Hajdúdorog

A Dunapack Papír és Csoma­goló­anyag Rt. Nyíregyházi Zsákgyárának igazgatójával találkozók titkon reménykednek abban, hogy a velük kapcsolatba kerülő ember olyan jószívű, amilyen nagy. Ebbéli várakozásukban nem is kell csalódniuk azoknak, akik őszinte szándékkal és jóakarattal közelítenek felé. Szavait idézve: „Nagyon sokat képes áldozni nagyon kevés köszönetért.”

A hajdúdorogi ház csöndjét 1953. november 20-án egy újszülött fiúcsecsemő sírása törte meg, jelezve azt, hogy a család következő, Miklós keresztnevű tagja megérkezett. Édesanyja, Kresztyankó Erzsébet és édesapja, Lelesz Miklós, a kovácsmester büszkén tartotta kezében a kis vasgyúrót. Az idő közben elszállt, a fiúcska felnőtté vált, támaszává nyugdíjas szüleinek. Leánytestvérei: Katalin és Judit már családosak. Az idősebb Debrecenben él, immár nyugdíjas vegyészként. Juditot sodorta a sors szele messzebbre, ő a fővárosban egy kórház könyvelőjeként dolgozik.

Lelesz Miklós élete párjául és gyermekeik anyjának Mátyás Andreát választotta. Ő Hajdúdorogon, a Móra Ferenc Általános és Művészeti Alapfokú Iskola testnevelés szakos tanáraként tesz meg mindent a keze alatt növekvő kisdiákok töretlen testi fejlődéséért.

Gyermekeik közül az elsőszülött – a család többgenerációs hagyományaihoz hűen – a keresztségben a Miklós nevet kapta. Huszonhárom évesen Budapesten, a Gábor Dénes Főiskolán informatikát tanul. Öccse, a huszonegy éves Balázs Debrecenben agrármérnöknek készül. A szülővárosban befejezett tanulmányokat egy komolyabb iskola, a Vegyipari Technikum követte Debrecenben. Az 1972-ben tett sikeres érettségi vizsgák mellé egy vegyipari technikusi oklevél is járt. Első felsőfokú képesítését Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen szerezte: vegyipari gépészmérnök rendszerszervező szakon 1977-ben kapta meg diplomáját. Hűséges típus lévén tíz évvel később visszatért a borsodi megyeszékhelyen lévő alma mater falai közé gépipari gazdasági mérnöki oklevélért.

Huszonnegyedik születésnapja előtt néhány hónappal lépett át első munkahelye, a Tiszai Vegyi Kombinát kapuján. A nemzetközileg ismert és méltán elismert gyárban közel hat éven át üzemmérnökként dolgozott.

Az első változást életében az 1983-as év hozta el. A papírral ekkor került először és véglegesen közelebbi kapcsolatba. Az akkori Papíripari Vállalat Nyíregyházi Gyára, Hajdúdorogi Gyárrészleg vezetésére kapott megbízást. Ez akkor igen nagy feladatnak bizonyult a fiatal szakember számára, ám sokaktól kapott segítséget és támogatást, amiért máig hálás.

Hét év után, a szakmában maradva, 1990-ben a változások első hullámában döntő részt vállalt az új, Opál Csomagolástechnikai Rt. névre keresztelt gyár Hajdúdorogra telepítésében. Ezzel, midőn más munkahelyek sorra szűntek meg a térségben, a legnehezebb időkben néha több száz dorogi embernek teremtett munkalehetőséget egy korszerű munkahelyen. Ez talán több volt, mint érzelmi indíttatás, a szülőhely iránt érzett felelős vezető döntött így.

Néhány hónapos üzleti tanácsadói és csomagolástechnikai szakértői munkát követően az élet egy másik és komolyabb feladattal 1994-ben találta meg: A Dunapack Rt. nyíregyházi gyárában lett a zsák-zacskó nyereségközpont termelési igazgatója, majd igazgatója. Az általa vezetett és irányított üzemben  – egy nagyvállalat részeként – jelenleg, több nagy beruházást követően átalakítás, korszerűsítés zajlik. Egy olyan összetett folyamat, mely során olykor személyekre vonatkozóan is sérülnek az érdekek. Vezető- és munkatársaival azon fáradozik, hogy megteremtsék az üzem lehetséges mértékű önállóságát.

A korszerűsítő beruházások során lerakták egy modern üzem alapjait. A termelékenységet és a minőséget illetően a szakma élvonalába kerültek. A minden területen érzékelhető globalizációs folyamatok eredményeként az egyre erősödő verseny kihívásainak is meg kell felelniük. Ezen törekvéseik egyik gyakorlati példája az Ukrajnában létrehozott leányvállalatuk eredményes működése. A zsidacsevi gyár létrehozásának aktív részese volt Lelesz Miklós.

Bár munkája elszólította szülőváro­sából, ahhoz mindig hűséges maradt, lakóiért tenni sosem volt rest. „Társadalmi munkásként” elkötelezett sportrajongó. Általában, ha nehéz helyzetű a helyi sportegyesület, odaáll, hogy segítsen. Alapítványok létrejöttét segítette, szellemi műhelyek működését, alkotók munkáját támogatja, ahogy ereje bírja. Lelesz Miklós kedvenc időtöltése a horgászat. Büszkén mutatja meg a Kanadában fogott lazacáról készített fényképeket.

Életútjára visszatekintve arról beszél, miszerint személyes jó érzése támad akkor, ha olyan ember sikereiről értesül, aki egykoron az ő munkatársaként dolgozott. Érezhető és érthető nosztalgiával a hangjában említi meg azt, hogy bizony sokan elfelejtették, az indulásukhoz tőle kaptak segítséget.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)