Bakosiné Márton Mária

Jegyző

Ibrány

A jegyzői tisztségnek több évszázados múltja van a közigazgatásban, mint írástudók, előkelő helyet foglaltak el a társadalmi ranglétrán, állásuk élethossziglan szólt. Már az 1800-as évektől „jegyzőtartásra kötelezték” a községeket-városokat, aki az elöljáróság tagjaival együtt intézte a törvények, szabályok végrehajtását, a hozzáfordulók panaszait, felelős volt a rendért, az adók behajtásáért. Megbecsülésük, hivatali feladatuk alapvető jellege napjainkig mit sem változott, a jegyzők továbbra is a társadalom elismert szaktekintélyei – ők a törvényesség őrei. Kinevezésük – ha már nem is élethossziglannak nevezik, de – határozatlan időre szól, nem igazodik önkormányzati választási ciklushoz, biztosítva a szakmai-hivatali szervezet stabilitását, kontinuitását.

Bakosiné Márton Mária eddigi életpályája ékes bizonyítéka mindezeknek; 35 éve dolgozik a közigazgatásban, Ibrányban. És a település működési stabilitásának is bizonyítéka a polgármester munkája iránti három és fél évtizedes bizalom. Kell, kellett-e ennél erősebb kapocs, garancia a község-város előrehaladásának biztosítására? Aligha van az országban ilyen „elöljáró-páros”.

Az érettségi után, mikor helyhiány miatt nem vették fel a jogi egyetemre, egy évig az Építőipari KTSz-ben dolgozott. Budapesten, az Államigazgatási Főiskolán 1983-ban szerzett diplomát, bár megszerette a nagyvárost, örömmel tért vissza. Mert e térségben, Buj, Nagyhalász, Kemecse, vannak a gyökerei, kilenc éves korától Ibrányban él.
A végzés után friss szakmai tudással a birtokában az Ibrányi Nagyközségi Tanács igazgatási csoportvezetője lett.

A 80-as évek vége, 90-es évek eleje a magánéleti kiteljesedés és a rendszerváltás hozta nagyszabású változások időszakát jelentették. Házasságkötés, 1990 és 1992-ben a gyermekek megszületése, az ő nevelésük, a család volt az első. Közben figyelemmel kísérte a társadalmi, közigazgatási élet felgyorsult folyamatait, s a gyes után (1994) már városházán folytatta munkáját a hivatali ranglétra különböző szintjein; 1994-től aljegyző, majd 2004-től jegyző.

A tanácsrendszertől, korábbi járásoktól, a rendszerváltozás után megalakult önkormányzatoktól kezdve a legutolsó időkig, a mai járási hivatalok létrejöttéig (ez utóbbi törvényelőkészítő munkájában szakértőként is részt vett) szinte egy közigazgatás-történetet tár fel beszélgetésünk során. A sors úgy rendezte, hogy még pályája legelején a Nyíregyházi Járási Hivataltól, amikor megszűnt, ő hozta el az ibrányi iratanyagokat, majd a 2013-ban újjászerveződött rendszerben, ismét ő csomagolta vissza – most már az Ibrányi Járási Hivatalnak. Nem volt egyszerű mindezeket megélni.

A korábbi és a mai idők önkormányzati feladatai igazi elkötelezettséget, empátiát igényeltek és igényelnek, ezt csak hivatásszeretetből lehet végezni, vallja. A változások miatt a hivatali ügyintézés jogköreit az átlagember sokszor nehezen érti, hogy bizonyos ügyekben már nem a helyi önkormányzat az illetékes, de mindenkinek segítenek, ezt igénylik is. Nem titkolja, sajnálja, hogy bizonyos feladatok (oktatás, szabálysértés, gyámügy stb) elkerültek tőlük. A sokrétű önkormányzati hatáskörökben nagy a felelősségük, e területek valamilyen vonatkozásban szinte minden lakost érintenek. Az emberekért, jobblétükért végzett munka teszi széppé e hivatást, még a rutinszerűnek látszó feladatoknak is megvan az egyedisége, értékessége. Munkatársai is – nagy tisztelettel, szeretettel említi őket – e szellemben dolgoznak, családias légkörben, összeszokott csapat van együtt. A jegyző és polgármester mellett így szocializálódtak.

A város demográfiai és foglalkoztatási kérdéseinek segítése, mint minden önkormányzatnál, itt is prioritást élvez. Ebben is egyfelé húznak, keresve-megtalálva a legoptimálisabb lehetőséget, megoldást.

Jegyző asszony közvetlensége, kiegyensúlyozott személyisége mögött csak egy szerető család állhat, hogy a bizony sokszor kemény, racionális döntések sem ingatják meg kedvességében. Sokoldalúan állt helyt e közegben is; gondozza 82 éves beteg édesanyját, közben remek háziasszony is. Üzemmérnök férjével két fiút neveltek fel, mindketten a Debreceni Egyetemen mesterfokon diplomáztak. Balázs (29) gazdaságinformatikus, Debrecenben maradt, ott él párjával. A közgazdász vállalkozásfejlesztő szakirányon végzett Károlyt (26), egy Erasmus ösztöndíj tapasztalata – és egy lengyel lány – a végzés után Krakkóban marasztalta, ahol egy multi cégnél dolgozik. A szülők büszkék mindkét fiúkra.

Bakosiné Márton Mária 35 éves szakmai pályafutását nagy tisztelet övezi. Tevékenységét az itt élők a különböző egyéni életszakaszokban és -helyzetekben, a mindennapok történéseiben, eredményeiben is érzik. Mert a jegyzői munka a születéstől végig, átszövi minden ember életét.
További sok erőt, jó egészséget ehhez a szép, felelősségteljes munkához.

Írta:
Zselinszky Lászlóné

Szerző: Ésik Sándor 2018. 06. 06.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Berencsi Béla

Gosztonyi Tibor

Kovács Ferenc

Dr. Nagy Ferenc

Ibrány képviselő-testülete