Hajdúdorog

Több mint egy generációnyi idő nem sok az ember életében, ha az egész pályát nézzük. Fodor Jánosné, a hajdúdorogi Olajág Patika vezetője azonban annyi tapasztalatot szerzett a közel három évtized alatt, amennyi összességében bizonyára nem jutott a korábbi időszak patikusainak. A halk szavú, törékeny asszony sokáig abban a tudatban élte mindennapjait, hogy a település sorsában, a helybeliek megélhetésében kimagaslóan fontos szerepet játszó termelőszövetkezet elnökének feleségeként őrá inkább a háttérben végzett, reflektormentes tennivalók hárulnak. Tovább erősítette ezt a tényt, hogy két fiuknak a felnevelése, a családi tűzhely melegének ébrentartása – a házastárs elfoglaltsága miatt – inkább az édesanya szerepe.

S aztán eljött egy pillanat, mint a mesében, varázsütésre megváltozott a környezet, nevezetesen a gyógyszertár privatizálásának képében, s hamarosan kiderült, Fodorné Anna kiváló üzletasszonynak bizonyult. Folyamatosan beletanult az induló vállalkozás napi és stratégiai ügyeinek intézésébe, a cégvezetés jogi, könyvelési, piackutatási és marketingtennivalóinak irányításába. Ma már lassan egy évtizedes tapasztalat birtokában idézi fel a magánosítás utáni hőskor küzdelmeit.

Szerencsére nem egyedül, magányosan kellett megvívnia a hétköznapi küzdelmeket. Mindenekelőtt segítségére volt ebben a férje, Fodor János, aki a gazdasági élet szereplőivel kialakított együttműködése révén megbízható tanácsokkal látta el a feleségét. Szakmai jó barátságot ápol évtizedek óta a másik gyógyszertárvezetővel, Arató Gáborral.

Budapesten született 1947. december 22-én, Kerek Anna néven anyakönyvezték. Kőszegi Anna háztartásbeli anyuka és Kerek Imre apuka gondoskodása révén ismerte meg a családi összetartozás semmivel sem pótolható értékét. Ugyanezt a mintát igyekezett saját családjában is meghonosítani. Házasságából két gyermeke született, János gazdasági agrármérnök, Tamás informatikát tanul.

A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán 1973-ban szerzett diplomát és valódi szülőföldjére, Hajdúdorogra jött haza dolgozni. A mai gyógyszertárnak a jogelődjében, a 16/45-ösben beosztott patikusként ismerkedett meg alaposabban az officina világával. Az igazi megmérettetést a Sárrétudvariban töltött helyettesítés hozta meg a számára, hisz az ott töltött nyolc hónap alatt tanulta meg az egyszemélyes patika vezetésének összes nehézségét és örömét. Amikor visszajött Hajdúdorogra, 1975-től ő irányította ezt a gyógyszertárat. Szakmai információszerzéssel, a betegekkel való kapcsolat tudatosulásával is telt ez az időszak. Időközben letette szakvizsgáját gyógyszerügyi szervezésből és ellátásból.

Amikor 1996-ban lehetett, ő is megvette az általa vezetett patikát. Jelenleg nyolcan dolgoznak benne, 2 gyógyszerész, 2 szakasszisztens, 1 asszisztens és 1 asszisztensjelölt és a technikai alkalmazottak. Legalább 4 ezerféle terméket azonnal ki tudnak adni, de a törvény által előírt 24 órán jócskán belül valamennyi készítményt beszerzik.

Az a tapasztalata, hogy a gyógytermékek iránt egyre többen érdeklődnek, kipróbálják némelyiket és az eredmény láttán újabbakat is megvesznek. A növekvő igény kielégítésére 1997-ben Fodorné egy gyógynövényboltot is nyitott. A televízióban, a rádióban és az újságokban tucatszám megjelenő hirdetések és az egykori betegek tapasztalatainak közreadása megteszi a hatását, az emberek sokkal felvilágosultabbak saját testük, lelkük működésének kérdéseiben.

S itt jön a paradoxon. Mégsem egészségesebbek, mint mondjuk 20 éve. Sőt! Olyan ártalmaknak vagyunk kitéve, amelyek korábban nem léteztek, vagy az immunrendszer eredményesebben védekezett ellene. A mezőgazdasági munkák mindig is jobban igénybe vették a kezet, a lábat, a gerincet, és a mozgásszervi problémákra sokféle gyógyszert, kenőcsöt írt fel az orvos. Ma a szabad levegőn inkább a parlagfű okoz allergiát, az ózonlyuk sérülése és az üvegházhatás miatt szaporodtak a rosszindulatú daganatos elváltozások. Az emberek olyan kérdésekkel találják szemben magukat, amelyekre nem tudják azonnal a választ. Ilyenkor – bármennyire is közvetlen a viszony az orvossal – sokan szívesebben kérdezik meg a gyógyszerészt a problémáikról. Ráadásul itt jut idő a betegre, nem igazán szükséges sorba állni, és nemcsak kikérik, de meg is szívlelik a hallottakat.

Fodorné Anna azt tapasztalja, hogy a korábban igencsak magas piedesztálon álló patikus ma akkor tudja a tekintélyt megszerezni és megtartani, ha szakmailag és emberileg erre egyaránt rászolgál. Azt a nézetet képviseli a gyógyszerésznő, hogy az emberek a testi, lelki, szellemi jó közérzet érdekében tegyenek meg mindent, amíg nem késő, és nem egy súlyos betegség figyelmezteti a pácienst a változtatásra.

Szabad idejét a családja és a háztartási teendők mellett olvasással, a szakmai ismeretek naprakészen tartásával tölti.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)