Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Dr. Nagy Ferenc
A Megyei Levéltár igazgatója,
Nyíregyháza Ibrány
Már a negyedik emeleten járok, és mennék tovább, de egyrészt nincs több szint, másrészt egy hang hív lentről: hol vagy már, Sanyi. A levéltár andalító csendjében talán nem én vagyok az első, aki tovább megy, pedig az igazgatói szoba a harmadikon van. Dr. Nagy Ferenc az illendőség határain belül nevet is rajtam egyet, aztán hivatalába invitál. A meghitt miliő itt is folytatódik. Leülünk, körülnézek. A két szép Pál Gyula-festmény egy kissé komor, az egyiken még egy fekete macska is átmegy az úton, vendéglátóm szeméből azonban optimizmus sugárzik. Mivel régebbről ismerem, tudom, ilyen az alaptermészete.
– Ízig-vérig ibrányi vagyok – kezdi, amikor élettörténetéről faggatom. – 1944-ben születtem, a háború vége felé. Apám katona volt. Már a Kárpátokban jártak visszavonulóban. Akkoriban egy hét szabadság járt minden ifjú apának, így ő még láthatott engem, mert hazajött. Mindenki könyörgött neki, ne menjen vissza. Ő azonban kötelességtudó ember volt. Visszament. Rozsnyóig jutott a csapattestével, ott érte a halál.
Beszélgetésünk ettől a ponttól kezdve majdnem olyan irányt vett, mintha nem is dr. Nagy Ferencről, hanem az édesapjáról akarna szólni ez az írás. A felcseperedő és eszmélő fiatalember minden alkalmat megragadott, hogy a hősi halott apa utolsó napjait felidézze, hamvait megtalálja.
– Talán éppen ezért lettem történész – mutat rá a pályakezdet mozgatórugóira. Aztán pedig balladai mélységű epizódokat idéz fel, amelyeket hallva azon se lehetne csodálkozni, ha ma íróként élne közöttünk. – Az ősi portáról egy marék földet vittem Várhosszúrétre, mert ott találtuk meg a sírt. Egy marék földet és a nagyanyám babos kendőjét, amivel akkor töröltem meg verejtékes homlokomat, amikor a régi házat bontottuk, és a nádfedeléről belepett a por. Odatemettem a sírhantba. Jó magyar emberek lakják azt a falut, ezért úgy döntöttünk édesanyámmal, hogy hagyjuk ott nyugodni édesapámat, ahol utolérte a halál.
Kalandos és fordulatos a sír felfedezésének a története. Ami utána következett, az már nem, de ugyancsak dr. Nagy Ferencre vall. Csak a végét idézem: ma már Ibrány testvérvárosa Várhosszúrét, és ezer szállal kötődik egymáshoz a két település. Visszatérve az életrajz elejére, további meglepetések érnek. A ma levéltár-igazgatója egykor a műszaki pályához vonzódott. Felvették Miskolcra a villamosipari technikumba, de kollégiumi férőhely híján mégis inkább Nyíregyházán kezdte a középiskolát. Drégely Zoltánné, Drézsi néni megszerettette vele a történelmet, negyedikben pedig már Margócsi Jocó bácsi kapacitálta az akkor, 1962-ben induló főiskolára. Egy kis kitérő keretében, mivel előfelvételis lett, még a villanyszereléshez is közel került segédmunkásként, de aztán következett a főiskola. A hely, ahol sok lány, kevés fiú tanult, ahol a még egyáltalán nem dr. Nagy Ferenc és egy hasonlóan kreatív elméjű barátja agyában még az is megfogant, hogy inkább megbuknak, de nem kéne még végezni. Mert jobb gitározni a zenekarban, Ki mit tud?-ra menni, és élni, élni… A vidám diákéletet.
– Fiam, ezért egy tehenet lehetne venni – adta kezébe nevelőapja a gitárt. – Rendes ember volt, ki nem ejteném a számon, hogy mostoha. Anyám tizenhat év múltán ment hozzá, amikor megbizonyosodtunk apám nyugvóhelyéről, egyedül maradt, hiszen én kollégista voltam – kanyarodik vissza még egyszer a kezdetekhez.
– Ibrányban kezdtem tanítani – fonja tovább a történet szálait. – Itt is ástam a földet, a gyerekekkel szántás után csatárláncban jártuk a határt, és az anyám házából lassan múzeum lett. Németh Péter megyei múzeumigazgató pedig miután hallotta, hogy van egy ilyen „földtúró” ember Ibrányban, meghívott helyettesének. Ehhez persze az is kellett, hogy elvégezzem az egyetemet, és Szabad Gyuri bácsinál megvédjem diplomámat Ibrány településtörténetéből.
Hozzáteszi, hogy a diploma fele a feleségéé, mert ő tanított helyette, amikor konzultációra járt.
– Jó páros voltunk Péterrel – folytatja –, a megyei művelődési központban már kevésbé volt örömteli a munka – emlékezik a következő stációra.
– Már ’87-et írtunk, és akkor hangzott el, hogy az ilyen intézmény „halálra ítélt, és posztsztálinista”. Egy infarktus, ami rossz emlék, és a kutató-felügyelői állás a levéltárban – a mentsvár. ’93-ban igazgatónak választottak, és innen készülök nyugdíjba az esztendő végén – térünk vissza a mába.
Munkássága alatt zajlott le a kárpótlás, három év alatt 10000 iratigényléssel, a levéltár költözése és mindaz, ami olyanná tette az intézményt, amiben különbözik a régitől, a múzeumi albérletbeni léttől.
Dr. Nagy Ferencet jövőre már várja a Tisza Ibrányban, a parton a hajója, családja. Két lánya, a folyó szeretetével megfertőzött vők, a vízparti házukban az unokák. Szabadulásra vágyik az eddig elnyomott homo faber. A maga által készített fűnyíró, rotációs kapa, betonkeverő… és a műszaki tárgyak saját gyűjteménye, mert hát a történész otthon is történész marad.
(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)
Hasonló
Bakosiné Márton Mária
Berencsi Béla
Gosztonyi Tibor
Kovács Ferenc
Ibrány képviselő-testülete
Bakosiné Márton Mária
Ferencz Mihályné
Trencsényi Imre
Varga János
Luciano Alberton
Csongrádi Zoltán
Ferencz Mihályné
Baranyi György
Kovács István
Fekete Dániel
Pusztai József
Gosztonyi Tibor
Csongrádi Zoltánné dr.
Hegedüs D. Géza
Fábiánné Puskás Amália
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése