Hajdúdorog

Nemzedékekre visszamenően határozta meg az 1957. március 22-én, Hajdúnánáson született gyermek pályaválasztását a családi hagyomány. Édesanyja, Czirják Margit, gyógyszerész, édesapja, Arató Gábor, az általános iskola igazgatóhelyettese volt. Az otthoni gyógyszertár lelket melengető miliőjében élő kisfiú önkéntelenül szívta magába ennek a szép, embert próbáló hivatásnak a szellemét. Ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy felnőve, élete párjául, az emberekhez mindig kedves, segítőkész gyógyszerészt, Perjés Katalint választotta 1980-ban.

Arató Gábort méltán irigyelhetjük szerencséjéért, mert immár huszonnégy éve dolgoznak együtt, boldogan. Elsőszülött leányuk, Györgyi, a fővárosban tanul: a SOTE Egészségügyi Főiskolai Karának negyedéves dietetikus hallgatója. Húga, Zsuzsanna – a hagyományokat követve –, a család harmadik nemzedékét képviseli a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész-tudományi Karán. Egy-két év múltán ő is csatlakozhat a „gyógyszerész-dinasztiák” közé sorolható kevesek közé…

Arató Gábor a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában érettségizett 1975-ben. Komolyan vett tanulmányait – hol máshol, mint – Szegeden, a magyarországi gyógyszerészképzés elismert városában folytatta. Diplomáját 1980-ban vehette át.

A frissen végzett fiatal szakember beosztott gyógyszerészként kezdett dolgozni az akkor 16/45. számmal jelölt hajdúdorogi patikában. Habitusához illően, nem mindennapi teljesítménnyel, kétszer nyerte el a „Kiváló Ifjú Gyógyszerész” kitüntető címet. A munka mellett szakított időt a folyamatos önképzésre, a továbbtanulásra, így ezerkilencszáznyolcvanötben sikeresen abszolválta gyógyszerhatástanból a szakvizsgáját.

Pályakezdését követő kilencedik év­ben már csoportvezető gyógyszerészként találkozhatunk vele. E beosztásában feladatát képezte a beosztott gyógyszerészek és a gyógyszertári szakdolgozók munkájának a megszervezése és irányítása. Előrelátó emberként jó érzékkel vett részt a magángyógyszertárak működtetésével kapcsolatos továbbképzéseken, miközben az ez irányú szakirodalomban megjelenteket folyamatosan követte.

A hajdúdorogi Szent György Patika vezetője – személyes indíttatásából eredően is – szívesen tett és tesz ma is valami, általa hasznosnak és értelmesnek látott dolgot a közért. 1989-ben aktív részese a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) megyei szervezete létrehozásának. Tevőleges szereplője az országos küldöttek által megalkotott alapszabály kialakításának és kidolgozásának. Több cikluson át vesz részt a kamara munkájában. A Hajdú-Bihar megyei szervezetben többször is csoportvezetőként hasznosította szakértelmét. Napjainkban országos küldöttként is tevékenykedik. Társadalmi és közéleti szerepvállalásai közül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a méltán világhírű Magyar Vöröskereszt (MV) hajdúdorogi elnökeként, valamint a hajdúnánási városi vezetőség tagjaként képviselte a szervezetet. A MV Hajdú-Bihar megyei vezetőségében éveken át végzett eredményes munkát.

1981-ben az emberi élet egy másik, kevésbé ismert, de sokak által nehéznek tartott területére lépett: egyik alapító tagja lett a Mozgáskorlátozottak Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének. Az alapítással nem tudta le a dolgát: segítő munkatársaival együtt a hajdúdorogi csoportot vezette. Jelenleg a megyei vezetőség tagja, illetve a választási bizottság elnöke. A Halmozottan Sérült Gyermekekért közhasznú alapítvány megalakításának egyik kezdeményezője volt 1993-ban. A szervezet kuratóriumában ma is aktívan dolgozik. A múltra visszatekintően mondja el, hogy egy választási időszakon át – tanácstagként – képviselte a hozzá forduló egyszerű emberek ügyeit. A rendszerváltozás utáni első önkormányzat jóléti, oktatási és egészségügyi bizottságában, külső tagként tevékenykedett. Önmagát meg nem tagadva igyekezett erejéhez, anyagi lehetőségeihez mérten támogatni a hozzá forduló, karitatív szervezeteket. A helyi rendezvények sikerét gyakran külön tombolaajándék felajánlásával is segítette…

Fordulópontot jelentett számára az 1995-ös esztendő: ekkor nyitotta meg, feleségével közösen, Hajdúdorog első magángyógyszertárát, amely a mai napig a „Szent György Patika” nevet viseli. A hivatásának mozgatórugóit célzó kérdésekre őszintén válaszolva mondja el: mindig tetszett neki az, ha emberekkel foglalkozhatott, ha azokon segíteni tudott. Fiatal korától kezdődően szeretett beszélgetni a gyógyszertárba betérő emberekkel, azok ügyes-bajos dolgairól, esetenként lelki bánatáról is. Munkája legnagyobb elismerésének azt tartja, ha a rászorulók érdekében kitűzött céljait megvalósíthatja.

Arató Gábor gyógyszertárvezető szabad idejében számítástechnikával foglalkozik. S, ha sikerül, családjával elutazik valamilyen, addig még nem látott szép tájára a világnak…

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)