Hajdúböszörmény

Ki hinné Molnár Ferencről, hogy nyugdíjas, amikor reggeltől estig állandóan mozgásban vanű – Bizony nem érezném jól magam a négy fal közé bezárva. Nagy családból származom, megszoktam, hogy minden közösségi keretek között történik, ugyanakkor mindenki tudja, mi a dolga, hogyan alakítsa pályáját, jövőjét. Nagyapám bagotai ember volt, marhahajcsár, nagyon szerettem, a szüleim mellett ő is pátyolgatott, mint ahogy a keresztapám is, aki tízéves koromban jerkéket és kost adott, hogy önálló nyájam legyen. Kilencévesen egy helyzetet megoldandó, önállóan megalkudtam a fuvarossal, és beszállíttattam a földekről a tengerit – emlékszik vissza Molnár Ferenc, a COM-Market Szövetkezet elnöke és a Molnár és Fia 2002 Kft. ügyvezetője, vagy ahogy inkább mondják Hajdúböszörményben, a SZÖVÁLL volt igazgatója.

Hajdúböszörményben született 1940-ben. Gondtalan, szép, vidám gyerekkora volt, korán rátalálva feladataira a családi munkamegosztásban. Állami útőr édesapja és tejátvevő édesanyja szeretetben, a görög katolikus vallás szerint nevelték hét testvérével együtt. A dedőháti általános iskola után a dorogi mezőgazdasági technikumban (amelyet közben szakiskolává minősítettek) kezdett tanulni, s előbb gazdász, majd baromfitenyésztő lett. Később, már munka mellett, technikumi, felsőfokú technikumi, majd agrármérnöki végzettséget is szerzett, s egy sor további szakmai tanfolyamot, vezetőképzőt járt ki. Előbb a Hortobágyi Állami Gazdaság ohatpusztakócsi telepén gyakornokoskodott, majd 1961-ben került haza Hajdúböszörménybe, ahol a Termelőszövetkezetek Önálló Baromfi-tenyészete alkalmazta. Cs. Varga Pál ű– akit ő néptanítónak tartott – vette vezetőként a szárnyai alá. Az országban az első ilyen – talán kísérleti – létesítményben, amelyet öt termelőszövetkezet tulajdonolt, aztán végigjárta a ranglétrát, s néhány év után üzemágvezető, majd főállattenyésztő, végül 1971-től a cég megszűnéséig igazgató lett.

Fő profiljuk mellett, amely természetesen a baromfitenyésztés volt, s a fő partner, a Barnevál igényei szerint mindig a kor legfejlettebb színvonalán működött, hozzájuk tartozott az erdők felügyelete, valamint a légi növényvédelem is. Ennélfogva rengeteg formális és informális kapcsolat szövődött Molnár Ferenc és Hajdúböszörmény, illetve a megye intézményeivel, gazdasági egységeivel és annak vezetőivel. Eleinte 600–800 ezer pecsenyecsirkét neveltek évente, mellette májlibát és gyöngyöst is tartottak, s megcélozták az évi tízmillió étkezési tojás előállítását. Később profiltisztítást végeztek: akkor évi másfél millió brojlercsirke hagyta el évente a telepeket. 1970-ben sikeresen integráltak a háztáji gazdaságokba – ekkor a szülőpár-előállítás és a keltetés kapott nagyobb hangsúlyt. Jelentős eredménye volt a SZÖVÁLL-nak a száraztartásos libanevelés kikísérletezése. Amikor csúcson voltak, akkor 5000 tonna vágóállatot szállítottak a Barneválnak, s 300–350 dolgozót alkalmaztak.

A tulajdonosok igyekeztek mindent ebben a közös létesítményben kipróbálni (például a prémiumrendszert), s az akkoriban gyakori delegációkat oda is rendszeresen elvitték. Állandó követelményként a költséghatékonyság biztosítását állították vezetői értékelése legfőbb kritériumának, igaz, ennek megvalósításához akkoriban ritka külföldi szakmai utakat tehetett – első útja 1971-ben Hollandiába vezetett, s aztán jött a többi –, s az ő rendelkezésére állt Hajdúböszörményben először „kulcsos” autó is. „Nyers, nyakas, nem engedékeny” – írták más egyéb mellett minősítéseibe vezetői, mások meg úgy ítélték meg, nem tesz soha lakatot a szájára, ezért „lóg ki” a város többi vezetője közül. Mindenesetre a városi Agrárklubot ő vezette 20 éven át, ami viszont a jó kapcsolatokra utal. Még aktív idejében két, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetés után a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is megkapta. Alapító tagja a Hajdúböszörmény Fejlődéséért Egyesületnek, elnöke a Hajdú-Bihar Megyei Agrárkamara helyi szervezetének. 1992-ben a Barnevál csődje a SZÖVÁLL végét is jelentette. Ekkor ment nyugdíjba. Az akkori tulajdonosoktól előbb bérelte, majd megvette a telepet négy korábbi vezető és alkalmazott – köztük Molnár Ferenc is –, s új típusú szövetkezeti formában tovább működtetik azt. Kárpótlási földeket is beleértve inkább csendes gazdálkodói együttműködés ez, három család összefogásával beszerző és értékesítő szövetkezetként növénytermesztés és állattenyésztés termékpályán. Hajdúböszörményben az Erdőbirtokossági Társulást a megyében elsőként alakították meg 1994-ben, s a SZÖVÁLL-tól oda vitték át a tevékenységet és a tapasztalatokat is. Ennek azóta is elnöke Molnár Ferenc, aki évente 20 milliós forgalomról és 4-5 milliós nyereségről tájékoztathatja rendszeresen a tagokat. Most a gyorsan növő energiaakác telepítése és hasznosítása ad gyakori feladatokat a megszokott teendők mellett.

Korábban gyermekei – Soma, Sára és Janka –, mostanság unokái igénylik figyelmét, akiket apai-nagyapai szeretetével övez.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)