Lukács Jánosné

Nyugdíjas iskolaigazgató, elnökhelyettes,

Balsa

Ezt vallja: „Meg kell tanítani a gyermekeket ünnepelni. Nem csak az egyházi ünnepekre gondolok. Másik kívánságom: szeretném, ha mindenki jól készülne a nyugdíjas évekre, nem kudarcként élné meg a nyugdíjazást.”

Mind a három generációhoz szól ez a frappánsan megfogalmazott két mondat. Lukács Jánosné, Balsa nyugdíjas iskolaigazgatója fogalmazta meg e mondatokat. Az elmúlt néhány évtizedben generációk neveléséhez, tanításához járult hozzá. Még most is használ a településnek: 2006 őszén alakult meg a „Balsáért, szűkebb hazánkért” Egyesület. Őt választották meg egyesületi elnökhelyettesnek. Ez a civil szervezet főleg balsai hagyományokat ápol, kulturális jelentősége van, összetartó erőt jelent.

A szépen beszélő, szimpatikus asszony tősgyökeres balsai, itt született a kanyargó Tisza partján. A méltán híres sárospataki középiskolában érettségizett. A naptár 1963-at mutatott, amikor a közeli Tímáron képesítés nélkül elkezdett tanítani. (A mai fiatalok többsége nem tudja, hogy mi lehetett ez. Akkor bizony sok volt a tanítani való gyermek és kevés a képzett pedagógus. Ma pont fordítva van.) Még ebben az évben, vagyis ’63-ban felvették a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar–orosz szakára. Négy évig Tímáron tanított, de átjárt a szomszédos Szabolcs községbe oroszt tanítani. 1967-től nyugdíjazásáig Balsán tanított. Sikerrel. Szívesen emlékszik rá, hogy jó kapcsolatot alakított ki szülőkkel, gyermekekkel, pedagógus társaival. 1965-ben ment férjhez Lukács János ÁFÉSZ-dolgozóhoz, könyvelőhöz. Házasságukból két gyermek született, egy fiú és egy lány. Pályafutása alatt oroszból mindig több órája volt, mint magyarból. Diákjai gyakran jól szerepeltek vetélkedőkön, különböző versenyeken. Az egyik diákja például oroszból járási versenyt nyert. Érthető büszkeséggel emlékezik rá, hogy egykori diákjai közül orvos, gyógyszerész és pedagógus is került ki. Egyéni kezdeményezése volt, hogy a hitoktatásban résztvevő diákok minden karácsonykor más-más vallás templomában ünnepeljenek. Azóta is így van. A felszabadult ünneplésre, a kikapcsolódásra is mindig gondot fordított. Tanévnyitó, farsang, a kultúra napja…

1975-ben lett igazgatóhelyettes. A közigazgatás átszervezése kapcsán Balsának és a szomszédos Gávavencsellőnek közös tanácsa lett. A balsai tagintézményben maradt igazgatóhelyettes. 1990-ben nevezték ki igazgatónak. Kereken tíz évig látta el az igazgatói teendőket. Soha nem volt helyettese, adminisztratív és gazdasági munkát is kellett végeznie. A közéleti munkából is alaposan kivette a részét. Három ciklusban volt önkormányzati képviselő. A népfőiskolának is tagja volt. Pedagógiai munkája és közéleti tevékenysége elismeréseként nyugdíjba vonulása alkalmából a helyi önkormányzat a Címzetes Iskolaigazgató elismerésben részesítette őt. (1983-ban az oktatási minisztertől Kiváló Munkáért kitüntetést kapott.)

Lukács Jánosné megírta a balsai iskola történetét. Íme az írás rövidített változata:

„Községünkben a századfordulón két egyházi iskola működött, két tanító végezte az oktatást. 1945 után újjászervezik a községi iskolákat, a tanítók létszámát öt főre emelik. Az államosítást követően tíz pedagógus 260 gyermeket tanított. Az ötvenes és hatvanas években a helyi pedagógusok voltak a szervezői, irányítói a falu kulturális életének: irodalmi színpad, népdalkör, tánccsoport. 1970 és ’77 közt a Tiszavirág Bábegyüttes szép sikereket ért el. 1970-ben a Tiszántúli bábjátékos napok rendezvényein az együttes aranyoklevelet kapott.

Az 1992/93-as tanévben igen kedvezően alakultak a tárgyi feltételek. 1992. november 4-én ünnepélyes átadásra került az új iskolarész. 1996-tól az iskola és az óvoda közös intézményként egyszemélyes vezetéssel és az iskolai, óvodai nevelőtestülettel igyekszik a település elvárásainak megfelelni. Évek óta a gyerekek nagyon kedvelik a sütés-főzést, melyet egy pályázatra szerveztünk. Rendezvényeinken a szülők is szívesen segítenek. A beszédes létszámadat: 1990-ben 110, 1991-ben 105, 1992-ben 97, 1993-ban 92, 1994-ben 90, 1995-ben 90, 1996-ban 91, 1997-ben 85, 1998-ban 87, 1999-ben 80.”

A Lukács házaspár kertes házban él. Lukács úr adótanácsadó. Lukácsnénak elfoglaltságot ad a konyha és a kert. Arra is büszke, hogy a nemrég megválasztott polgármester, Farkas Csabáné az egyik jó tanítványa volt. A polgármester asszonytól tudja: a megszűnt iskolarészekben rendezik be az idősek napközi otthonát. A fiataloknak is második otthont teremtenek. A közelben kishajókikötő és strand épül, számít az önkormányzat a turizmus beindítására, illetve fellendülésére. Szép faluközpont is lesz. Remélni lehet: nyugdíjasként is jó lesz itt élni. Lukácsné mottója: „Remélni kötelesség és nem fényűzés. A remény nem ábrándozás, ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése