Krámer Gyuláné

Nyugalmazott tanítónő,

Gávavencsellő

Dó-ré-mi-ré-dó… Mint egy harangjáték bronzcsengettyűinek, úgy ébred a hangja. Kicsit kérette magát, de utána már kérés nélkül ismétli az újabb hangokkal a Kodály-módszer bővülő kottáját.

Régi míves bútorok között ülünk, egy hosszú tartalmas élet számtalan kisebb-nagyobb emléktárgya vesz körül bennünket. Krámer Gyuláné, született Vinnai Erzsébet pedig lelkes mosollyal kezd bele újabb és újabb történetekbe.

– A Zrínyiben érettségiztem, utána szereztem tanító diplomát ugyancsak Nyíregyházán – szedem most sorba a jegyzeteimet, és próbálom időrendbe rakni.  – A pályakezdésem legszebb emléke, hogy egy osztállyal, amely felmenő rendszerben négy évig velem maradt, megismertettem a Kodály-módszert. Megalapítottam a Tiszavirág furulya-együttest, és sikert sikerre halmoztunk. Alsó tagozatos munkaközösségi elnök is voltam.

– Roma osztályt is tanítottam. Első osztályban 35 tanuló volt. 20 normál korú, jól előkészített, 15 a csipet-csapatban. Én jártam a telepen, és összeszedtem a 15 gyereket, volt olyan, aki még anyakönyvezve sem volt. Én kértem a tanácselnököt és az igazgatót, hogy engedjenek még egy osztályt indítani. Délelőtt a 20 jól előkészített gyereket, délután a roma gyerekeket tanítottam. Csipet-csapatnak hívtam, 14 éves is volt köztük.

Erzsike osztálya úgy szolmizált, hogy a megyeszékhely tanulmányi versenyén a zsűri nem akart hinni szemének fülének.
A ma 78 esztendős szép vonású asszony 1990 óta nyugdíjas. Nyugdíjasként a Keleti Ébredés szervezett felnőtteknek iskolát. Akiknek megvolt a 4 osztálya, 6 hónap alatt megszerezhették a 8 általánost. Őket is nagyon szerette, nagyon hálás tanítványok voltak. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, közöttük a Szolgálati Érdeméremmel. Pedig a kezdet, amely történelmünk borús évtizedeire esik, egyáltalán nem volt biztató. Osztályidegen volt a jövendőbeli. Krámer Gyula felmenői megjárták Amerikát a ’29-es válság után, és itthon korcsmájuk, mozijuk volt a hazahozott pénzből.

– Férjem, Gyuszi volt burgonyafelvásárló is, és utolsó éveiben a Szabadság TSZ-ben dolgozott. Most derült ki, hogy a néhány évig egy munkahelyen dolgoztam vele, és évtizedek múltán egészülnek ki a fejemben a mozaikok: mitől volt olyan jó kereskedő az a sváb ember. Mert hát sajnos már múlt időben beszélhetünk róla. Húsz éve, hogy megözvegyült Erzsike.

– Emlékszem, a férjem vadkacsát főzött egy alkalommal, amikor a szerkesztő úr is megfordult nálunk – idéz fel egy nekem is kedves délutánt.

Témát váltunk. Fiatalos lendülettel ugrik fel, és egy vaskos kiadványt ad a kezembe. „Vencsellő zivataros XX. százada” áll a címoldalán. Egy szokványos helytörténeti munkát várok, amikor belelapozok. Egy lelkes pedagógus pedáns dolgozatát. Ám már az első néhány lap után kiderül, jóval többről van szó. Alapos, hiánypótló munka. Pontokba szedi a helység tragikus eseményeit. A Szibériába hurcolt sváb nevű embereket. A tűzvészt, amit a román megszállóktól szenvedtek el és porig égett minden. A válság utáni kivándorlási hullám… Aztán egy mondat a vége felé: Mégis él Vencsellő.

– Nem inkább ezt kellett volna címéül adni – nézek fel a könyvből.

– Igaza van – mondja elgondolkodva, boldogan.

Sorolja ki biztatta, ki segítette a munkában, nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a levéltár is értékelte, amit írt. De ebben és másban is legnagyobb elismerésnek az Oszkár-díja. Megint elnémulok, aztán együtt nevetünk. A komódról egy Oszkár-díj másolatot vesz le.
– Az unokáim azt mondják, én már rég megérdemeltem volna, hát megleptek eggyel. Nekem ér annyit, mint az igazi – simogatja meg szeretettel a szobrocskát.

Krámeréknek három gyermekük született. Erzsébet ’55-ben, ő matematika-rajz tanár Nyíregyházán, Julianna, aki megbecsült fogorvos Ibrányban, ’61-ben. Gyula ’69-es.

– Nézze meg ezt a találmányt – vesz elő egy műszaki rajzokkal tűzdelt dolgozatot. Ez az ő munkája. Műegyetemet végzett az én fiam.
A nagyobbik lány rajzaiból az előszobában nézhetek meg néhány portrét.  Kinn az udvaron pedig egy Trabant vonja magára a figyelmemet. Fel se merül bennem, hogy érvényes műszakija van, és azon se töröm a fejem, vajon használja e valaki.  Erzsike gondolatolvasó, bepattan a volán mögé. A muzeális korú jármű pöccintésre  pürrögni kezd, vezetője megugratja, mint kamaszgyerek a mopedet.

– Semmi baja, használom, amikor szükséges – száll ki belőle elégedetten.

Tele optimizmussal, pedig szomorkodhatna is. Legyőzött egy vastagbélrákot. Már több mint öt éve, hogy kiállta a műtétet, és a többi procedúrát. Elég magas a cukra. Meg se jegyeztem, miket sorolt még, csak azt, hogy mosolygott közben. Azt gondolom, az unokazsűri nagyon jól döntött ebben az Oszkár-dologban. Szupernagyiból sok van a világban, de egy ilyen díjhoz kellenek a pluszpontok. Erzsike kiugrik a Trabantból. Jókedvvel búcsúzunk. Hazafelé azon kapom magam, hogy dúdolok: dó-ré-mi-ré-dó…

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése