Miskolc

A talán méteres vastagságú falakkal rendelkező, boltíves, ízlésesen berendezett irodájában korát meghazudtoló fiatalos lendülettel fogadja a látogatót, és közvetlen modorával, lebilincselő előadásmódjával, mérhetetlen gazdag élettapasztalatával egy-kettőre le is nyűgözi.

Laczkó Károly, hisz róla van szó, hivatásos katonatiszt édesapa és háztartásbeli édesanya harmadik fiúgyermekeként 1932. május 28-án látta meg a napvilágot Gyöngyösön. Mérnök bátyjai, szülei sajnos már nincsenek az élők sorában. Édesapja „jóvoltából” gyermekfejjel bejárta Magyarországot, gyermekkorát Gyöngyösön, Zilahon, Nagyváradon, Kassán majd Sárospatakon töltötte, attól függően, hogy éppen hová helyezték édesapját. Az általános iskolát Patakon végezte, végig kitűnő tanuló volt, közben jutott ideje a sportra is, aktívan futballozott, az akkor még „jegyzett” másodosztályig jutott huszonöt éves korára. Többször volt Észak-Magyarország válogatottja. Később Sátoraljaújhelyen, a kereskedelmi középiskolában folytatta, olyan kitűnő tanároknak köszönhetően volt kiváló magyarból, matematikából, történelemből, mint Böröcz Gyula, Simonits Sándor, Dankó Istvánné. Itt már atletizált is, főleg a százméteres síkfutásban jeleskedett, de magasugrásban a mai napig ő tartja a középiskolás csúcsot százhetvennégy centiméterrel. Édesapja múltja miatt nem vették fel az egyetemre, előbb sportolóként kapott ideiglenes munkát, majd levelezőn tanulhatott, földmérő képesítést szerzett.

Első „igazi” munkahelye az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal lett, a települések felmérésével foglalkozott az ország különböző részein egészen ezerkilencszázhatvanhétig. Ekkor hozták létre az országban a földhivatalokat, és hamarosan kinevezték a Sátoraljaújhelyi Városi-járási Földhivatal vezetőjévé. Közben az ezerkilencszázkilencvenes választások idején önkormányzati képviselő és alpolgármester lett.

Ezerkilencszázkilencvenkettőben a város polgármesterévé választották, ezt a posztot ezerkilencszázkilencvennyolcig töltötte be. Polgármesteri tevékenységében azt a célt tűzte maga elé, hogy a város váljon a régió központjává, máig úgy érzi, ez több-kevesebb sikerrel megvalósult. Kifogástalan kapcsolatot épített ki a környező települések polgármestereivel, a sikeres együttműködést, együttgondolkodást eredményes pályázatok sora jelezte. Az egyik legnagyobb eredménynek talán a város morális egységének kialakulását érzi, azt, hogy nem volt ellentét a város lakosai között, a segítőkész önkormányzat partnere volt a lakóknak. Fontos beruházások valósultak meg ebben az időszakban: több mint egymilliárdos ráfordítással a város gesztorságával kiépült a Bodrogköz–Hegyköz ellátását biztosító gázvezeték, fejlesztették a kórházat, jelentős összegből traumatológiai osztályt hoztak létre. Az „egyutcás” város forgalmát az elkerülő úttal részben tehermentesítették, átszervezték, korszerűsítették a tűzoltóságot, átépítették a vasúti személypályaudvar peronját. A városhoz tartozó Rudabányácskán megoldották a település vízellátását, kisegítő iskola épült százharmincmilliós beruházással, a zsolyomkai feljáró út építése a sípálya és a Magas-hegy megközelítését teszi lehetővé. Igen jó kapcsolatokat építettek ki a szomszédos Szlovákiával, amit a sikeres, közös rendezvények sora bizonyított.

A megyei közgyűlésbe a Zempléni Településszövetség jelölte, ezerkilencszázkilencvennyolcban választották meg képviselőnek majd alelnöknek. E tisztségében megszervezte a helyi önkormányzatok nem kötelező feladatai közé tartozó intézmények, pl.: középiskolák, szociális intézmények átvételét. Ma is feladata az oktatás és művelődés szervezése, valamint a gazdasági kapcsolatok képviselete a különböző európai országokban.

– Soha nem vettem tudomásul, hogy ennek vagy annak így kell lennie – mondja az alelnök úr. – Mindig másítani akartam, olyan célokat megvalósítani, amelyek nem az én egyéni érdekeimet szolgálták, hanem a településen élőkét. Mai munkám egyfajta küldetés, amelynek során nagyon sok értékes, segítőkész emberrel találkoztam. Szeretem az új feladatokat, hamar ki tudom alakítani az ehhez szükséges új partneri kapcsolatokat. Ma egyre inkább előtérbe kell helyezni a szociális érzékenységet, keresni kell a megoldásokat a helyzet javítására.

Eddigi életének alakulásában, amellyel egyébként elégedett, fontos szerepet játszott a boldog, kiegyensúlyozott családi háttér. Ezt egyébként az egykor gipszmodellezőként dolgozó, ma már nyugdíjas Vida Éva biztosítja, akivel ezerkilencszázötvenötben kötöttek házasságot. Három gyermeket, két fiút és egy lányt neveltek fel, a fiúk vállalkozók, lányuk újságíró. Laczkó Károly szabadidejében szívesen olvas, emellett figyelemmel kíséri régi szenvedélyét, a sportot. Több évtizede gyűjt bélyegeket, érméket. Továbbra is tevékeny részese akar lenni a társadalomnak, az őt körülvevő világnak, bízik abban, hogy ehhez az elkövetkező időkben is megtalálja a megfelelő helyet.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)