Kocsis Sándor

Jegyző

Balsa

szszb 28 zsl Kocsis Sándor jegyző - Balsa.jpegBár nem balsai lakos, a gyermekkorát meghatározó Tisza menti települések adta élmények sajátos módon kötik a faluhoz. Tiszalökön nőtt fel, s ahogy mondja, – Debrecenben csak megszületett, és Gávavencsellőn nagyszülőknél, a Tisza parton töltötte a nyarakat. – Így nevelkedtem, szinte nyolc éves korom óta a Tiszán vagyok, 14 évesen már vízi túráztam – emlékezik vissza. Főiskolásként a barátaival gyakran kikötötték a csónakot a balsai halászcsárdánál, mely a nagypapa unokatestvére tulajdona volt, de Szabolcson is megtalálta a családi gyökereket Holozsnyák Jani bácsi családjában. A felmenők, az idősebb generáció szokás- és értékrendje nagy hatással bírt személyiségfejlődésére. Ebből táplálkozik ma is; a munka, az adott szó és a magyarság becsülete mintát adott magatartásához. – Így szocializálódtam – mondja. Tanulnunk kell az előttünk járóktól, elfogadni tapasztalataikat, bölcs, józan tanácsaikat. Legalább kéthetente megkeresi őket, csak úgy beszélgetni mindenféle dolgokról, ilyenkor töltekezik. A hivatása, – ahogy nevezi – a köz-jólét érdekében végzett munkájának motiváló elemei ezek.

Közigazgatási pályáját 2006-ban Szorgalmatoson kezdte jegyzőként, rövid ideig Berkeszen dolgozott helyettesként, majd 2008-tól a Megyei Közigazgatási, ill. a későbbi Államigazgatási Hivatalba került. Pályázat útján elnyerte a Balsa – Szabolcs Községi Önkormányzatok Körjegyzői Hivatalának körjegyzői állását. Fantasztikus dolog számára, hogy két ősi magyar településen szolgálhat, – vallja. Úgy látja, hogy a lehetőségekhez és önmagához képest sokat fejlődött Balsa, földrajzi, természeti adottságai révén ígéretes jövője lehet. Tisztelettel beszél munkatársairól, akik feladatai ellátásához nagy segítséget adnak.

Fiatal emberként – hiszen csak 35 éves – már egy tudatosan épített, mozgalmas életpályát alakított. A köz szolgálatát széleskörűen értelmezi, ha úgy tetszik, didaktikus módon is műveli. A katonai középiskolában – a nyíregyházi II. Rákóczi Ferenc Honvéd Kollégiumban – tett érettségit követően némi kitérőt járt be. Egy év katonatiszti főiskolai tanulás után úgy gondolta, nem ez az ő világa. Majd egy év sorkatonaság után a nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakára nyert felvételt, s 1999-ben kapott tanári diplomát. Azóta is folyamatosan tanul; Veszprémben az Államigazgatási Főiskolán másoddiplomát, majd a Nyíregyházi Főiskolán magyar nyelv és irodalomból, valamint inkluzív nevelésből mestertanári diplomát szerzett. Jelenleg a Debreceni Egyetem Jogi Karának közigazgatási menedzser szakán végzős hallgató.

Pedagógiai attitűdjét szerencsésen kamatoztathatja a közigazgatás területén. Óraadó tanárként kezdettől fogva tanít középiskolákban közismereti és szaktárgyakat, közigazgatási- valamint szociális igazgatási ismereteket. Az Oktatási Hivatal a közigazgatási, ill. a szociális igazgatási szakmacsoportban OKJ-s szakmai vizsgaelnöki, valamint érettségi vizsgaelnöki névjegyzékbe regisztrálta, s a megbízásoknak szívesen tesz eleget. Tizennégy éve tanít, de még soha senkit nem buktatott meg. Véleménye szerint az érettségiző diákok nem eléggé edződnek, nincsenek vizsgaszituációk, sajnos kevés a verbális kommunikáció, túlteng az írásos számadás. Jó, alkalmas pedagógiai módszerekkel ösztönzi, kipréseli a diákból a szükségeset. Ez a problémamegoldó gondolkodás, a menedzseri szerepe érdekli, foglalkoztatja inkább a közigazgatásnak is, mintsem a jogi része. Ez utóbbit megadják a jogszabályok.

Nem mondható szürke hivatalnoknak, gondolkodásában inkább filozofáló, analizáló. Egyéniség. A hagyományos értékrendű világ szószólója, hite a barátságban, a házasságban, az adott szóban, a becsületben rendíthetetlen. Hasonló elveket valló baráti társaságában töltött idő igazi kikapcsolódást, feltöltődést jelent számára, – s minként mondja – intuitív pszichológusai ők egymásnak. E „világmegváltás”, általuk az ország egyik legkiválóbb konyháját vivő nyíregyházi Eperjes étteremben zajlik.

Szemléletében a családcentrikusság, a generációk – nagyszülők, szülők, gyerekek-unokák – egymásra való figyelése, gondoskodása természetes. Közgazdász és német szakos tanár feleségével két gyermeket nevelnek, a nyolc éves Kristóf Sándort, és a négy éves Kamilla Viktóriát. A tradíciót a gyermekek névadásában is megtartották, édesanyja és felesége keresztneve is Viktória. Terveibe, titkaiba is beavat. Egy tanyáról álmodik, ami elfogadható mértékkel működtethető. Ide elhozhatná a gyerekkora kedvenc játszóhelyéül szolgáló tengeri kast is, melyet a nagyapja annakidején, Tiszalökre költözésekor eladott Balsára. Ezt a kast most megvásárolta.

Az életről, a szolgálatról vallott nézeteit egyszerűen összegzi a beszélgetés végén, figyelembe ajánlva a Magyar szólások és közmondások c. kötetet, melynek bölcsességeit kellene alkalmazni az élet minden szituációjára.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése