Hajdúböszörmény

Ritkán találkozni a szó legnemesebb értelmében véve olyan elégedett emberrel, mint amilyen Magyar Mihály, a Hajdúböszörményi Mezőgazdasági Részvénytársaság növénytermesztési főágazatvezetője. Pedig a sors megpróbálta őt is, a hat gyermekes család utolsó előttiként született csemetéjeként belenyugodhatott volna a generációk óta változtathatatlannak megismert élethelyzetbe. Őt viszont olyan fából faragták, hogy az ősök hagyományaira alapozva, a modern tudományok ismereteit és eszközeit felhasználva sikeres pályát rajzolt fel magának és később a saját családjának is.

Nagylétán született 1944. január 11-én néhai Juhász Borbála háztartásbeli anyuka és Magyar János földműves apuka családjában. A szülők hat gyermeket neveltek fel, Irén óvodai dajka, János a Szabolcs-Szatmár megyei tanács vb egészségügyi osztályvezetőjeként sokat fáradozott a szomszéd megye lakosságáért, sajnos, már jó ideje meghalt, Antal tanár, Simon villanyszerelő lett. Húga, Borika igazgató. Felesége lánykori nevén Gyarmathi Mária Olga, akinek a nagynénje, Gyarmathi Olga 1948-ban a londoni olimpián távolugrásban olimpiai bajnok lett. A neje a hajdúböszörményi városházán dolgozott nyugdíjazásáig. Házasságukból két gyermek született, Tamás – bár diplomát szerzett – most vállalkozóként keresi a kenyerét. Az ő volt neje tanár, két fiuk van, a 13 éves Tamás és a 12 éves Máté. A Magyar házaspár kisebbik fia Balázs, válogatott atléta is volt. Ő még nem alapított saját családot. Mindkét gyerek Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett diplomát.

Magyar Mihály a patinás debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett 1962-ben és tanulmányai mellett sok időt fordított a labdarúgásra. 1964 és 1969 között a DVSC futballistájaként találkozott a pályán Grosics Gyulával, Sándor Csikarral, Albert Flóriánnal, Göröcs Jánossal. Micsoda élmény ma hallani még élvonalbeli labdarúgóknak is, hogy valaki együtt játszhatott ezekkel az élő legendákkal! Bár a fiatalember nagyon szerette a sportot, mégis úgy döntött, hogy diplomát szerez és az életben legalább annyira megállja a helyét, mint a pályán. Arra már később, érett felnőttként döbbent rá, hogy az egész élet egy nagy sportmérkőzés, sajátos szabályokkal. Minél több tapasztalatot szerez az életben, annál inkább látja: a lefektetett szabályokhoz nem mindenki egyformán igazodik. A bíró sípja nem mindig a szabálytalanság után szólal meg, gyakorta nem is veszi észre a nyilvánvaló sportszerűtlenséget. De ez már más lapra tartozik…

A sportnak köszönheti viszonylag gyors karrierjét. Noha a böszörményiek nehezen fogadják be az idegeneket, Magyar Mihálynak a labdarúgópályán elért sikerei nyitották az ajtókat és a szíveket. 1969 és 75 között a Bocskai futballcsapat kapitánya volt. Úgy mondja, véletlenül került Hajdúböszörménybe, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, adminisztrátornak. 1974-ben már kertészeti ágazatvezető, általában 200 ember dolgozott a keze alatt. Csúcsidőben az alkalmi munkások száma elérte a 8–900-at is.

Üzemegységvezető-helyettes lett az I-es üzemben, többek közt hozzájuk tartozott az irodaépületek közötti park felügyelete, karbantartása. A tetszetős környezet érdekében 800 tő rózsát ültettek ki, platánok, hársfák teremtettek nyugodt körülményeket. A vendégek nem egyszer meg is jegyezték, hogy ez nem major, hanem szanatórium.

Magyar Mihályt igen kedélyes embernek ismerték meg a munkatársai. Azonnal letegezte őket, ami arrafelé nem volt szokás. Különösen, hogy vezető „leereszkedjen” a munkásokhoz a tegeződéssel. Nyugodtan elmagyarázta nekik, hogy a tisztelet megadása nem a nyelvtani formán múlik. Ha kellett, szigorúan számon kérte és elmarasztalta a beosztottait. A nőknél időnként eltört a mécses. Ám azóta, ahányszor csak találkoznak, még az anyja korú asszonyok is nevetve emlegetik a szigorú, ám igazságos főnököt. Mint mondják, azóta sincs olyan vezetőjük.

Az idén 35 éve, hogy belépett, s a véletlenszerű találkozásból életpálya kerekedett. Felettesei is elismerték a munkáját, megkapta a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést, majd a szaktárca miniszterétől a Kiváló Munkáért oklevelet. Számára az a legnagyobb elismerés, hogy a dolgozók szerették, becsülik ma is.

 Ő is tisztelettel említi Demjén Imre elődje nevét, akit szinte apjaként fogadott el. A termelés is ad éppen elég gondot a főágazatvezetőnek. Ami viszont kihívást jelent számára, hogy a pénzbehajtásra jelenleg sokkal több időt, energiát kell fordítani a körbetartozások miatt, mert Magyarországon a cégek között ez sajnos igen gyakori jelenség.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)