Ibrány

Gazdag életpálya állomásait rögzítheti a krónikás. Ferencz Mihályné, az ibrányi óvoda vezetője a szó legnemesebb értelmében pedagógus, aki elhivatottsággal készíti fel a 3–6 éves gyermekeket az iskolai, majd a társadalmi életre, s mindezt úgy, hogy az óvodapedagógia hazai és nemzetközi kívánalmai és eredményei is megjelennek a napi gyakorlatban.

Ferencz Mihályné Gulácsi Etelka Ibrányban született 1947-ben. Édesanyja lánynevén Fekete Rozália. A korán megözvegyült anya azzal tudta segíteni egyszem gyermekét, hogy nem hozott mostohaapát a házhoz, és mindent előteremtett a tudásra szomjazó lány taníttatása érdekében. Az édesapa földműveléssel foglalkozott, de a háború nyomát 25 évesen már nem tudta tovább elviselni. Etelka férje, Ferencz Mihály bányaipari technikusként a szomszéd megyében dolgozott. Mindketten ibrányiak, és a szülőföld iráni ragaszkodás okán eszükbe sem jutott másutt letelepedni.

A Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tett érettségi után 1965-ben Etelka képesítés nélkül helyezkedett el. A nyírteleki honvédóvodában, majd Nyírszőlősön dolgozott. Egyre inkább megerősödött benne az elhatározás, hogy óvodás gyermekekkel foglalkozzon egész életében. 1968 és ’72 között Paszabon két csodálatos pedagógus, Tajti Ferencné és Turi Sándor egyengette a fiatal óvónő útját. Hagyták dolgozni, és kiváló vezetési módszereket alkalmaztak. Az 1972-es óvodai program bevezetésénél Etelka kiemelte Balogh Béláné szakfelügyelő segítségét. Annyira megszerették a faluban, hogy küldöttséget menesztettek a járási hivatalhoz azzal a kéréssel, ne helyezzék át Ferencz Mihálynét Tiszabercelre. Ám ide már vezetőnek nevezték ki, s egyre nagyobb szakmai karrier nyílt meg a vezető óvónő előtt. Pályázatokat nyert a pedagógiai körökben megbecsült Országos Pedagógiai Intézetnél.

Szaktudására, pontosságára, irányító készségére felfigyeltek az egykori járási hivatalban, és kinevezték szakfelügyelőnek. Tizenhét éven át látta el ezt a fontos megbízatást. Később szaktanácsadó, majd szakértő lett.

Újabb kihívást jelentett az életében, amikor szülővárosában kiírták a vezető óvónői pályázatot. Az eredmények miatt szívesen maradt volna az irányító pozícióban is, de a szülőföldjén az óvodásokhoz és a helybeliekhez való kötődése miatt benyújtotta a pályázatot a vezetői állásra.

Hét és fél csoportot vett át, és megkezdődött az óvodaépítés lassú, aprólékos folyamata. Etelka úgy vélte, hogy a számára legfontosabb közösségben megmutatni az óvodai nevelés értékét, kincseit, sugároztatni a kicsik nevelése terén elért eredményeket, s mindeközben folyamatosan megújulni, úgy, hogy a település büszke legyen az óvodájára – nem kis feladatnak bizonyult.

Ahogy hallgatom Ferencznét, úgy érzem, jó ibrányinak lenni, mert itt nem pusztán kisdedóvót hoztak létre, hanem olyan intézményt, amely a kor színvonalán felel meg a fenntartó önkormányzat, a szülők és az iskola által elvárt értékeknek. Ezt a világ legtermészetesebb dolgának véli Etelka, s annak örül, hogy igazi alkotóközösségben dolgozhatnak. Náluk alapérték a gyermekszeretet, a szülők tisztelete, értékes embereket képeznek az óvodapedagógusokból. Szeretetteljes, megengedő légkörben ismerik meg az alapvető emberi, társadalmi, morális szükségleteket és parancsokat a felcseperedő gyermekek. Nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a szülőkkel, s így az intézményes nevelés nyugodtan ráépülhet az otthonról hozott mintára. Ha szükséges a korrekció, zökkenőmentesen oldják meg.

Ma már teljesen más értékek kialakítását várja el az óvodától a szülő, az iskola, az önkormányzat. Nagyon szeretnek itt lenni, hisz a 312 ibrányi óvodás a 3–6 évesek 96 százaléka! Az 5 évesek az iskolaelőkészítés részeként mindannyian óvodába járnak. A gyerekek képessége és a szülők igénye alapján nagy hangsúlyt fektetnek a komplex esztétikai nevelésre. Az érzelmi kötődés kialakítása után a vizuális nevelést, a zenei képességfejlesztést, az intenzív tornát és a népi táncot tanulják. 1995-ben megalakították a Rétközi Óvodaszövetségét Ferenczné irányításával. Szakmai segítséget nyújtanak a 17 társóvodának. Az Egészséges Ibrányi Óvodás Gyermekekért Alapítvány ’98 óta szolgálja a kicsik érdekeit.

Ferenczné maga is élen járt a tanulásban és a kartársait is a több tudás megszerzésére buzdította. Az óvónőképző és számos tanfolyam mellett diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem közoktatási vezetői szakán. A megyei pedagógiai intézet megbízásából sok tanfolyamot ő vezetett a kartársainak. Mint mondja, a hivatása egyúttal a hobbija is. Más országok, Ausztria, Finnország, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország óvodai nevelésével, oktatásával is a helyszíneken ismerkedett. A helyi önkormányzatnak 1994-től az oktatási bizottságában külső szakértőként tevékenykedik. 1998-ban pedig helyi képviselőnek választották. A Rétközi Óvodaszövetségben egymás után adják ki a szemet gyönyörködtető, hasznos kiadványokat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)