Hajdúböszörmény

A könyvtáros tanár egyedül van az iskolában, de hál’ istennek a kollégák sok olyan feladatot adnak a diákoknak, amihez a könyvtárban kell keresniük. Ehhez szervezetten – könyv- és könyvtárismereti órákon, honismereti és tantárgyi versenyfelkészítőkön –, illetve egyénileg is segítséget nyújtok. Célom, hogy a diák tanuljon meg mindenfajta információt keresni és felhasználni a bibliográfiától a turistajelzésekig. Ez a munka egész embert kíván, de hiába töltöm itt időm nagyobb részét, mégis úgy érzem, nincs elvégezve minden. Ettől függetlenül elégedett vagyok, mert visszaigazolva látom erőfeszítéseimet, amit az itt töltött 31 év alatt ebbe belefektettem – mutat körbe szeretettel a hajdúböszörményi Veress Ferenc Szakképző Iskola könyvtárában Bagossi Gáborné.

– Májusban nyugdíjba megyek. Azért akarom a megírt időben abbahagyni, mert meg akarom tartani azt a jó érzést, hogy nem teher, amit csinálok. Addig még vannak konkrét, megvalósítandó céljaim, aztán pedig végre lesz időm kutatni olyan témákban, amelyeket a szűkre szabott idő eddig nem engedett.

Hajdúböszörményben született 1949. május 13-án fizikai dolgozók gyerekeként, akik ma neves színész öccsével együtt szegénységben, de szeretettel nevelték. A nagyszülőkkel szoros kapcsolatban és sok unokatestvér között készült – már az általános iskolában is kitűnő, emberséges tanárok kezei alatt, akik által fokozatosan kinyílt a világ – az első komolyabb megmérettetésére, a debreceni Közgazdasági Technikumban folytatott tanulmányaira. Élmény volt maga a megyeszékhely, de az osztály is. A Debreceni Tanítóképző népművelés–könyvtár szakán aztán olyan szellemi sűrűségbe csöppent, ahol az ember igazán töltekezhetett. A szakmát és az emberekkel történő foglalkozás mikéntjét többek között Kurucz Berci bácsitól, Kiss Tihamértól és Kertész Lászlótól leshette el, s az ott tanultakra nemcsak foglalkozásában, hanem a nyíregyházi tanárképzőn a magyar, a KLTE-n pedig az informatikus könyvtáros szak elvégzésekor is támaszkodhatott.

Pályakezdőként 1970-ben a hajdúböszörményi városi művelődési központban üzemi népműveléssel foglalkozott (hat kisipari szövetkezet, néptánccsoportok tartoztak hozzá). 1972-ben a városi könyvtárba kérték át. Nemsokára megszületett két gyermeke. 1974 szeptemberétől mai munkahelyén (amelyet akkor 122. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnek hívtak) kezdett független könyvtárosként és kulturális nevelőtanárként dolgozni. Szakrendbe szedte, katalogizálta az 1600 kötetes könyvtárat, s szisztematikusan gyarapította. Mára egy 22000 kötetes, jó minőségű és jól használható könyvtár ez, amely az iskolabővítéskor méltó helyet is kapott, s – amikor annak divatja volt – ifjúsági klubbal kapcsolódott egybe. Mivel látták, hogy hasznos, évről évre nőtt a könyvbeszerzési keret, s ennek köszönhetően a kézikönyvtár gyarapítására fektette a hangsúlyt. Az ifjúsági klub gazdag programjai sok gyereket vonzottak, bérletesek voltak a színházba, sokat kirándultak itthon és külföldön, jelentős sikereket értek el a Ki tud többet a Szovjetunióról?, a Magyarország az én hazám és más vetélkedőkön megelőzve nagyhírű iskolákat is. Nem csoda, hogy többszörösen aranykoszorúsok lettek, de ennél fontosabb, hogy a vetélkedőket az osztályok szintjén kezdték, s több gyerek lett ennek nyertese mint országos helyezettek.

Miután a klubélet a 90-es évek elején elsorvadt, a versenyekre felkészítés, valamint könyvtár maradt a fókuszban és a hon-, illetve városismeret ösztönzése. Ez utóbbi jegyében 1992-ben szorgos feltáró, szervező- és kiállítás-rendezői munka után történt meg az iskola névadása. Bagossi Gáborné személyesen is hatalmas munkát végzett ebben, s azóta is nagy szerepet vállal a rendezvénycentrikus évfordulók, találkozók előkészítésében, lebonyolításában. A diákok igénylik ezeket az alkalmakat, s szívesen is vesznek részt bennük. – Kapjon olyan élményeket a gyerek, amiről legalább majd utólag mondhatja: jó volt diáknak lenni. Én a hon- és lakóhelyismeretre igyekeztem a hangsúlyt helyezni. Mindig tele voltam tervekkel, tudatosan vittem őket közel a látni- és tapasztalnivalókhoz – mondja. 1999-ben iskolájuk 30 éves történetének feldolgozása adott szívéhez közel álló kutatómunkát, a most készülő újabb öt év feldolgozása már inkább csak szerkesztői feladatokat. Több állásajánlat dacára itt és ebben a munkakörben érezte jól magát. Munkája mellett 15 évig a pedagógus szakszervezet kultúrosa volt, egy ideig az önkormányzat kulturális bizottságában ténykedett, vezetőségi tagja a Vasvári Pál Társaságnak, ahol több előadást is tartott.

Bagossi Gáborral, aki vállalkozó esztergályos, 1969 óta rendezett családi életet élnek. Edit lányuk magyar–történelem–olasz szakos tanár az Ady Gimnáziumban, Debrecenben, Péter a Zeneművészeti Főiskolán trombita szakon tanul. Két unokáját rajongásig szereti. Ha ideje van, módszeres rákészülés után járja az országot-világot.

 (Hajdú-Bihari Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)