Gávavencsellő  

A közmondások igazát hamar megtapasztalhatta a családjával Tiszabercelen élő, ám a szomszédos nagyközségben, Gávavencsellőn jegyzőként dolgozó Szántó Zsolt. A „Nem esik messze az alma a fájától” szentencia volt a könnyebben, míg a „Senki sem lehet próféta a saját hazájában” bölcselete a nehezebben elviselhető.

Szántó Zsolt 1965. november 1-jén Nyíregyházán született. A születési hely csupán anyakönyvi momentum, valójában Tiszabercel volt eszmélésének, felcseperedésének színhelye. Édesanyja negyedszázadon át e község vb-titkára, mai szóhasználattal élve: jegyzője volt. Ezért is az utalás ama almára és fájára, amely nemcsak édesanyja, de édesapja, sőt még a nagyapja vonatkozásában is igaz. A végtelen természetszeretetet ugyanis tőlük örökölte.

A nagypapáról fennmaradt egyetlen kép egy halászatot követő pillanatról tanúskodik, aki ugyancsak nagy halász hírében állt. E célból a jegyző az édesapjával ma is bérli a Tisza egy szakaszát. A szabadidőt mindemellett vadászattal tölti, nemcsak a helybeli, de az Upponyi Vadásztársaság tagjaként is. E gyönyörű hegyvidéki település a Bükkben található. Szántó Zsoltnak a halászás és vadászás szenvedélye már rég nem a zsákmányszerzést, hanem a természet közelsége okozta felszabadító örömöt, aktív pihenést és családi együttlétet jelent, merthogy sem a felesége, aki Paszabon óvónő, sem a hétéves Andorka le nem maradna egy ilyen kiruccanásról. A szülők családi gazdálkodásából Zsoltra inkább az ügyintézés feladata hárul.

Az általános iskola elvégzése után Szántó Zsolt az ibrányi gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol olyan kitűnő tanárok tanították, mint Hegedűs Dezső, Szummer Károly. Az előbbit Ibrány város, az utóbbit Gávavencsellő választotta díszpolgárává. Érettségi után Egerbe jelentkezett, mert leghőbb vágyaként erdész szeretett volna lenni. Ám a szűk keretszám miatt oda szinte csak a dinasztiális erdészek gyermekei nyertek felvételt. Így egy évig továbbra is Ibrányban maradt, az akkor még nagyközségi tanácsnál közigazgatási gyakornoknak.

– Ez idő alatt sok környezettanulmányt készítettem a családoknál, tetszett az emberekkel való kapcsolattartás, sokat tanultam Csongrádi Zoltánné dr. vb-titkártól és Berencsi Béla tanácselnöktől. A ma már városi jegyzőtől a szakmát, a polgármestertől pedig a mindent elérő mentalitást – eleveníti fel emlékeit Szántó Zsolt.

E hasznos előkészületek után sikeresen felvételizett a budapesti Államigazgatási Főiskola nappali tagozatára, ahol ’89-ben kapta meg a diplomáját. Ibrány visszavárta, ahol csoportvezetőként tevékenykedett. Amikor hírül vette, hogy a falujában lehetőség nyílik a jegyzői állás betöltésére, nem habozott, s megpályázta. Ám a siker csak egy darabig jelentett örömöt is a fiatal szakembernek, merthogy az akkor formálódó, erjedő világ megannyi problémát hozott felszínre. Ezeket szakmailag lehetett kezelni, a falu szülötte és lakójaként viszont kevésbé. Ami az egyik embernek megfelelt, az a másik oldalon súlyos sérelemmel járt. Miközben a község a nagyberuházások révén elindult a fejlődés útján, ez neki is munkasikereket jelentett, ám egészen mást hozott a magánosítás, a privatizáció forgószele. Igazságot tenni két, de sokszor ennél jóval több perlekedő falubelinek, lehetetlen vállalkozás. Ez, miként a prófétának, Szántó Zsoltnak sem sikerült.

Viszont eredményesen pályázott Gávavencsellő nagyközség 1992-ben megüresedett jegyzői állására, amelyet immár kerek évtizede tölt be. Az elmúlt tíz év sok mindenre megadta a választ, elsősorban is döntése helyességére. Gávavencsellőn megteremthette magában a belső békét, és ami legalább olyan fontos számára, jegyzőként sikerült kivívnia a település lakóinak elismerését. Megmaradt tiszabercelinek és Gávavencsellőn jegyzőnek. E kettősség nem okoz problémát, sőt hasznára van.

A 4300 lakosú nagyközség szintén magán viseli a kettősség jegyét azzal, hogy az önálló településként élő Gávát és Vencsellőt 1971-ben központilag összevonták Gávavencsellő néven. E felülről jött akarat ellenzése a mai napig tetten érhető a közigazgatásilag már teljesen egybeforrt falu lakóinak egynémely megnyilvánulásában. Persze, az összefogás szép példázatai is fellelhetők, mindenekelőtt a képviselő-testület közös törekvéseiben. Dr. Karakó László polgármester és az önkormányzat tagjai azon munkálkodnak, hogy Gávavencsellő az odalátogató bel- és külföldi vendégek számára vonzó környezetű település, az ott lakóknak pedig komfortos otthona legyen. E cél szolgálatában tevékenykedik Szántó Zsolt jegyző és a hivatal valamennyi dolgozója.

– A megyében – összefogva a környező településekkel – elsők között építettük ki a vezetékes gázhálózatot és valósítottuk meg a szennyvízberuházást. A kis- és középvállalkozások megerősödése pedig a gávavencsellői emberek ismert szorgalmát dicséri – mondta Szántó Zsolt.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)