Lukács Jánosné

Nyugdíjas iskolaigazgató, elnökhelyettes,

Balsa

szszb_22-158_lukacs_janosne.jpgEzt vallja: „Meg kell tanítani a gyermekeket ünnepelni. Nem csak az egyházi ünnepekre gondolok. Másik kívánságom: szeretném, ha mindenki jól készülne a nyugdíjas évekre, nem kudarcként élné meg a nyugdíjazást.”

Mind a három generációhoz szól ez a frappánsan megfogalmazott két mondat. Lukács Jánosné, Balsa nyugdíjas iskolaigazgatója fogalmazta meg e mondatokat. Az elmúlt néhány évtizedben generációk neveléséhez, tanításához járult hozzá. Még most is használ a településnek: 2006 őszén alakult meg a „Balsáért, szűkebb hazánkért” Egyesület. Őt választották meg egyesületi elnökhelyettesnek. Ez a civil szervezet főleg balsai hagyományokat ápol, kulturális jelentősége van, összetartó erőt jelent.

A szépen beszélő, szimpatikus asszony tősgyökeres balsai, itt született a kanyargó Tisza partján. A méltán híres sárospataki középiskolában érettségizett. A naptár 1963-at mutatott, amikor a közeli Tímáron képesítés nélkül elkezdett tanítani. (A mai fiatalok többsége nem tudja, hogy mi lehetett ez. Akkor bizony sok volt a tanítani való gyermek és kevés a képzett pedagógus. Ma pont fordítva van.) Még ebben az évben, vagyis ’63-ban felvették a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar–orosz szakára. Négy évig Tímáron tanított, de átjárt a szomszédos Szabolcs községbe oroszt tanítani. 1967-től nyugdíjazásáig Balsán tanított. Sikerrel. Szívesen emlékszik rá, hogy jó kapcsolatot alakított ki szülőkkel, gyermekekkel, pedagógus társaival. 1965-ben ment férjhez Lukács János ÁFÉSZ-dolgozóhoz, könyvelőhöz. Házasságukból két gyermek született, egy fiú és egy lány. Pályafutása alatt oroszból mindig több órája volt, mint magyarból. Diákjai gyakran jól szerepeltek vetélkedőkön, különböző versenyeken. Az egyik diákja például oroszból járási versenyt nyert. Érthető büszkeséggel emlékezik rá, hogy egykori diákjai közül orvos, gyógyszerész és pedagógus is került ki. Egyéni kezdeményezése volt, hogy a hitoktatásban résztvevő diákok minden karácsonykor más-más vallás templomában ünnepeljenek. Azóta is így van. A felszabadult ünneplésre, a kikapcsolódásra is mindig gondot fordított. Tanévnyitó, farsang, a kultúra napja…

1975-ben lett igazgatóhelyettes. A közigazgatás átszervezése kapcsán Balsának és a szomszédos Gávavencsellőnek közös tanácsa lett. A balsai tagintézményben maradt igazgatóhelyettes. 1990-ben nevezték ki igazgatónak. Kereken tíz évig látta el az igazgatói teendőket. Soha nem volt helyettese, adminisztratív és gazdasági munkát is kellett végeznie. A közéleti munkából is alaposan kivette a részét. Három ciklusban volt önkormányzati képviselő. A népfőiskolának is tagja volt. Pedagógiai munkája és közéleti tevékenysége elismeréseként nyugdíjba vonulása alkalmából a helyi önkormányzat a Címzetes Iskolaigazgató elismerésben részesítette őt. (1983-ban az oktatási minisztertől Kiváló Munkáért kitüntetést kapott.)

Lukács Jánosné megírta a balsai iskola történetét. Íme az írás rövidített változata:

„Községünkben a századfordulón két egyházi iskola működött, két tanító végezte az oktatást. 1945 után újjászervezik a községi iskolákat, a tanítók létszámát öt főre emelik. Az államosítást követően tíz pedagógus 260 gyermeket tanított. Az ötvenes és hatvanas években a helyi pedagógusok voltak a szervezői, irányítói a falu kulturális életének: irodalmi színpad, népdalkör, tánccsoport. 1970 és ’77 közt a Tiszavirág Bábegyüttes szép sikereket ért el. 1970-ben a Tiszántúli bábjátékos napok rendezvényein az együttes aranyoklevelet kapott.

Az 1992/93-as tanévben igen kedvezően alakultak a tárgyi feltételek. 1992. november 4-én ünnepélyes átadásra került az új iskolarész. 1996-tól az iskola és az óvoda közös intézményként egyszemélyes vezetéssel és az iskolai, óvodai nevelőtestülettel igyekszik a település elvárásainak megfelelni. Évek óta a gyerekek nagyon kedvelik a sütés-főzést, melyet egy pályázatra szerveztünk. Rendezvényeinken a szülők is szívesen segítenek. A beszédes létszámadat: 1990-ben 110, 1991-ben 105, 1992-ben 97, 1993-ban 92, 1994-ben 90, 1995-ben 90, 1996-ban 91, 1997-ben 85, 1998-ban 87, 1999-ben 80.”

A Lukács házaspár kertes házban él. Lukács úr adótanácsadó. Lukácsnénak elfoglaltságot ad a konyha és a kert. Arra is büszke, hogy a nemrég megválasztott polgármester, Farkas Csabáné az egyik jó tanítványa volt. A polgármester asszonytól tudja: a megszűnt iskolarészekben rendezik be az idősek napközi otthonát. A fiataloknak is második otthont teremtenek. A közelben kishajókikötő és strand épül, számít az önkormányzat a turizmus beindítására, illetve fellendülésére. Szép faluközpont is lesz. Remélni lehet: nyugdíjasként is jó lesz itt élni. Lukácsné mottója: „Remélni kötelesség és nem fényűzés. A remény nem ábrándozás, ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése