Miskolc

Választott és szeretett szakmája, az állatorvosi munka gyakorlására egyre kevesebb ideje marad dr. Ódor Ferencnek, aki a legutóbbi parlamenti választások óta országgyűlési képviselő, majd az önkormányzati választásokat követően a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke is. E tisztéből fakadóan a B.-A.-Z. Megyei Területfejlesztési Tanács elnöke, 2000. december 31-ig pedig rotációban ő tölti be az Észak-Magyarországi Regionális Tanács elnöki posztját is. A közélet dinamikus, aktív szereplőjeként sokat vállal magára, elhivatottan hisz a hosszú távú területfejlesztésben, melynek szerinte egyelőre jobbára mindössze jól megválasztott iránya igazolódott, a megérdemelt eredményekért azonban még sokat kell dolgozni.

– Honnan hozta elnök úr a hitet, amely a célhoz vezető úton az Ön számára fontos tényezőként határozza meg a kitartó munkát?

– Családunk a Bácskába való, apám állattenyésztőként dolgozott Kecskeméten, amikor 1954. november 22-én megszülettem. Anyám ma is Csávolyon él, ahol az általános iskolát végeztem. Ami kicsi korom óta nagyon fontos volt és tulajdonképpen elkísér egész életemben, az az aktív sportolás. Eleinte csak fociztam, később a bajai III. Béla Gimnáziumban igazolt versenyzőként kosárlabdáztam, a középiskolás bajnokságban három éven át miénk volt az országos második helyezés. Érettségi után ezerkilencszázhetvenháromban az Állatorvos-tudományi Egyetemre jelentkeztem, ahol ugyancsak kosárlabdáztam az egyetem csapatában. A sport tartást ad, megerősíti a hitet az emberben, értelmet ad a kitartó munkának, a küzdésnek. Három hónap katonáskodás után a B.-A.-Z. Megyei Állategészségügyi Állomáson dolgoztam, majd Mezőcsáton kilenc hónapig élelmiszer-higiénikus feladatkört láttam el.

– Akkor úgy érezte, fokozatosan teljesülnek fiatalkori álmai?

–Korántsem, hiszen például volt egy időszak az életemben, amikor gondoltam rá, hogy vízügyi mérnök leszek. Ugyanis az NB II-es bajai Vízügyben kosaraztam, ahol edzőm és példaképem Mihályfi János magyar súlylökő csúcstartó és egyben kosaras, e szakma művelője nagy hatással volt rám és a pályaválasztásomra is. Aztán a családi hagyományok kerekedtek felül, hiszen apám is az állattenyésztésnek szentelte az életét. Állatorvos a feleségem, dr. Zelenák Katalin is, az ő édesapja pedig harminchat évig látta el az állatorvos teendőket Hejőpapiban, ahol ma is él. Az igazi szakmai munkával ezerkilencszázhetvenkilencben találkoztam, a hidasnémeti önálló körzetben, ahová Abaújvár tartozott még. Aztán ezerkilencszáznyolcvanban kerültem Garadnára, oda, ahol most is lakom. Házasságunkban két kislány született, a szülési szabadság és a GYED alatt én vittem a feleségem körzetét is, nem unatkoztam sohasem…

– Mikor érintette meg először a közéleti munka szele?

– Garadnán ezerkilencszázkilencven őszén polgármesterré választottak, miközben ugyanúgy elvégeztem állatorvosi munkámat, a polgármesterséget szabadidőmben, tiszteletdíjasként láttam el. Az ezerkilencszázkilencvennégyes országgyűlési választásokon a Fidesz színeiben indultam, de mandátumot nem nyertem. Valójában ezerkilencszázkilencvennégyben állított először dilemma elé az élet: a Csereháti Szövetség alapító elnöke, Csomós József esperes, Göncre került, és engem kértek föl az elnöki funkció betöltésére. Ez már meghatározta mindennapjaimat és innentől kezdve az állatorvoslást is vissza kellett fognom, hiszen nem lehettem hatósági állatorvos, csak magángyakorlatot folytató. Ezerkilencszázkilencvennégytől ezerkilencszázkilencvennyolc májusáig a Területfejlesztési Tanácsban is tevékenykedtem.

– A következő választás már nagyon kihegyezett volt.

– A Fidesz színeiben mindkét fordulót megnyertem, ekkor már nagyon sokan ismertek a környéken. A megyei közgyűlési választásokon a közgyűlés elnöke lettem. Eredményeinket kézzelfoghatónak nevezném, de szó sincs e mögött elégedettségről, hiszen nyilvánvalóan többet szeretnénk elérni. Hirtelen, gyors változásokra azonban nem számíthatunk. Ami plusz itt jelentkezik más megyékkel szemben, az a kiemelkedő területfejlesztési munka, amely nélkül a megye tovább süllyedt volna. Fontosnak tartom, hogy minden, a megyéért tenni tudóval együtt akarunk működni a lakosság érdekében.

– Mint említette, jelenleg is Garadnán lakik, onnan jár be naponta dolgozni Miskolcra.

– Egyéni képviselőként úgy érzem, ha kevés időt töltök is otthon, az a dolgom, hogy azt a választókhoz közel töltsem el. Feleségem kerületi főállatorvos az encsi körzetben, nagyobbik lányom, Katalin, most érettségizett, a jogra szeretne menni, a kisebbik, Cseperke, Sárospatakra jár, másodikos. Mindannyian Garadnán érezzük jól magunkat, ott vagyunk otthon.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)