Gávavencsellő

Ora et labora! Azaz: „Imádkozzál és dolgozzál!” Ezen bibliai útmutatás szerepel Koczogh István gávavencsellői vállalkozó, a Gávai Református Egyház gondnokának névjegykártyáján. Azt már az első kézfogás sejteni engedi, hogy e kártya tulajdonosa valóban e szellemben él, e bensőséges kapocs jellemzi az embertársaihoz fűződő viszonyát. Él a szeme, mosolyog a bajsza, jóízű a beszéde és figyelme a másikon van. Azt is mondhatnánk, egy oratáriánussal, vagyis fogadalmat nem tett, világi közösségben élő pappal van dolgunk. De nem járnánk messze az igazságtól, hiszen Koczogh István szeretett foglalatossága a Gávai Református Egyház gondnoki teendőinek ellátása. Ugyanakkor meggyőző vállalkozó is tud lenni. Sőt az is elhihető, hogy e mokány embert dupla motor hajtja. – Ezt olykor magam is elhittem, mígnem többszöri szívroham figyelmeztetett az igazságra – mondta a rá jellemző huncutkás mosollyal.

Koczogh István 1953. október 1-jén született Gáván. Édesapja tősgyökeres gávai, édesanyja, Laskay Julianna tiszarádi születésű volt. Mindketten ősi kisnemesi család sarjaként látták meg a napvilágot. A korban későn egymásra talált szülők földműveléssel foglalkoztak. Édesapját kétszer is eltemették, merthogy az orosz hadifogság alatt halálhírét vitték a faluba. Ezer veszélyen át, gyalog jött haza. Egy lánytestvére van, Bordás Józsefné Ilona, aki a családjával szintén Gávavencsellőn lakik.

– A gyermekkorra visszagondolva a nagy-nagy szegénység és a családot összetartó még nagyobb szeretet jut eszembe – sorjázta Koczogh István, aki közel két évtized után is fájó lelki teherként hordozza szülei elvesztését.

Az általános iskola után a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolába járt, 1972-ben érettségizett, majd a Budapesti Fűszért expeditőreként dolgozott. Közben első nekifutásra felvették a közgazdaságtudományi egyetemre, de az állandó munkát és a tanulást nehezen tudta összeegyeztetni. Emiatt állást cserélt. A katonaság időközben a nyíregyházi Damjanich-laktanyába szólította, de csak pár hónapot töltött angyalbőrben, a községet ötven évig szolgáló Farkas Imre tiszteletes úr kérvényt írt Koczogh István és idős szülei ügyében.

Otthon, a Gávavencsellő és Vidéke ÁFÉSZ-nél talált munkára, ahol bolthálózati ellenőr, felvásárlási alapegység-vezető, majd árkalkulátor lett. Az akkori elnökhelyettes nem engedte a tanulással járó kedvezményeket, így vége szakadt az egyetemnek. A gávavencsellői és a rakamazi ÁFÉSZ 1977. január 1-jén egyesült.

– Ott több funkciót is elláttam, majd személyes okok miatt kitettek az irodáról. Kocsmáros lettem Gáván a „Rozsdásban”. Még az évben, 1977. december 17-én megnősültem, Oláh Julianna (született 1960. január 5.) személyében paszabi lányt vettem el. Jöttek a gyerekek: Julianna 1978-ban született, ő teológiát végzett, jelenleg a Hajdúhadházi Református Gyülekezetben szolgál. Az 1979-ben világra jött Marianna, aki közgazdász diplomával most egy nyíregyházi benzinkútnál pénztáros. Az ifjabbik Koczogh István születési dátumát a lányaink is percnyi pontossággal tudják: 1988. szeptember 4. 17 óra 30 perc. Ő most a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium másodikos tanulója, és az U16 korosztályos országos bajnokságot nyert labdarúgócsapat tagja, míg itthon már a felnőtt csapatot erősíti.

Három év múlva az ÁFÉSZ-nél elnökváltás történt, visszamentem, és úttörő vállalkozásként én lettem az első szerződéses üzletvezető. Az akkori életritmusomat érzékeltetve: 1990-ben Bujon négy hónap alatt felépítettem egy lakást és a III. Félidő sportpresszót. A „kötelezően előírt szívroham” meg is érkezett, az angina pectoris rövid időre megálljt parancsolt. Gávavencsellőn 1991-ben egy régi házat átalakítottam: Zöld Diófa söröző néven működik. Az István Király vendégházat 1995-ben kezdtem építeni, amely épületegyüttes mára A, B, C épületrészekből áll, egyszerre 40 személy részére tudunk szállást biztosítani.

A református egyháznál 1995-től presbiternek, majd 2000-től gondnoknak választottak. Már gondnokságom első évében sikerült a templomunkat kívülről felújítani, majd rá két évre a templombelső is megszépült. A gávai református temetőt is én tartom rendben. Több hajléktalanná vált embernek adok otthont. Saját költségemen 2004-ben felújítottam a gávavencsellői sportpályát, építettem-, szélesítettem egy 300 méteres útszakaszt a Tisza árvízzel veszélyeztetett végén és parkosítottam a gávai református temetőt. Elnökségi tag vagyok a helyi sportegyesületnél, az önkormányzat településfejlesztési bizottságának külsős tagja vagyok.

A hármas szám fontos az életemben: a Szentháromság, az Atya, Fiú, Szentlélek, de három gyermekem, három vendéglátó-ipari üzletem van, a vendégház három épületrészből áll, háromszor rendetlenkedett a szívem. Na és három furikom van! – nevetett Koczogh István.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)