Gávavencsellő

Gávavencsellőről, e Tisza-parti településről (a két történelmi múltú községet 1971-ben egyesítették) jól látni a Zempléni-hegység kékellő karéját. A Nyírség nyugati vidékén a sívó homokot már kötöttebb talaj váltja fel, megművelése a tavaszonkénti reménykedéshez elegendő, ám a betakarítás forintjai rendszerint kevésnek bizonyulnak. A nagyközséget szegény, de szorgalmas nép lakja.

Ezzel az apák véréből hozott igyekezettel teremtett sikeres céget Petró Attila, a Nyír-Márvány Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója. A nyírségi homok kvarcát, a közeli hegyek mészkövét cserélte fel távoli földrészek lelőhelyeinek megannyi színben játszó, nemes rajzolatú kőzeteire: márványra, gránitra. A gávai részen működő vállalkozás kemény próbatételnek van kitéve a mai farkastörvények közepette, de mondhatni: a megmunkálandó anyaghoz hasonlóan a céget is kemény kőből faragták.

– Ez a munkásnadrágban, félcsupaszon álló ember az apám, mellette édesanyám az első műhelyem építésekor – mutatja a két évtizeddel ezelőtt készült képet Petró Attila. – Édesanyám a helyi termelőszövetkezet könyvelőjeként dolgozott, apám, Petró Gyula, a ma is jó nevű Rakamaz és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet elnökeként ment nyugdíjba. Az átvételekor még gyenge szövetkezetet sikerült hamar talpra állítania, és betétgyűjtésben többször is országos elsők lettek. Apám mégsem szégyellte munkaidő után az öltönyét munkásruhára cserélni, s ha kellett betonozott, falat húzott. E vállalkozás is családi alapon jött létre, itt a szüleim portáján. Velük szomszédságban áll a házunk.

A helyi iskolában tanító nővérem a családjával szintén Gávavencsellőn lakik – sorjázta a negyedik ikszbe lépő cégtulajdonos. Petró Attila 1963. június 16-án született, az általánost Gáván, a középiskolát Tokajban, a Tokaji Ferenc Gimnáziumban végezte. A szülői szándék is benne volt abban az elképzelésben, hogy érettségi után az Államigazgatási Főiskolán folytatja tanulmányait.

– Én mégis a szívemre hallgattam, s a hivatali pályát veszni hagyva kőszobrászkodást tanultam Budapesten. E döntésemet azóta sem bántam meg, sőt ebben találom munkám, életem értelmét. Már kisiskolás korom óta érdekelt a művészet: szerettem rajzolni, festeni, faragni, szobrászkodni. Hatodikosként szilikátblokkból egyetlen szöggel kifaragtam egy ülő nőt, amelyet később az osztályfőnököm az asztalán tartott. Krutilla József és Kerülő Ferenc művésztanárokkal kerülhettem közelebbi kapcsolatba, ez utóbbi ma is Gávavencsellőn él. A szegedi művészeti szakközépiskolába helyhiány miatt nem juthattam be, így kerültem a közeli tokaji gimnáziumba, s mint már említettem, onnan a budapesti Kőszobrászipari Vállalat taniskolájába.

A főváros zsúfoltságát, levegőtlenségét nem szívleltem, az utolsó gyakorlati évet már itthon a megyében, egy nagyhalászi kőfaragónál töltöttem. 1983-tól vagyok vállalkozó, ahogy mondani szokás: mindig a magam ura voltam. A kezdeti sírkőkészítésből valósulhatott meg a foglalkoztatást tekintve ma már középüzemnek számító, és jelentős kereskedelmi tevékenységet folytató Nyír-Márvány Kft. Fogékony vagyok az újra, s mert bízom magamban, ez ösztönöz a további lépések megtételére.

A kis lépések híve vagyok, amellyel folyamatos az előrehaladás. A porladó, jellegtelen műkövek helyett emiatt készítettem márvány és gránit síremlékeket, majd ezen anyagokkal dolgozva már újabb és újabb formákon, megoldásokon töprengtem, sokszor éjszakákon át. Az első gránit síremléket a gávai temetőben nyugvó nagyszüleimnek készítettem. Úgy gondolom, hogy a temetőkultúránkban tapasztalható változást magam is elősegítettem. A márványból, gránitból faragott sírkő az anyag természetéből eredően elhunyt szeretteink mintegy öröklétét sugallja nekünk.

A műanyagok korában a márvány és gránit egyre nagyobb teret hódít az építőművészetben, a lakáskultúrában. Mind szélesebb körben válik megfizethetővé, a szépsége és időtállósága miatt pedig kifizetődővé. Cégünk e tevékenységgel nemcsak lépést kíván tartani, de elébe is megy dolgoknak, főként a megmunkálást segítő gépi eszközök beszerzésével és alkalmazásával. Van olyan speciális gépünk, amelyből mindössze három található az országban. A Nyír-Márvány Kft. a világ több pontjáról importál márvány- és gránittömböket, melyeket részben saját célra feldolgozunk, másrészt kereskedelmi úton értékesítünk.

Az ország legnagyobb kőforgalmazójává nőttünk, ám e kőkemény piacon csak szívós és előre átgondolt munkával haladhat az ember. Ebben tevékeny segítséget nyújtanak képzett munkatársaim – mondta Petró Attila.

A cégvezető felesége a nyugodt családi hátteret biztosítja férjének és két gyermeküknek: Julcsikának és Ferencnek. Petró Attila nemcsak az iparűzési adóval s a helyi emberek foglalkoztatásával, de számtalanszor külön anyagiakkal is segíti az önkormányzatot, a gávavencsellői gyermekintézményeket, egyesületeket. Nincs kőből a szíve!

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)