nehezen átjárható széléről a közösségi normák szerint élő fiatalok közé. És így lehetősége nyílik családot alapítani, gyermekeket szülni és felnevelni, és kialakítani majd bennük azt a követelményrendszernek történő megfelelést, amely annak idején őt is megmentette.

Nem látványos, ám annál fontosabb az intézetben felnövő és saját családra, önálló életre vágyó fiatalokkal a szakszerű foglalkozás. Az igazgatónő saját családjában tapasztalta meg, mit jelent a biztos szülői háttér, a mindig számíthat a gyerek valakire érzése. Két lánya már felnőtt, Ildikó joghallgató a Debreceni Egyetemen és hosszú évek óta bírónak készül. Ágnes Pécsett egy mobilszolgáltató üzletvezetője.

Szabóné Komolai Ida – akit nemes egyszerűséggel Ildinek becéznek – munka mellett végezte el a debreceni egyetemen a szociálpolitikát, valamint sikeresen tette le a szociális szakvizsgát is.

A közelmúltban pedig szép, ám annál nehezebb lehetőséget kínált számára a sors, a megyei önkormányzathoz tartozó baktalórántházi gyermekvédelmi központ igazgatói állását pályázta meg és nyerte el.

Nem akármilyen fába vágta a fejszéjét, de félmunkát soha nem végzett. Rengeteg energiát fektet abba, hogy a változó gyermekvédelmi koncepciók, rendeletek, elvárások és az azokat felülíró törvény ne csak betűje szerint, hanem szellemében is érvényre jusson. Nagyon örült annak, hogy a megyei közgyűlésen 38-an szavaztak igennel és csak ketten nemmel a kinevezésére.

A lakásotthonokra most különös hangsúlyt igyekszik fordítani. Az utóbbi években ugyanis bebizonyosodott, hogy az intézeti ellátás – amely inkább kollégiumi elhelyezésre hasonlított – nehezebben nyújt átmenetet a társadalom hagyományos családmodelljébe. Ezért hozták létre a lakóotthonokat, amelyekben az otthonvezetők irányításával az önálló életet gyakorolhatják, kezdve a bevásárlástól a takarításig, a pénzbeosztástól a rendezett életszervezésig. Jelenleg 168 3–24 év közti fiatal él az öt nyírszőlősi, három baktalórántházi, öt berkeszi és egy kisvárdai– ez utóbbi kettőt 2003. augusztus elsejével integrálták a baktai központhoz. Mellettük még 110 kisgyermek – köztük nem kevés csecsemő – él nevelőszülőnél.

Az Európai Unió tárt kapukkal várja, és eddig is tette ezt különösen Hollandia a megyebeli intézeti gyerekekkel, akik közt van olyan is, aki már sajátjának érzi a holland családot, ahová évek óta visszahívják. A gyermekvédelem, a fogyatékosgondozás és -ellátás terén jóval előrébb járnak, mint mi. Szerencsénkre, sem nagylelkűségben, sem pénzben, sem szaktudásban nincs hiány náluk, és örömmel segítenek a szakembereknek a gyakorlati tapasztalatok átadásában. Ha kell, adományokkal igyekeznek előmozdítani a fontos célok megvalósulását.

Szabóné számít az európai uniós pályázati lehetőségekre is, hiszen a gyermekvédelmi feladatokra, a gyermekjogok maradéktalan megvalósulására nagy hangsúlyt helyeznek és ezekre a célokra komoly összegeket is megszavaznak a különböző testületek. Így nyugodtan el lehet érni, hogy majdnem mindegy legyen az intézetben felnövekvő fiatalnak, hogy melyik ország állampolgáraként anyakönyvezik. Életminőségében ő már európai polgár lehet.

Épp ennek jegyében szerveznek számos kulturális, sport-és szórakoztatva nevelő programot a gyerekeknek. Most éppen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházba jöttek be egy előadást megnézni. Szeretnék szélesíteni a baktalórántházi intézetben a gyerekek látókörét. Az informatikai hálózatot minden lehetséges módon fejlesztik. A nyelvtanulást épp az európai minta megértése végett szorgalmazzák. Felvettek egy mentálhigiénés szakembert, aki nemcsak a fiatalokkal, hanem a felnőttekkel is foglalkozik. Van ugyanis tanulnivalója minden korosztálynak. Olyan fejlesztési programot dolgozott ki az igazgatónő, amely nemcsak a megyei, az országos, hanem a nemzetközi normáknak is megfelel.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)