Krámer Gyuláné

Nyugalmazott tanítónő,

Gávavencsellő

Dó-ré-mi-ré-dó… Mint egy harangjáték bronzcsengettyűinek, úgy ébred a hangja. Kicsit kérette magát, de utána már kérés nélkül ismétli az újabb hangokkal a Kodály-módszer bővülő kottáját.

Régi míves bútorok között ülünk, egy hosszú tartalmas élet számtalan kisebb-nagyobb emléktárgya vesz körül bennünket. Krámer Gyuláné, született Vinnai Erzsébet pedig lelkes mosollyal kezd bele újabb és újabb történetekbe.

– A Zrínyiben érettségiztem, utána szereztem tanító diplomát ugyancsak Nyíregyházán – szedem most sorba a jegyzeteimet, és próbálom időrendbe rakni.  – A pályakezdésem legszebb emléke, hogy egy osztállyal, amely felmenő rendszerben négy évig velem maradt, megismertettem a Kodály-módszert. Megalapítottam a Tiszavirág furulya-együttest, és sikert sikerre halmoztunk. Alsó tagozatos munkaközösségi elnök is voltam.

– Roma osztályt is tanítottam. Első osztályban 35 tanuló volt. 20 normál korú, jól előkészített, 15 a csipet-csapatban. Én jártam a telepen, és összeszedtem a 15 gyereket, volt olyan, aki még anyakönyvezve sem volt. Én kértem a tanácselnököt és az igazgatót, hogy engedjenek még egy osztályt indítani. Délelőtt a 20 jól előkészített gyereket, délután a roma gyerekeket tanítottam. Csipet-csapatnak hívtam, 14 éves is volt köztük.

Erzsike osztálya úgy szolmizált, hogy a megyeszékhely tanulmányi versenyén a zsűri nem akart hinni szemének fülének.
A ma 78 esztendős szép vonású asszony 1990 óta nyugdíjas. Nyugdíjasként a Keleti Ébredés szervezett felnőtteknek iskolát. Akiknek megvolt a 4 osztálya, 6 hónap alatt megszerezhették a 8 általánost. Őket is nagyon szerette, nagyon hálás tanítványok voltak. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, közöttük a Szolgálati Érdeméremmel. Pedig a kezdet, amely történelmünk borús évtizedeire esik, egyáltalán nem volt biztató. Osztályidegen volt a jövendőbeli. Krámer Gyula felmenői megjárták Amerikát a ’29-es válság után, és itthon korcsmájuk, mozijuk volt a hazahozott pénzből.

– Férjem, Gyuszi volt burgonyafelvásárló is, és utolsó éveiben a Szabadság TSZ-ben dolgozott. Most derült ki, hogy a néhány évig egy munkahelyen dolgoztam vele, és évtizedek múltán egészülnek ki a fejemben a mozaikok: mitől volt olyan jó kereskedő az a sváb ember. Mert hát sajnos már múlt időben beszélhetünk róla. Húsz éve, hogy megözvegyült Erzsike.

– Emlékszem, a férjem vadkacsát főzött egy alkalommal, amikor a szerkesztő úr is megfordult nálunk – idéz fel egy nekem is kedves délutánt.

Témát váltunk. Fiatalos lendülettel ugrik fel, és egy vaskos kiadványt ad a kezembe. „Vencsellő zivataros XX. százada” áll a címoldalán. Egy szokványos helytörténeti munkát várok, amikor belelapozok. Egy lelkes pedagógus pedáns dolgozatát. Ám már az első néhány lap után kiderül, jóval többről van szó. Alapos, hiánypótló munka. Pontokba szedi a helység tragikus eseményeit. A Szibériába hurcolt sváb nevű embereket. A tűzvészt, amit a román megszállóktól szenvedtek el és porig égett minden. A válság utáni kivándorlási hullám… Aztán egy mondat a vége felé: Mégis él Vencsellő.

– Nem inkább ezt kellett volna címéül adni – nézek fel a könyvből.

– Igaza van – mondja elgondolkodva, boldogan.

Sorolja ki biztatta, ki segítette a munkában, nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a levéltár is értékelte, amit írt. De ebben és másban is legnagyobb elismerésnek az Oszkár-díja. Megint elnémulok, aztán együtt nevetünk. A komódról egy Oszkár-díj másolatot vesz le.
– Az unokáim azt mondják, én már rég megérdemeltem volna, hát megleptek eggyel. Nekem ér annyit, mint az igazi – simogatja meg szeretettel a szobrocskát.

Krámeréknek három gyermekük született. Erzsébet ’55-ben, ő matematika-rajz tanár Nyíregyházán, Julianna, aki megbecsült fogorvos Ibrányban, ’61-ben. Gyula ’69-es.

– Nézze meg ezt a találmányt – vesz elő egy műszaki rajzokkal tűzdelt dolgozatot. Ez az ő munkája. Műegyetemet végzett az én fiam.
A nagyobbik lány rajzaiból az előszobában nézhetek meg néhány portrét.  Kinn az udvaron pedig egy Trabant vonja magára a figyelmemet. Fel se merül bennem, hogy érvényes műszakija van, és azon se töröm a fejem, vajon használja e valaki.  Erzsike gondolatolvasó, bepattan a volán mögé. A muzeális korú jármű pöccintésre  pürrögni kezd, vezetője megugratja, mint kamaszgyerek a mopedet.

– Semmi baja, használom, amikor szükséges – száll ki belőle elégedetten.

Tele optimizmussal, pedig szomorkodhatna is. Legyőzött egy vastagbélrákot. Már több mint öt éve, hogy kiállta a műtétet, és a többi procedúrát. Elég magas a cukra. Meg se jegyeztem, miket sorolt még, csak azt, hogy mosolygott közben. Azt gondolom, az unokazsűri nagyon jól döntött ebben az Oszkár-dologban. Szupernagyiból sok van a világban, de egy ilyen díjhoz kellenek a pluszpontok. Erzsike kiugrik a Trabantból. Jókedvvel búcsúzunk. Hazafelé azon kapom magam, hogy dúdolok: dó-ré-mi-ré-dó…

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése