Gávavencsellő

Nem kíván érzékeny patikamérleget annak eldöntése, hogy Szopkó József és családja miként érezheti magát a Tisza menti nagyközségben, Gávavencsellőn. Köszönöm szépen, jól – fogalmazza meg tömören az eddig itt töltött 17 év tapasztalatát s az ide tervezett reményteli jövőt. A gyógyszertárvezetőnek és tulajdonosnak is csupán az eddigi életútja sorjázásakor ötlik eszébe: a legfontosabb állomáshelyek valamely Tisza-parti településhez kötődnek.

A tiszadobi család egyetlen gyermekeként 1956. augusztus 11-én született Tiszalökön. Édesapja, Szopkó József a téeszben gépkocsivezetőként dolgozott nyugdíjazásáig, míg édesanyja a ház körüli teendőket látta el. A 75, illetve 70 éves szülők az idén aranylakodalmuk megünneplésére készülnek, akik ma is kétheti gyakorisággal Tiszadobról felkerekednek meglátogatni a lassan felnőtté cseperedett unokákat.

Szopkó József az általános iskola elvégzése után a tiszalöki Teleki Blanka Gimnáziumba iratkozott, ahol 1974-ben érettségizett.

– Kedveltem a reáltárgyakat, ám a műszaki orientáltságú pályaválasztásomat döntően az befolyásolta, hogy az egyik ilyen jellegű orvosi vizsgán a gyengébb szemem miatt nem feleltem meg. De jókor jött az akkori megyei gyógyszertári központ szórólapja, amely segített az életre szóló döntésben. A sikeres felvételit követően tanulmányaimat a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán folytathattam.

A diplomát 1979-ben kaptam kézhez, s Nyíregyházán, a Rákóczi úti Ernyei gyógyszertárban helyezkedtem el. Az Ernyeiben mintegy három évig dolgoztam, majd helyettesítő gyógyszerésznek, úgynevezett pendlizőnek álltam. E helyettesítési időszak a szakma, a megye településeinek jobb megismerését tette lehetővé, de mindemellett több emberi kapcsolatot, no és több pénzt is hozott számomra. Sőt a szintén gyógyszerész feleségemet is ennek köszönhetem, mert így ismerkedhettünk meg Rakamazon, akivel 1983. február 12-én kötöttünk házasságot. A feleségem, Mátrai Ilona 1954. december 24-én született Szeghalmon, a család valójában vésztői származású, a szülei már régóta Berettyóújfaluban élnek. Egy fiútestvére van, aki a családjával szintén e hajdúsági kisváros lakója.

A feleségem Budapesten végzett, a gyógyszerészi diplomáját 1982-ben, a szakgyógyszerészit 1987-ben szerezte meg. Friss házasként Tiszaeszláron laktunk, és a jövőnket tervezve két gyógyszerészt eltartani tudó álláshelyet kerestünk. E szempont alapján kerültünk 1984-ben Fehérgyarmatra, a Kossuth téri patikába, ahol máig Dávid György a gyógyszertárvezető. Ez idő alatt tettem szakvizsgát Debrecenben „Gyógyszerellátás és gyógyszerügyi szervezés” témában. Mindkét gyermekünk Fehérgyarmaton született, Zsuzsanna 1985. június 8-án, míg Péter 1988. február 12-én, éppen házasságkötésünk ötödik évfordulóján. Szerettünk ott élni, a fehérgyarmatiak és a környező kis aprófalvak lakói mintha eleve szeretetteljesebb szívvel születnének e világra, pedig a legtöbbjének igen nehéz a sorsa.

Fehérgyarmatot 1988-ban cseréltük Gávavencsellőre. Az elhunyt Horváth Géza gyógyszerész helyét pályáztuk meg a feleségemmel. Gávavencsellő mellett szólt még a megyeszékhely és Tokaj, illetve a szülőfalum viszonylagos közelsége, a Tisza-parti táj szépsége, az akkor még újnak számító gyógyszertár épülete, az udvar és a nagy kert.

Én úgy tartom: ott az otthonom, ahol a munkám. Az itt eltöltött tizenhét év is ezt bizonyítja, és úgy gondolom, sikerült az itteni emberekkel is elfogadtatni magunkat. A nagyközség két háziorvosával, a területi funkciót ellátó tüdőgondozó intézet munkatársaival is jó a kapcsolatunk. Igyekszünk megfelelni a felerősödött szakmai kihívásoknak, ugyanakkor a napi munkán túlérő feladatot jelent magának a vállalkozásnak a vitele, annak minden örömével és nyűgével. A patika 1995. november 4-től magánpraxisként működik. A korábbi öt gyógyszertári asszisztens helyett most kettő dolgozik. Az épületet teljesen felújítottuk. Időközben Tiszabercelen megnyitottuk fiókgyógyszertárunkat is, ahol minden munkanapon a gyógyszerészi teendőket én látom el. Ügyeletet nem kell adnunk, de a nyitva tartás falun egészen mást jelent, gyakran keresik meg az embert zárás után is.

Azt, hogy a műszaki pályát végül is gyógyszerészire cseréltem, régen nem bánom. Már akkor sem, amikor még kezdő beosztottként, majd pendlizőként tevékenykedtem. Az pedig külön örömünkre szolgál, hogy gyermekeink a nyomdokainkba kívánnak lépni. Zsuzsa lányunk a nyíregyházi Krúdy Gimnázium biológia tagozata után e szakmát tanulja, most elsőéves egyetemista Szegeden. A Krúdy biológia tagozatán harmadikos Péter fiunk is gyógyszerészként képzeli el a jövőjét – mondta Szopkó József.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)

A Vitál Gyógyszertár naponta 8-17-ig, csütörtökön 8-14,30-ig fogadja a betegeket. Hétvégén zárva tartanak.

(Kiegészítve 2012. szeptember 19-én)