Andirkó István

Mérnök, tanár,

Hajdúböszörmény

Megtiszteltetés számomra, hogy egy hajdúsági mezővárosból hajdúböszörményi emberként felkérést kaptam egy különösen figyelemre méltó északkeleti kiadványban való szereplésre. A felkérésnek emeli rangját, hogy a térség mindennapjait meghatározó és a jövőjét építő tevékeny emberek közösségének lehetek ez által szerény tagja. De talán nem véletlen. Gyökereim apai és anyai ágon egyaránt a Felvidékig nyúlnak vissza, mindennapjaimnak pedig része egy zempléni – csak földrajzi értelemben vett! – kis település, Zemplén gyöngyszeme, Komlóska – kezdi a beszélgetést Andirkó István.

Hajdúböszörmény több száz éves mezővárosi múltra tekint vissza, történeti írások már a XII–XIII. századtól említik mint az Észak-Alföld gazdaságában meghatározó szerepet betöltő települést.

Andirkó István 1964. február 10-én született Hajdúböszörményben. Apai ágon családja felvidéki származású. Elődeik a XVIII. század elején vándoroltak Hajdúböszörménybe Szilvásújfalu (Slivník) településről. Nagyanyja Sárospatak szülötte, a Rákóczi várban dolgozott cselédként az 1930-as évek közepéig. „Őseim, a Magossányi család, a várral szembeni temetőben nyugszanak. Anyai nagyapám lovászlegényként dolgozott az uradalomban, így ismerte meg nagyanyámat. Lett belőle szerelem, házasság, majd hajdúböszörményi letelepedés, gyerekek, unokák” – emlékszik vissza István.

Szülei iparos emberek voltak. Fontos volt számukra a család egysége, a szeretet, a tisztességesen elvégzett munka értéke. „Legfontosabb életcéljuknak tartották, hogy szigorú, következetes, de mindig a gyermekek jövőjét szem előtt tartva részesítsenek – testvéremmel, Attilával együtt – olyan nevelésben, amely alapján az életben meg tudjuk állni a helyünket. Hogy sikerült-e? Szerencsére helyettünk ezt utódaink fogják megítélni” – vallja István.

Az általános iskolát Hajdúböszörményben, a Bocskai István Általános Iskolában végezte, érettségit a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban tett. Mérnöki tanulmányait Szolnokon kezdte 1982-ben. Az államvizsgát, majd a sikeres hajózókiképzést követően a Magyar Honvédség repülőállományában repült 1991-ig több alakulatnál. A rendszerváltáskor leszerelt, és új, „civil” életet kezdett. Agrárfelsőfokú tanulmányait Hódmezővásárhelyen kezdte, majd Debrecenben fejezte be 1997-ben. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerezte középiskolai mérnök tanári diplomáját. 1988-ban kötött házasságot Marikával, aki közgazdász. Balázs fiuk 1990-ben született, ma Debrecenben joghallgató. Anita lányuk 1994-ben követte testvérét, jelenleg a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanulója.

Civil pályája viszonylag későn, 28 éves korában indult. Hajdúböszörményben, a Széchenyi István Mezőgazdasági Szakközépiskolában kezdett tanítani. „Az első években beosztott tanárként »keserítettem« a diákok életét. Ez kölcsönös volt, minden jót s rosszat visszakaptam. Együtt haladtunk a tanítás-tanulás útvesztőin, küzdöttünk a célkitűzések közös megvalósításában”  – emlékszik vissza a tanár úr. A 90-es években bízták meg egy különleges, de egyben szép feladattal, a vadász-vadtenyésztő szakmai képzés kidolgozásával, alapjainak a lerakásával. 12 évig volt a tagozat vezető tanára. Mindig első helyre sorolták kollégáival azt, hogy a vadászat az környezetgazdálkodás, melyet a természet törvényszerűségeinek a komplex megismerésével és alkalmazásával lehet csak együtt végezni. Erre tanította diákjait is, mint ahogy azt Széchenyi Zsigmond írta:

„Az legyen a vadász nemes törekvése:Hogy a vadat óvja, kímélje és védje,
Vadásszon, mint törvény és szokás kívánja
S teremtményeiben a Teremtőt áldja”

„Ha ezt szem előtt tartja minden, magát vadásznak tartó ember, akkor el fog jutni oda, hogy nem az az igaz vadász, aki megtanulja, hogy mikor lőjön, hanem hogy mikor NE! Ez sokkal több és fontosabb!” – hangsúlyozza alapelvét István.

A szakközépiskola hagyományos képzési formája az 1998–2001 közötti  években átalakult, így az ő tanári pályafutása is véget ért. Ma mérnöki szakmai ismereteit kamatoztatja egy építőipari üzletágban tevékenykedő országos vállalat keleti régiójának területi igazgatójaként. A vadászattól nem szakadt el, Hajdúböszörményben és a Zemplénben, Komlóska környékén járja az erdőt-mezőt, ahol családjával egy házat is épített.

„Eddigi pályafutásom igazán mozgalmas és termékeny volt, de nem elégedhetek meg ennyivel. Célom, hogy feleségemmel együtt – aki nagyszerű ember, és olykor bizony nem alaptalanul kellően kritikus is velem – részesei legyünk gyermekeink sikeres felnőtté válásának. Ha ez mind megvalósul, elmondhatom, hogy nem dolgoztunk hiába. S hogy mi kell még? Egészség, életkedvvel teli vidámság, jó idő a kirándulásokhoz, vadászatokhoz s egy jó pohár Tokaj hegyaljai bor Komlóskán!”  – zárja beszélgetésünket István.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése