Hajdúdorog

Édesapám piarista szellemben nevelt, s ennek köszönhettem, hogy a legnagyobb nehézségeken is túl tudtam jutni, s minden bajból ki tudtam magam vágni. Az ő és az én egész pályám bizonyította végül gyakori mondása igazságtartalmát: Munka nélkül, teljesítmény nélkül nincs eredmény. Édesapámtól – aki piarista diák volt, majd Bécsben diplomát szerezve katonaorvos lett, a második világháború idején a szolnoki kórház parancsnokaként életét is kockáztatva bújtatta a zsidó munkaszolgálatosokat, s aktív pályáját Hajdúdorog főorvosaként fejezte be – az orvosi praxis szépségét és felelősségét is megörököltem. Feleségemmel – aki asszisztensem is volt – létrehoztuk, és sokáig mostoha körülmények között működtettük Hajdúdorogon a fogászatot. Édesanyám hozta a családba az ősi birtokot, édesapám felvirágoztatta, s ezt a kárpótlás idején már a feleségem szívós és kitartó közreműködésével sikerült visszaszereznünk, s amelyből lényegében élünk ma is – összegez dr. Oláh Imre a praktizálást 2006-ban ténylegesen befejező fogszakorvos.

Oláh Imre már gyermekkorában megismerkedett azokkal az értékekkel, amelyeket a család nemzedékeken át összegyűjtött a családi kalendáriumban, s a megőrzendő emlékek észrevétlenül átszőtték mindennapjait is. Az, hogy családja tagjainak tevékenysége mindkét oldalról összeforrt Hajdúdorog boldogulásával, 150 évre visszavezethető. A legkiemelkedőbb előd Görög Demeter volt, de mások is sokat tettek a családért és Hajdúdorogért. Meséli például, hogy Görög Júlia, anyai ágon dédnagyanyja, vaskézzel tartotta meg a családi birtokot, amely a Görögkútban van. Anyai nagyapja, Tornai Abaújtornai Tornai Szabó Elemér polgármestere volt a településnek, apai nagyapja, Oláh Imre a görög katolikus iskola igazgatója volt Hajdúdorogon 42 éven keresztül. Emléküket dr. Oláh Imréék családi házában is sok-sok tárgyi emlék őrzi, s amelyeket csak óvón-féltőn mutatnak meg a kíváncsiaknak. A családban mindenki beszélt németül, s minimumnak volt tekinthető az általános műveltség, az intelligencia, a nemesi, majd a polgári értékek megbecsülése. Ugyancsak természetes volt a család, illetve barátainak összetartása. Személy szerint máig hálás például Pogácsás Antal miniszterhelyettesnek, aki átsegítette néhány nehézségen, vagy dr. Ádler Péter professzornak – atyai jóbarátnak –, aki mindig fogta a kezét.

Tanulmányai sikeres folytatásához mindent megkapott, így aztán természetes döntésnek hatott, hogy az orvosi hivatást, azon belül is a fogorvosit választja. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karán 1959-ben szerzett diplomát. Kezdő orvosként különböző helyeken helyettesített fővárosi rendelőkben, s közben az első adandó alkalommal letette a fog- és szájbetegségek szakorvosi vizsgát. Néhány évet Balatonkenesén helyettesített, illetve dolgozott a Honvéd Üdülőben – amely éveit azóta is a legszebbekként tartja számon –, aztán rövid időre Salgótarján, majd Mezőkovácsháza rendelőiben praktizált, amíg 1963-ban haza nem hívták Hajdúdorogra, ahol addig nem volt fogorvosi ellátás.

Feleségével, K. Orosz Ilonával 21 évig saját lakásukon rendeltek, amíg fel nem épült a mai rendelő, illetve többször két körzetet is elláttak. Voltak olyan napok, amikor a hajdúnánási rendelőt is megjárva reggel 8-tól este 8-ig tartott a munkaidő. A fogfájósok még szenteste is megtalálták őket, s dr. Oláh Imre és felesége mindig készek voltak segíteni. Fontosnak tartotta a minőséget: minden fogat, pótlást igyekezett a legjobban elkészíteni. Büszke rá, hogy voltak olyan munkái, amelyek 28–32 évig tartottak, s mindig örült az olyan visszajelzéseknek, miszerint egy másik fogorvos megdicsérte korábbi beavatkozását, illetve a fogsorba helyezett pótlásait. 1994-ben vonult nyugdíjba, de 12 évig magánorvosként még rendelkezésére állt régi és új pácienseinek.

– Életem és pályám során sokat köszönhettem feleségemnek, aki mindenben hű társam volt, s a jóisten különös adománya, hogy vele élhettem le ezeket az éveket. Bebizonyosodott: nincs olyan nehézség, amit vele együtt meg ne tudnánk oldani. Mindenben számíthatok rá. Továbbvitte a családban a piarista szellemet, gyermekeimtől, unokáimtól mindenben a maximumot követelte meg, s ennek eredményei kézzelfoghatóak. Lányom, dr. Oláh Ilona szintén orvos, fiam, Oláh Imre István mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, agrármérnök és növényvédelmi szakmérnök, ő kezeli az ősi családi birtokot. Katona Gábor unokám szigorló orvos, e szép hivatás negyedik generációs folytatója, Katona Ágnes unokám pedig most fejezi be a jogi egyetemet. Büszke vagyok a családomra, s elégedett eddigi életutammal – foglalja össze 74 életéve tapasztalatait dr. Oláh Imre.

Pihenése közben sokat olvas, időnként utazik. A városban és környéken is megbecsülés övezi. Máig követhetőnek, sőt tanítandónak tartja a piarista hitvallást: Imádkozzál és dolgozzál. Úgy imádkozzál, mintha rögtön meghalnál, és úgy dolgozzál, mintha örökké élnél.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)