Ibrány

Fegyvernekről került Ibrányba, de ma már ezt a vidéket vallja hazájának Kovács István vállalkozó. Cégét, a Kovács és Társa Kft.-t nemcsak Szabolcs, hanem Borsod és Hajdú megye egy részén is jól ismerik az emberek. Élelmiszer kis- és nagykereskedelmi tevékenységet folytat, családi vállalkozásban.

Pedig ő sem gondolt arra, hogy valaha is vállalkozóként keresi majd a kenyerét. Az élet, a legnagyobb rendező, azonban néhányszor olyan feladat elé állította, hogy felelősen kellett döntenie nemcsak a saját maga, hanem a családja, meg később az alkalmazottak sorsáról is.

Fegyverneken 1958. február 5-én született. Édesanyja lánykori nevén Hodosán Mária. Sajnos, már nem él. Egészségügyi dolgozóként egy szociális otthonban gondozta és ápolta a rászorulókat. Édesapja, néhai Kovács István, az építőiparban tevékenykedett. Öccse, László, szobafestő-mázoló, ő otthon maradt Fegyverneken. Feleségét Horváth Annának hívják, ő szintén vállalkozó. Három gyermekük született; Andrea 2001-ben érettségizik, számviteli főiskolára készül. Szilvia nyolcadikos, István két és féléves.

Kovács István Szolnokon végzett a közlekedés-gépgyártó szakközépiskolában, majd a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon dolgozott 1977 és 1980 között. Bevonult sorkatonának, és egyszer mezőgazdasági betakarítási munkára vezényelték el az alakulatát Ibrányba. Még ágyat is hoztak magukkal, mert valaki azt mondta: lehet, hogy itt még az sincs…

Ma már családtörténelem a folytatás: megismerkedett Horváth Annával, s megígérte neki, leszerelés után feleségül veszi. A menyasszony hallani sem akart arról, hogy elköltözzön Ibrányból, Kovács Istvánnak eszébe jutott: minden családtagja legalább száz kilométeren túlról választott párt magának, így ő jött választott új hazájába. 1982. szeptember 11-én összeházasodtak.

Először a SZÁÉV-nél, majd a 110-es szakmunkásképző intézetben dolgozott. Emlékezetes marad az 1993. évi születésnapja: ugyanis éppen aznap szűnt meg a munkája. Kétségbeesés helyett azonban a továbblépésen törte a fejét. Akkorra már kialakított a garázsában egy palackozottital-boltot. Úgy gondolta, a kereskedelem terén létrehozhat egy komoly céget.

Az elgondolást tett követte, és egymás után nyitott meg a térségben hét boltot, ezek egy része saját, másik részét bérli. Annyira felfutott a forgalom, hogy célszerűnek látszott önálló nagykereskedelmi egységet létesíteni. Ma egy másfél milliárd forint forgalmú céget irányít.

Sok vállalkozót tönkre tett a multinacionális áruházláncok megjelenése. Nem lehet árban versenyezni egy Tescoval, Metroval, Intersparral és így tovább. Kovács István azonban felvette a kesztyűt és igyekezett megkeresni azt a szeletet a piacon, amelyet a multik nem tudnak lefedni. Úgy tapasztalta, hogy akkor kelhet versenyre a nagyokkal, ha szolgáltatásokkal bővíti a tevékenységi kört. A megyében elsőként vezette be a házhoz szállítást a boltok számára. Így azok költséget takaríthattak meg, tehát olcsóbban adhatták áruikat. Az üzletkötőkkel történő kiszállítással a Kovács és Társa Kft. a hosszú távú gondolkodás első lépéseit tette meg.

A fennmaradás másik esélyét a médiatámogatásban látta. Létrehozta a No.1 üzletláncot, amelynek tagjai a három szomszédos megyében, mintegy 100 kilométeres körzetben találhatók. Akciós újságot finanszíroz Kovács István, és így a vevők a lapból is értesülhetnek az éppen futó árleszállításokról és más kedvezményekről.

További tervei közt is olyan célokat fogalmazott meg, amelyek ma még újdonságnak számítanak, például a beszerzési forrásokhoz történő csatlakozást sok cég nem meri megkockáztatni.

Ízig-vérig lokálpatriótának vallja magát. Ibrányban jelentette be a cégét, és hiába súgták neki, hogy másutt kevesebb iparűzési adót kellene fizetnie, Kovács István nem teszi át a kft. székhelyét máshová. Jóleső érzés számára, hogy a rétközi kisváros az ő adóforintjaiból is épül-szépül. Ma már nem a pénzszerzés hajtja előre. Örül annak is, hogy cége ötven család megélhetését biztosítja.

Természetesen az elégedettséget nem keveri össze a megelégedettséggel. Ma is azon töri a fejét, miként lehetne a családi vállalkozást még stabilabbá tenni. Úgy véli, a cégének keresnie kell a több lábon állás lehetőségét. A cégalapító családapa azt szeretné, ha gyermekei vinnék tovább a vállalkozást, és ők ugyanazokat az erkölcsi, szakmai, emberi értékeket tartanák fontosnak, amelyet ő megfogalmazott az indulásnál. Az alkalmazotti létből a saját erejéből váltott át a vállalkozói gondolkodásmódra. Mint mondja, ez a legnehezebb az újdonsült vállalkozók számára. Mert az nem elég, hogy valaki alapít egy néhány személyes kis céget, kinevezi magát ügyvezetőnek. Minden a fejben dől el, hogy mennyire képes a szociálisan érzékeny, mégis vállalkozói magatartásmódot következetesen véghez vinni.

Szabadidejében horgászik, futballmeccsre jár és a családja körében tölti a pihenés óráit.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)