Hajdúdorog

Arra vagyok a leginkább büszke, hogy családi vállalkozásban, saját erőből bútorkészítésben sikerült egy olyan termékcsoportot kialakítani, amelyet a környéken és távolabbi városokban is elismernek és szívesen vásárolnak. Keresik a „Béres” termékeket. Aki tőlünk vásárolt, visszatér újra. Azzal tudtunk talpon maradni egy-egy gazdasági hullámvölgy után, hogy gyorsan alkalmazkodtunk a megváltozott helyzethez, és új, saját fejlesztésű termékeket kezdtünk gyártani. Ez a munka nemcsak pénzkereseti lehetőség, hanem hobbi, szórakozás, saját bútorterveim megvalósítása is – mondja Béres János, a Béres Bútorker Bt. ügyvezetője.

Hajdúdorogon nevelkedett bátyjával. Édesapja a termelőszövetkezetben mezőgazdasági gépkezelőként kereste kenyerét, édesanyja a Papíripari Vállalatnál végzett munkája mellett biztosította az otthon melegét. Szerény körülmények között, szeretetben telt gyermekkora. Egy asztalosműhelyben tett látogatása után határozta el, hogy ő is a fa megmunkálásával keresi majd a kenyerét. Édesapja asztalosipari tanulónak adta a hajdúböszörményi szakmunkásképző intézetbe. A gyakorlati képzést a hajdúdorogi ÉVISZ-nél kapta. Az utolsó évben kitűnő tanulmányi eredménye miatt, Horváth Lajos szakmai tanára javaslatára jelentkezett Debrecenbe, a Faipari Szakközépiskolába, melyet sikeresen elvégzett. Érettségivel és szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezében a gyakorlati oktatása helyén lett első munkahelye is. Két évet katonai szolgálatban Zalaegerszegen töltött. Itt szerzett gyakorlatot tehergépkocsi-vezetésében.

1987-től lett önálló vállalkozóvá, lakossági szolgáltatást végzett, nyílászárókat kezdett gyártani építőipari felhasználásra. A rendszerváltás idején nősült, a magánéletében és munkájában is változás történt. 1990-ben alapítóként tagja lett az Országos Asztalosipari Szövetségnek. Amikor csökkent a kereslet az építőipari szolgáltatások iránt, profilt kellett váltani. Egyedi bútorokat tervezett és gyártott, eleinte kis szériában, később megrendelésre, rendszeres beszállítóként egy kft.-nek, amelyik terítette az országban a termékeit. 1993-ban alakult meg a ma is működő betéti társaság családi vállalkozásként a megnövekedett igények kielégítésére. A kezdeti sikerek után a problémák is előjöttek. Egy idő után arra derült fény, hogy termékeiket másolják, ezáltal rontják hitelüket, piaci esélyeiket. Alig van ezen a világon olyasmi, amit ne tudna valaki egy kicsit rosszabbul csinálni, valamivel olcsóbban eladni – azok az emberek, akik csak az ár felől tájékozódnak, nem is gondolják végig, miből is adódhat az olcsóság. Mindezek miatt a vállalkozás nehéz helyzetbe került, s csak szívós munkával, kísérletező kedvüket latba vetve tudtak kijönni a „gödörből”. Stratégiát és termékstruktúrát változtattak. A kereskedelemben, a termékek piacra juttatásában is önállósodásra volt szükség. Ez állandó piackutatást jelent, de annak előnyét is hordozza, hogy közvetlen információt nyernek a termékeiket értékesítő kereskedőktől a vásárlói értékítéleteket és igényeket illetően.

Amikor elkezdte vállalkozását, csak egy fűrész- és egy gyalugép könnyítette a kézi munkát – ma már jól felszereltek. A fejlődés irányát egy Ausztriában tett üzemlátogatás adta. Azóta néhány sikerélményben is részük volt: két alkalommal mutatták be termékeiket Debrecenben, a HAJDÚÉP kiállításon, egy alkalommal Nyíregyházán, a Kelet-Nyugat expón. Hajdúdorogon tíz éve rendezik meg a vállalkozói napokat, melyeken minden évben eredményesen részt vesznek. Számos alkalommal elismerték munkájukat, többször díjazottak lettek. Gyakran kapnak lehetőséget egy-egy üzlet teljes berendezésének a legyártására. A lényeg – tartja Béres János –, hogy tetszetősek, praktikusak és versenyképesek legyenek termékeik az adott gazdasági helyzetben is.

Az üzletekbe a bútorokat a cég vezetője szállítja, így első kézből értesül bútorai fogadtatásáról. Évente ellátogatnak Sopronba, a faiparos találkozókra, ahol látják az új gépeket, az új technológiai folyamatokat. Itt ismerkednek meg az új alapanyagokkal, ápolják a partneri kapcsolatokat. Amikor nem szállít vagy anyagot szerez be, maga is részt vesz a termelésben, hiszen nincsenek sokan. Igyekszik a szakmát megszerettetni a fiatalokkal, gyakran van asztalos tanulója. Képzésükben, tanításukban közvetlenül ő vesz részt.

Sokat köszönhet feleségének, aki az adminisztratív munka terhét magára vállalta, gyakran besegít a boltokkal való kapcsolattartásba, az új piac felkutatásába. Nyugodt hátteret igyekszik biztosítani az otthonukban, ahol két gyerekük nevelkedik. János Dávid másodikos gimnazista, Orsolya Katalin most fejezi be az általános iskolát. Mindketten kitűnő tanulók, nagy tervek állnak előttük.

Remélik, vállalkozásuk továbbfejlődik: meg tudnak újulni, lépést tartanak a versenytársakkal, egyre igényesebb és korszerűbb termékekkel nyernek piacokat, s ki tudják használni az Európai Unió adta lehetőségeket.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)