Ibrány

Többen panaszolták már az Ibrányba érkező vendégek közül, hogy Budapestről indulva egyre keskenyedik az út a rétközi kisvárosig. Az ország eme szegletében e fricska szinte minden településre ráillik. Minden bizonnyal sokan jelentették már ki a fentieket Fábiánné Puskás Amáliának, az Ibrányi ÁFÉSZ elnökasszonyának is, aki alighanem elengedte a füle mellett a fullánkos megjegyzést.

Az országos útszűkület talán egyszer véget ér, ám Fábiánné Puskás Amália addig is – köszöni szépen, de – jól érzi magát szülőföldjén, Ibrányban, ahol a Puskás tősgyökeres családnévnek számít, ahol mindenki ismeri, s ahol mindenkit ismer. Neki itt sikerült, ami oly sok embernek nem: próféta lehetett, lehet a saját hazájában.

Fábiánné Puskás Amália 1944. november 20-án született Ibrányban, szegényparaszt családban. Két nővére és bátyja van. Édesapja négy évig a háborús fogságot szenvedte, míg felesége a négy gyerekkel itthon az ő hiányát. A hazaérkezése után nem sokáig örülhettek, mert ismét támasz nélkül maradtak: a családfő ezerkilencszázötvenháromban agyvérzésben meghalt. Az édesanyára és a négy gyerekre a kemény idők után olykor még cudarabbak jöttek.

Az egyetlen fiútestvér ezerkilencszázötvenhét őszén, egy fázás következtében súlyosan megbetegedett. Szerencsére nem vált végzetessé, noha a betegség élete végéig elkíséri. A fivér hatvanévesen mégis lelkileg kiegyensúlyozott életet tudhat magáénak, Amáliáéknál lakik. A róla való gondoskodással teljes az elnökasszony élete, és hálás a sorsnak amiatt, hogy a nyolcvannégy éves édesanyja is egy fedél alatt lakik velük. Mint mondja: igazán az édesanyjának köszönhető az a nyugodt háttér, amely lehetővé tette számára annak idején a munka melletti folytonos tanulást, az előrehaladást, a mindennapok küzdelméhez a kellő energiát.

Az általános iskolát Ibrányban végezte, középiskolás a jó nevű nyíregyházi Közgazdasági Technikumban volt. Kollégistaként ezen időszak kicsit az elszakadást is jelentette a szülői háztól, hiszen jó, ha havonta egyszer hazamehettek a diákok. Szűkös idők voltak azok, a havi százötven forintos kollégiumi díjat például az akkor már óvónőként dolgozó nővére teremtette elő, pénzzé téve gyönyörű kézimunkáit. Mindezt a legkisebb Puskás lány nem felejtette el, miként azt sem, hogy húsz forintot vitt költőpénznek egy hónapra, amely mindig kitartott. Villamosra sem ült fel soha, mert az egy forintba került volna. Ma már ezek mesébe illő történetek.

A technikumot ezerkilencszázhatvanháromban végezte el, az útja pedig visszavitte Ibrányba, ahol négy helyi téesz közül a Hunyadiban próbált szerencsét, adminisztrátorként foglalkoztatva. Ám rövid idő múlva, 1964. január 11-én az Ibrányi ÁFÉSZ-hez, az akkori nevén még földművesszövetkezethez került: előbb felvásárlási adminisztrátori, majd könyvelői feladatokat látott el.

Újabb dátumok az életében: 1969 áprilisától a szövetkezet főkönyvelő-helyettese, majd 1972 februárjától már főkönyvelője, 1980 decemberétől pedig az elnöke.

Az idő tájt az ország háromszázhúsz fogyasztási szövetkezete közül mindössze hatnál volt az elnök nő. Az ibrányi elnöknő már korábban is igyekezett mindenben megfelelni, az előírt képesítési elvárásoknak jó érzékkel elébe ment. A kedvenc szakmai ág, a pénzügy mellett csupán kíváncsiságból az áruforgalom terén is felsőfokon bővítette ismereteit.

A három települést, Bujt, Ibrányt és Paszabot felölelő Ibrányi ÁFÉSZ az aranykorban ötvenhat egységből állt, 1981–83-ban háromszor is elnyerték a Kiváló Szövetkezet címet, a hálózatuk példaértékű volt. A színvonalból most sem adnak lejjebb, de a történelmi léptékű változások őket sem hagyták érintetlenül. A szövetkezet létszáma egyharmadára, a vagyona egyharmaddal csökkent. A szükség diktálta, hogy a vendéglátást és a felvásárlást inkább a magánkereskedelemnek engedjék át. A fő profilként megmaradó élelmiszer-kereskedelem sem mentes a kihívásoktól: a három településen sok a magános, a multik nyíregyházi megjelenése pedig polipkarjával az Ibrányi ÁFÉSZ-t is nagymértékben sújtja. Mindez újabb lépésekre ösztönzi a szövetkezet kipróbált vezérkarát. A huszonöt egységből álló hálózatot egyformán építik-szépítik. Az égi mannából sosem kaptak, kevés hitellel, mindig önerőből fejlődtek.

Puskás Amália elnök asszony életében gyökeres változást hozott az ezerkilencszáznyolcvanhármas esztendő, amikor is férjhez ment, a kapcsolatuk azóta is tökéletesnek mondható. A férje már nyugdíjas, s a nagyhalászi birtokon fenyőfákat nevel.

Fábián Sándor híres állatkedvelő, ezt négy kutyája vidám farokmozgatással igazolja. Az elnöknő és a férje nagy ország- és világjáró: a Mátrától a Kanári-szigetekig tart a lajstrom. Az elnöknő mindkét nővére nyugdíjas már, az egyik Szegeden, a másik Nyíregyházán él, de gyakran találkoznak Ibrányban. Az elkeskenyedő út nekik hazafelé vezet.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)