Miskolc

A sok jogász között egy elméleti közgazdász. Ennek megfelelően közigazgatási pályafutása során sok gazdasági tevékenységgel foglalkozott Alföldi László az elmúlt évtizedekben. Munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjét, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzatáért emlékérmet.

Nemcsak a neve Alföldi, hanem a származása is, ugyanis édesapja az Alföldről, Hajdúnánásról került Miskolcra, cipőkereskedést nyitott a Kazinczy majd Széchenyi utcán. Az anyai ág mozgalmasabb volt, vasutas családként végigjárták a monarchiát, mire ideértek. Háborús gyerek volt, ’44 tavaszán született, legidősebbként a négy testvér közül. Az üzletet államosították, a család is költözött. A nehéz éveket jelzi, hogy az általánost három iskolában sikerült elvégeznie. Érdekelték a humán dolgok, de a barátokkal fúrtak faragtak, detektoros rádiókat szereltek, a szülők is úgy gondolták, hogy jobb, ha a gyerek szakmát tanul.

„A villamosipari technikumba jelentkeztem, de az első kérdés miatt nem vettek fel, ami a következő volt: melyik nagyobb: a 2/3 vagy a 3/4 ?” – emlékezett vissza, persze most már mosolyogva a történtekre Alföldi László.

„Ebből leszűrhettem azt, hogy nem mindig a gyorsaság vezet a legjobb megoldáshoz.”

Végül is nem járt rosszul azzal, hogy nem vették fel, mert a Földes Ferenc Gimnáziumba került Prókay László osztályába. A gimnázium után adódott a kérdés: jogászként vagy közgazdászként tanuljon tovább, miközben az újságírás is érdekelte. Győzött a racionalitás.

„A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkeztem, külkereskedelmi szakra. Az írásbeli felvételi jól sikerült. A szóbeli után kijött a felvételi bizottság elnöke, s mondta, válasszak: az idén felvesznek elméleti szakra, vagy  – az angol nyelv elmélyítése után – ismét megpróbálom jövőre a külkert? – Igent mondtam az elsőre, s úgy mentem haza a felvételiről, hogy egyetemista vagyok”  – elevenítette fel pályafutása sorskérdését Alföldi László.

Az elméleti, általános közgazdász szakon elsősorban a makrogazdasággal foglalkoztak. A kötelező nyári gyakorlatot 1965-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsnál töltötte, s nagyon tetszett neki a tervezőmunka meg a kollegiális légkör. A következő évben végzett. A megyeházán nem sok közgazdász dolgozott akkor, de valamilyen okból nem hívták. Miskolc hamarabb lépett, így az utóbbit választotta, s 1966-tól 1985-ig itt dolgozott a tervosztályon. Előbb mint közgazdász, majd 1971-től osztályvezető-helyettes. Sokak megítélése szerint a XX. században ez volt a város növekedésének, fejlődésének legdinamikusabb szakasza.

„Oldalakon keresztül lehetne sorolni az új létesítményeket, de minőségileg a meghatározott műszaki, gazdasági normatívák minden tervező vagy építész kezét megkötötték” – utalt a tervgazdálkodás buktatóira Alföldi László.

Ma is büszke azonban azokra az anyagokra, amelyeket kollégáival készített, mint pl.: a város első hosszú távú koncepciójára, vagy a peremterületek helyzetével foglalkozó tanulmányra. A városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője lett 1985-ben, ahol 1989-ig dolgozott. Az itt végzett munkát a következőképpen jellemezte: A városfejlesztés után a gazdaság újabb területeit nyitotta meg számára a vállalkozásokkal való foglalkozás. Ebben az időszakban már a piacgazdaság feltételeinek a kidolgozása volt a feladat, az új vállalatirányítási formák, a többszintű bankrendszer, az szja bevezetése, az általános forgalmi adó… Közben egyre nehezebb gazdasági helyzetbe került a térség. A megye szellemi erejének összefogásával elkészült programot ’89 augusztusában a kormány elé terjesztették, amely összességében nem valósult meg, de néhány eleme később igen.

Az új idők újabb váltást hoztak Alföldi László életében, 1990. január 1-jétől a megyei tanácshoz került mint területfejlesztési és munkaügyi osztályvezető, 1995. július 1-jétől, vagyis már tíz éve a megye aljegyzőjévé választotta a közgyűlés.

„A régió, a megye, a kistérségek társadalmi, gazdasági helyzetének figyelemmel kísérése, elemzése, valamint a javaslattétel a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozó intézkedésekre a feladatom. Számos, a megyéről készült fejlesztési terv kidolgozásában is közreműködtem, részt vettem az Észak-magyarországi Regionális Képzőközpont, a megyei munkaügyi tanács létrehozásában, ma is kapcsolatban állok velük. A megyéből indult el a falugondnoki rendszer is. Mi készítettük elő a Phare kísérleti programot. Ez lett az alapja a területfejlesztési tanácsok létrehozásának és a területfejlesztési törvénynek” – ismertette aljegyzői tevékenységének főbb állomásait Alföldi László. A területfejlesztés igazi szakmai kihívás, akárcsak néhány évig a jövő közgazdászainak az oktatása – dr. Tóth László professzor irányításával, akit ma is igen nagyra tart – a Miskolci Egyetemen.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)