Varga János

Római katolikus plébános,

Ibrány

szszb_21-136_varga_janos.jpgKitárul a világ a maga örömeivel, titkaival, megismételhetetlen hangulatával, amikor becsukjuk a tágas nappali ajtaját az ibrányi paplakban. Varga János atya, helyi plébános szavai mögött egy hihetetlenül bölcs, az Istent nem csupán félő, hanem őt szerető és útmutatásait követő pap képe rajzolódik ki. Az az érzésem, hogy békességben él a világgal, megteremtette magában azt a derűs harmóniát, amely nélkül nem tudna lelki tanácsot adni híveinek. Pedig őt sem kímélte az élet, mert az infarktus háromszor gyötörte meg a testét, de a lélek sziklaszilárdsága és a mindig másokról való gondoskodás szándéka újból és újból talpra állította. Szót fogadott az orvosoknak, hogy még tovább szolgálja a rétközi kisváros római katolikus híveit. Egész lényéből árad az együttérzés, a másik ember iránt megnyilvánuló, odaadó figyelem. Családi örökségként a megértést, a szeretetet, a vallási felekezetek békés egymás mellett élését, az ökumené napi gyakorlását hozta útravalóul.

Tiszakerecsenyben született 1937. március 22-én. Édesanyja, lánynevén Bartha Ágnes az ötgyermekes nagycsalád felnevelését, útnak indítását tartotta élete legnagyobb és legszentebb feladatának. Maradéktalanul eleget tett e küldetésnek. Édesapja hentesként is dolgozott a Hangya Szövetkezetnél, volt boltvezető, terménybegyűjtő és közéleti ember. Rásütötték a rendszeridegenség bélyegét, és a tanulni vágyó fiának még a gimnáziumba sem sikerült bejutnia elsőre. Olthatatlan tudásszomja nem ismert határt, és ezért minden előítéletet félretéve bement az akkori nagy hatalmú Orosz Ferenchez, aki látva a fiatalember eltökéltségét és tiszta jellemét segített felvétetni a vásárosnaményi gimnáziumba. 1956-ot írtak, amikor leérettségizett. Eldöntötte, a papnevelő intézetben, Egerben folytatja tanulmányait. Családjukban többen választották a lelkészi hivatást. Margit nővérének a fia, Bartha Gyula református lelkipásztor és esperes feleségével együtt. Irma nővérével egy fedél alatt laknak Ibrányban. Mariska Kisvárdán él. Erzsike, sajnos már nincs közöttük, az ő fia evangélikus pap lett.

Varga János úgy érzi, nem ő választotta ezt a pályát, hanem Isten jelölte ki számára az utat. Azt vallja, hogy a keresztények egységét nemcsak szavakban, hanem a hétköznapokban is élni és megélni szükséges. Jánosnak igen sok barátja van a reformátusok, görög katolikusok és az evangélikusok közt is. Utal arra, hogy az elmúlt évtizedekben családokat, emberpárokat választott el a felekezeti hovatartozás. Ma ennek – bátran állíthatjuk – megszűnt a jelentősége. A vallások gyakorlása során inkább a hitélmény és az erkölcsi parancsok – amelyek kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz nemcsak a kereszténységen belül, hanem a világvallások, a buddhizmus, az iszlám, a hindu alaptételeiben is – megtartása a legfontosabb.

A papnak élen kell járnia a hit cselekvő megélésében – fejtegeti János atya. Ha azt érzik a környezetében az emberek, hogy a pap közülük való, ugyanolyan esendő, gonddal, bajjal küszködő halandó, ám hite szilárdsága erkölcsi tartással ruházza fel, akkor hallgatnak a szavára, vezérüknek ismerik el minden külső ráhatás nélkül. Példának hozza a szülei halálának a megélését, természetesen más lesz a hozzáállása a híveknek az elmúláshoz, ha azt látják, hogy a papjuk személyes fájdalmát, veszteségét az Istenbe vetett hite enyhíti.

Gyönyörűvé varázsolta azt a nehéz szolgálatot, amit az Úr ráosztott Szatmárban, ahol a népének szegénységével, a határszéli falvak bizonytalanságával naponta szembesült. Egy életre megtanulta a szórványvidéken szolgáló káplán, plébános, esperes bölcsességét: mindegy, hogy öten vagy ötezren tartoznak a gyülekezethez, ha azt érzik a hívek, hogy te mindenkinek az apja, a fivére, a fia lehetnél, és annak megfelelően élsz, akkor befogadnak, és szavaidból merítenek erőt az élet gondjainak megoldásához vagy a sorsuk elviseléséhez. Varga János felidézi az elmúlt rendszerben a szatmári fiataloknak szervezett lelki méregtelenítő táborokat a Tisza-parton, amelyek az összetartozás, a közös értékrend, a közösség iránti felelősségérzet kibontakoztatását igen eredményesen szolgálták.

Rendszeresen publikál az Új Ember, a Keresztény Élet című folyóiratokban és a helyi lapokban. Ha kell, nemcsak tollat ragad, hanem tevőlegesen segít a rászorulókon, így volt ez a néhány éve az Ibrányt sújtó árvíz és a belvíz esetén is. Harminchét ház rongálódott meg, és egyetlen vasárnap 140 millió forint gyűlt össze az ország katolikus templomaiban a miséken. Ebből 4,3 millió forintot kaptak az ibrányiak, felekezeti hovatartozás nélkül – olvashatjuk a megyei napilapban. A katolikus kispapok határokon túli táboroztatásának szervezése mellett zarándokcsoportokat vezet, s esténként régi, szép, míves órákat kelt életre. Az alkotás öröme hatja át egész lényét.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló