Rusz Péterné

A német nemzetiségi önkormányzat elnöke

Gávavencsellő

szszb_33_tk_rusz_peterne_b.JPG„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” A Szent Morus Tamástól vett idézetnél semmi sem bizonyítja ékesebben, hogy a vencsellői svábok több felnőtt generáció után is szívet melengető élményként élik meg a valamikori közösséghez tartozást. Soha nem hagyják, hogy a láng végképp kihunyjon. Ezt a szép gondolatot tette címoldalára a „Svábok Vencsellőn régen és ma” kiadvány, amelyet a Gávavencsellő Nagyközség Német Nemzetiségi Önkormányzata adott ki, még 2014-ben. Rusz Péterné, született Angel Irén elnökkel lapozzuk a népcsoport szokásait felvillantó könyvecskét. A fiatalok ismét vállalják a svábságukat, szeretnék hazahívni a távol élőket – ez talán inkább a fantázia világához tartozik. Az azonban nem, hogy a német nemzetiségi önkormányzat mindent elkövet, hogy Vencsellő – ez az igazi „sováb” falu – ne feledje, hogy lakóinak többségében még őseik vére csörgedez, a tisztaságot, a precizitást, a rend iránti késztetést felmenőik genetikai hozományából származtatják.

Szépen berendezett családi házban kínál hellyel és szívélyes fogadtatással Irénke, akinek a dédszüleit Türk, Wagner, Müller, Vinnai vezetéknéven anyakönyvezték. Bár a második világháború után a malenkij robotra sokakat elvittek, az itthon maradottak megőrizték azokat a meséket, történeteket, családi titkokat, amelyeket a hamvadó parázsnál az idősebbek – akik fél szavakból is jól megértették egymást – adták közre. A gyerekek csendben hallgatták a soha nem látott rokonok tetteit, s amikor, akárcsak a népmesékben, a jó győzedelmeskedett a rossz felett, úgy érezték, különös identitásuk lehet. Bár magyarul beszéltek, de sokszor váltottak szüleik, nagyszüleik németre. Talán azért, hogy maguk közt a történelmileg elmondhatatlant is feloldja a békés emlékezés. Ennek kifejezésére csak az anyanyelvükben találták a megfelelő kifejezéseket.

Tíz hónapos voltam, amikor édesapám katonai behívót kapott, majd hadifogságba került. Soha nem tért vissza, jeltelen tömegsírban alussza örök álmát – koppannak Ruszné Irénke kérlelhetetlen szavai.

Édesanyám özvegyen nevelt, nagyszüleim támogatásával. Tíz évi özvegység után kötött új házasságot, így született meg 1956-ban az öcsém, Attila. Általános és középiskola, tanítóképző , majd a Gávai Általános Iskola – később Rakovszky Sámuel Általános Iskola – az életem állomásai. A férjemmel Rusz Péterrel 1963-ban kötöttünk házasságot, majd szeretetben neveltük gyermekeinket, Beátát és Eleonórát. Beáta férjnél van, Félegyházi Gábor házastársa. A vőm a Bánki Donát Műszaki Középiskolában tanít, a lányom a Szerencsejáték Zrt. területi képviselője. Két unokával bővült a családunk: Fruzsina /26/ élelmiszermérnök, Richárd /25/ éves. A kisebbik lányunk, Eleonóra a nyíregyházi Apáczai Csere János Általános Iskolában tanít, Kemecsei Györggyel alapított családot. Náluk 2 kislány született: Dóra /21/ a Debreceni Egyetemen pszichológus hallgató, Fanni /19/ a Zrínyi Gimnáziumban készül érettségire.

A nemzetiségi önkormányzatok igyekeznek ébren tartani a különböző népek leszármazottaiban az egykori szokások ismeretét, gyakorlását. Néhány éve például a nagyközségi önkormányzat vett egy szép házat Gávavencsellőn, amelyet a település lakosságától kapott eszközökkel rendeztek be. A Svábház ezeket a tárgyi emlékeket is őrzi. Régi padlásokon, elhagyott otthonokból gyűjtötték össze a stelázsit, kredencet, edényeket, ágytakarókat, ruhákat, házi szőtteseket, kődarálót, kerti szerszámokat, és sok-sok múltidéző tárgyat. Ezt a mini helytörténeti gyűjteményt látogathatják is az érdeklődők. Az 1780-as években letelepedett svábok takaros emberek hírében álltak, megbecsülték tárgyaikat, eszközeiket. Ahhoz, hogy élővé tegyék az ősök életmódját, igyekeznek táborokat szervezni, kirándulásra indulnak a közeli Zemplénbe, Hercegkútra, Rátkára, vagy a szabolcsi helységekbe, Nyíregyházára, Napkorra, Rakamazra, Zajtára, Vállajra. A sváb tábort első alkalommal bent lakásosnak indították, de kényelmi szempontból a bejáró változatot jobban kedvelték a résztvevők. A programoknak helyet adó csűrt hímzett falvédőkkel díszítették. A tábor résztvevői megismerkednek a paraszti élet eszközeivel, a ház körüli munkákkal, például a kenyérsütés, a teknőben mosás sváb hagyományaival, vagy a hármas osztódású – tisztaszoba, konyha, hátsó szoba – építkezésével.

A meglévő katolikus kápolnát, amelyet a svábok 1832-ben emeltek, felújították, gondozásukba vették. Felújították a régi sváb keresztet, amelyet a „ jó öregek” sírja fölé emeltek a hálás unokák. Két éve vettek egy régi házat és közösségi teret szándékoznak kialakítani benne, ahol felelevenítenék a régi falusi esték szokásait: estézés (hostubázás ), tollfosztás, farsangolás, stb. Itt lehetőség adódna a régi sváb ételek: a lerben sült krumpli, a lapcsánka, a füstölt szalonnával ízesített savanyú káposzta, és a nagymamák emlékeiben még élő, és ma is készített finomságok közös elkészítésére, és elfogyasztására.

Az állam évente 700 ezer forintot biztosít a működésre, és az éves tevékenység értékelésével elért pontszámok alapján feladat alapú támogatásban részesülünk. Ez az összeg változó, 2017- ben közel 2 millió forint volt. A helyi önkormányzat Vojtó Mihályné, Erzsike polgármester irányításával autóbuszt, gépeket, munkaerőt biztosít a kirándulásokhoz, vagy a rendezvények méltó helyszínének kialakításához. Régebben volt német nyelv oktatás az iskolában, de ma az angolt tanulják. Jelenleg csak szakköri formában ismerkednek a kicsik a német nyelvvel. Szívet melengető érzés, nekünk, sváb felmenőkkel megáldott, de ma már a magyarságunkat is megélő helybelieknek, hogy a felnövekvő nemzedék tagjai ismét érdeklődnek őseink kultúrája, nemzetisége, hagyományai iránt. Csepp a tengerben, amit a nemzetiségi önkormányzatunk tehet ezért, de a sok vízcsepp óceánnak érzi magát, ha eljut a bölcsőjéhez.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése