Miskolc

Szinte még alig száradt meg a tinta dr. Illés Pál kinevezési okmányán, akinek eddigi életútja azt bizonyítja, hogy a szorgalom, a felelősségérzet, a tisztesség előbb, vagy utóbb, de mindenképpen meghozza gyümölcsét.

1950. augusztus 21-én született a szabolcsi homokdombok között meghúzódó településen, Nyírgelsén. Édesapja földműves volt, később hosszabb időn át pártmunkásként dolgozott, végül a mátészalkai TÖVÁLL igazgatójaként vonult nyugdíjba, ma már sajnos nincs az élők sorában.

Édesanyja háztartásbeliként a négy gyermek nevelésével foglalatoskodott, majd a vendéglátóiparban dolgozott, ma már nyugdíjas. Ikernővérei, Anna és Róza, szakmájukat tekintve mindketten könyvelők, Fehérgyarmaton élnek. József öccse az agrárvilágban keresi kenyerét, agrármérnök és Mátészalkán él.

Dr. Illés Pál gyermekkorának első éveit szülőfalujában töltötte, már gyermekfejjel megismerkedett a falusi életmóddal, a mezőgazdasági munkával. Érdekes volt a falu izgalmas és egyben nyugodt élete, a betakarítás, az aratás, a dohánytörés, amelyek során a tágas családi kör összefogását, egymás segítését tapasztalhatta meg nap mint nap.

Aztán Fehérgyarmat következett, ott végezte általános iskolai tanulmányait. Olyan kiváló pedagógusok tanították, mint Kónya Józsefné osztályfőnök, Tóth Lászlóné és a Baji házaspár. Ők komoly követelményeket támasztottak tanulóikkal szemben, ám közben állandóan megnyilvánult gyermekszeretetük is.

Érdekes négy évet töltött a Baross László Mezőgazdasági Technikumban, ahol főleg a nyári gyakorlatok során nyílt alkalma közelebbről megismerkedni a mezőgazdasági tevékenységgel. Bár mindig humán beállítottságúnak érezte magát, érettségi után mégis Kazincbarcikára került, ahol szervesvegyipari vegyész szakmát tanult. Ettől kezdve vallja magát borsodinak. Első munkahelye a BVK, a mai Borsodchem jogelődje volt. Az itt töltött néhány év alatt megismerkedett a nagyüzemi termelés világával, a modern technológiával találkozott és ebben a hatalmas gyárban fontos gyakorlati ismereteket szerzett, nagy tudású emberekkel dolgozott együtt 1975-ig.

Ekkor különböző társadalmi szervezetekben kezdett dolgozni, az ifjúsági mozgalomban, később a pártapparátusban tevékenykedett, megyei osztályvezető beosztásig jutott. Közben arra is szakított időt, hogy megfelelően képezze magát, 1980-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán végzett, majd az államvezetés szakon tanult a Politikai Főiskolán.

Ezerkilencszáznyolcvankilencben került a B.-A.-Z Megyei Tanács V. B. Személyzeti és Oktatási Osztályára. Munkajogászként kezdett és a rendszerváltás után szinte „új életet kezdve” vetette bele magát az önkormányzatiság kialakításából adódó feladatokba. A megyei önkormányzat hivatalába a titkársági osztályra került. A testületi döntés-előkészítés folyamatában a törvényességi feladatokkal foglalkozott, hamarosan osztályvezető lett.

Ezerkilencszázkilencvenötben, amikor létrehozták a főjegyzői irodát, annak vezetésével bízták meg. Egy évvel később alakult meg a szervezési és jogi főosztály, amelyből 1999-ben igazgatási és jogi főosztály lett, pályázat útján ennek vezetője lett. 2003. február 1-jén nevezték ki megyei főjegyzőnek. Az elmúlt évek során részese lehetett egy új közigazgatás kialakításának, és bár szakmailag sok buktatóval járt a dolog, ma már elégedetten tekinthet vissza, szakmailag mindent megtett a sikerért.

„Munkámhoz az alapokat a szülői ház adta, az általános és a középiskola fejlesztette tovább – mondja a frissen kinevezett megyei főjegyző. – Bár ez csak később tudatosult az emberben, ekkor alakultak ki alapvető értékei.

Ezek között a szorgalom, a felelősségérzet, a tisztesség, a tisztességes életvitel áll az első helyen. Különösen igaz ez, ha valaki a közszolgálatban dolgozik: ott elengedhetetlen a szakmai és az emberi tisztesség.”

Dr. Illés Pál eddigi életútját ezerkilencszáznyolcvankettőben a Munka Érdemrend bronz fokozatával ismerték el, 2001. augusztus 20-án pedig a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet vehette át a köztársasági elnöktől. Ezerkilencszázhetvennégyben kötött házasságot Szipszer Szilviával, aki szakmáját tekintve óvodapedagógus, hosszú ideje intézményvezetőként dolgozik Kazincbarcikán.

A főjegyző úr szabad idejében leginkább olvasni szeret, a szépirodalom mellett a szakfolyóiratok, a szakmai könyvek jönnek számításba, hisz a szakmában nem szabad lemaradni. A természetet a Túr, a Szamos, a Tisza partján még gyermekkorában szerette meg, a horgászat jelenti számára a kikapcsolódást, a pihenést.

Eddigi életútjával elégedett és a jövőben szeretne helyt állni új munkakörében, amit nagy kihívásnak tart a közelgő uniós csatlakozás miatt. Megtiszteltetésnek érzi, hogy ennek a kornak részese lehet.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)