Hajdúböszörmény

A mackós alkatú tollforgató elsősorban a kulturális újságírás területén szerzett nevet magának. Zaklatott gyermekkorát az ötvenes-hatvanas évekre jellemző szegénységben, bizonytalanságban töltötte. Édesapja a Rákosi- és Kádár-rendszer börtöneinek „vendégszeretetét” is megtapasztalhatta, fiát édesanyja és kalaposmester nagyapja nevelte. Sokat olvasott, a humán tárgyakkal nem voltak gondjai, annál inkább a matematikával, amiből pótvizsgázott is a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnáziumban. Érettségi után tanított, fizikai munkásként dolgozott, majd a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán szerzett oklevelet. Tóth Péter barátja, aki ma a miskolci Bölcsész Egyetem tanára, vitte el egyszer Demeter István sajószentpéteri plébánoshoz, ami gyökeres fordulatot hozott az életében. A katolikus pap karizmatikus alakja nagy hatást gyakorolt rá, különösen nonfiguratív festményei, rajzai és szürrealista költeményei. Az atya-fiú kapcsolat odáig mélyült, hogy a fiatalember hetente látogatta öreg barátját. A plébánia szellemi műhelyként is működött, Tarczy Péter itt ismerte meg a hazai képzőművészek jeles képviselőit, többek közt halála előtt pár hónappal Kondor Bélát, akit éppen Demeter István temetett a Farkasréti temetőben. Az újságíró a Kádár-rendszer dagonyájában festmények, könyvek eladásából élt, s ekkor már az Új Tükör című kulturális hetilapba írt recenziókat, több megyei napilapban jelentek meg képzőművészekkel készített interjúi. A rendszerváltás után elvégezte a Bálint György Újságíró Akadémiát, akkor már főállású újságíróként dolgozott. Első könyve Szivárványidőben címen jelent meg, ezt követte a Szív virágai, majd Hajdúböszörmény 1991–2000 közötti történetét bemutató könyvet szerkesztette, aminek társszerzője is volt (Kék-fehér ég alatt). Hamarosan megjelenik új esszé- és interjúkötete, és egy éve dolgozik Matyikó Sebestyén József siófoki múzeumigazgatóval a balatoni temetőket bemutató kiadványon.

A szerkesztő harminc éve gyűjt grafikákat, festményeket. A hagyományos piktúrát elfogadja, de nem hozza lázba, mondván, ma már a természetelvű ábrázoláshoz ott van a film, a fotó. Gyűjteményében olyan jeles képzőművészek kaptak helyet, mint Aknay János, Bardócz Lajos, Bartl József, Berki Viola, Borsos Miklós, Csohány Kálmán, Feledy Gyula, Gross Arnold, Heinzelmann Emma, Incze János, Joseph Kadar, Kondor Béla, Lenkey Zoltán, Litkey György, Lossonczy Tamás, Matzon Ákos, Mauer Dóra, Papp Oszkár, Plugor Sándor, Ruzicskay György, André Szabó, Szalay Lajos, Szász Endre, Udvardi Erzsébet, Würtz Ádám, és még sorolhatnánk.

Tarczy Péter Hajdúböszörményben dolgozik a Szabadhajdú hetilapnál, itt is él földrajz–rajz szakos feleségével és a Corvinus Egyetemen tanuló fiával, aki hétvégén gyakran hazalátogat. Felesége, Éva, ha ideje engedi, akvarelleket fest, több egyéni kiállítást is rendeztek már munkáiból, többek közt Nyíregyházán, Debrecenben és szülővárosában, Böszörményben. A kulturális újságíró kétlaki életet él. A Dunántúlon élő édesanyja és húga együtt lakik a Siófok melletti Nagyberényben. A Balaton körül élő írókkal, képzőművészekkel gyakran találkozik. Balatonföldváron, Siófokon gyakran nyit meg kiállításokat, az utóbbi években Plugor Sándor, André Szabó, Gajdán Zsuzsa, David Beery tárlatát méltatta a tóparti településeken. Ezekről az alkalmakról készült írásai a Somogy és Veszprém megyei folyóiratokban, kiadványokban jelentek meg (Új Balaton, Somogy, Új Horizont, Bakony-Balaton Kalendárium, Balatonfüred a magyar irodalomban). Rajzol is, „kis szörnyesztétikáját” barátai jól ismerik. Ez a grafomán hajlam több mint húsz éve bontakozott ki nála, fiktív lényeivel az Élet és Irodalom olvasói is találkozhattak, félabsztrakt tájálmai többször szerepeltek csoportos kiállításokon. Golyóstollgyűjteménye több száz darabból áll. Ha Pesten jár, Virág Judit, Kisselbach Tamás és Forró Tamás galériáját mindig felkeresi, néha képeket is visz az árverésekre. Fazekas-keramikus húga nagyberényi kertjében gyakran rendeznek összejöveteleket, ilyenkor gasztronómiai ismereteit is latba veti. Egyszer nemzetközi társaságnak főzött szarvaspörköltöt, s mire végzett a bogrács eltakarításával, bizony semmi nem maradt belőle, édesanyja rántott hússal kárpótolta. Debrecenben élő Tóth-Máthé Miklós írónál is gyakran elfoglalja a konyhát, különösen Miklós-napokon, legutóbb, amikor barátját Károli Gáspár-díjjal tüntették ki.

A zene szeretete – bár abszolút laikusnak tartja magát, a kotta egyiptomi hieroglifa számára – egész eddigi életét végigkísérte. Különösen azóta erősödött fel benne ez az érzés, amióta kiváló hanghordozókhoz lehet hozzájutni. Mozart, Bach, Vangelis, Jane Michel Jarre, Cat Stevens, Bruce Springsteen, Sony Terry, Oscar Peterson és a hozzájuk hasonló nagyok bármikor felcsendülhetnek.

Csak a derű óráit számolja, a közéleti perpatvarok nem érdeklik, belső életet élve ma már csak néhány barátja és családja körében érzi jól magát.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)