Bakosiné Márton Mária

Jegyző,

Ibrány

Szabályos életutat tudhat maga mögött eddigi életében és sorsának alakulásában Bakosiné Márton Mária, Ibrány jegyzője. Az asszony a ranglétrán egyre feljebb lépkedve, több és több feladatot sikeresen megoldva egyre magasabb szinten nyerhet rálátást a rétközi város fejlődésére, mindennapjainak és az itt élők közérzetének javítására.

Kemecsén született 1961. június 30-án. Édesanyja, lánykori nevén Cservenyák Mária könyvelőként kereste a kenyerét, egy ideje nyugdíjas. Édesapja, néhai Márton Károly szintén szakmabeli, főkönyvelői pozíciót töltött be az egykori termelőszövetkezetben Ibrányban. Férje, Bakosi Balázs minőségi ellenőr az IMTEF cégnél, amely a termelőszövetkezet melléküzemágából jött létre. Házasságukból két gyermek született, Balázs tizenöt éves, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium másodikos diákja, Károly hetedik osztályos az általános iskolában.

Marika az ibrányi gimnáziumban tette le érettségi vizsgáit 1979-ben. Egy évig adminisztrátorként dolgozott, majd felvételizett az Államigazgatási Főiskolára, Budapestre. 1980 és 1983 közt élte a főiskolások vidám, gondtalan, ám a tudományok világában jártasságot szerző életét. A diploma átvétele után, 1983-tól az Ibrányi Nagyközségi Tanács igazgatási csoportvezetőjének nevezték ki, és egyúttal ő látta el a Végrehajtó Bizottság titkárhelyettesi feladatait is. Mindez 1990-ig tartott. Az időpontnak azért van jelentősége, mert a rendszerváltozás és az önkormányzatok megalakulása ekkor történt. Bakosiné Marika viszont családi örömök elé nézett, és amikor a gyermekgondozási szabadság után 1992-ben folytatta a munkáját, mintha gyökeresen átrendeződött volna minden. Időközben megszületett a második kisfia, és ismét a család szabta meg számára a fontosabb teendőt. 1994-et írtak, amikor ismét visszament a városházára – az már csak hab a tortán, hogy az előző évben, 1993-ban városi rangot kapott a település –, úgyhogy Bakosinénak még a papíron szereplő állását is elfújta a történelmi változás.

A tanácsok helyett létrejöttek az önkormányzatok, még működtek a köztársasági megbízottak, s Marikának rá kellett jönnie, hogy az addig megszerzett tudás már nem elég. Újítani szükséges a saját munkájában is. A gyermekgondozási szabadságról szemlélt rendszerváltás hozta újdonságokkal ő most szembesült. 1994-ben kinevezték igazgatási csoportvezetőnek, és ő lett az aljegyző is. 2004. november 1-jétől pedig – sikeres pályázata nyomán – őt nevezték ki Ibrány jegyzőjének.

A polgármesteri hivatal vezetése mellett mindig érdekes, hogy milyen munkamegosztás jön létre a lakosság által választott polgármesterrel. Marika arról beszél, hogy egy rendkívül agilis, sok-sok ötlettel előálló, és az ebből következő feladatokat soroló polgármester mellett épp elég, ha a tippek egy részét megvalósítják. Soha nem ülnek ölbe tett kézzel. Amiben mindannyian maximálisan egyetértenek, kellene egy olyan munkahely Ibrányban, amely a tartós munkanélküliek egy részének megélhetést, helyben maradást biztosítana. A hétezer lelket számláló városban mintegy ezer aktív korú nem rendelkezik állandó munkahellyel, de a rendszerváltás után megbomlott foglalkoztatási egyensúly ma már nem szerezhető vissza.

Tehát hiába lenne ezer dolgozót foglalkoztató üzem a városban, nem találnának annyi jelentkezőt. Szinte felnőtt egy generáció abban a szellemben, hogy munkanélküliként is el lehet boldogulni. Reális számítás szerint háromszáz-háromszázötven ember vállalna ténylegesen munkát. A többiek sajnos a perifériára csúsztak, ahonnan nincs nagyon visszaút.
Betanított vagy éppen még egyszerűbb fizikai tevékenységet várnának egy új munkahelytől, mert a tudás kevés lenne egy kvalifikált tevékenységhez. Az is hátráltató tényező, hogy a korábbi fizikai munkákat, mint például a kubikolást, gépesítették.

Az ipari park létesítéséhez, majdan a közelben húzódó autópályához nagy reményeket fűznek. A helyi vállalkozóknak olcsóbban adnak ingatlanokat a vállalkozásuk bővítéséhez, hogy a foglalkoztatottak megtartása, a tevékenység bővítése ne okozzon megoldhatatlan kérdést. Bakosiné Marika a kistérségi összefogásra hívja fel a figyelmet. 2004-ben tizenegyedikként jött létre a megyében a Közép-Szabolcsi Kistérségi Társulás, amely a tizenhét környező település (Ibrány, Nagyhalász, Balsa, Gávavencsellő, Buj, Paszab, Tiszabercel, Tiszatelek, Beszterec, Demecser, Gégény, Kék, Nyírbogdány, Kemecse, Székely, Tiszarád, Vasmegyer) életét igyekszik összehangolni mint önálló költségvetési szerv. Az oktatási, egészségügyi, szociális, gyermekjóléti tevékenység és területfejlesztés igen jól koordinált együttműködést feltételez.

Ibrány, hála a beköltözőknek, tartja a hétezres lakosságszámot. Ám az évi száz elhalálozásra csupán nyolcvan születés jut, s épp ezért fontos a Nagytanya irányába történő fejlesztés: még szélesebb kapukat tárni az ideérkezők elé…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló