Juhász Gábor

A Munkaügyi Központ igazgatója

Nyíregyháza

szszb_33_tk_juhasz_gabor.jpgKocsival szedték össze a mágneslemezeket, amelyeken az aktuális adatokat rögzítették a Megyei Munkaügyi Központ kisvárdai, mátészalkai, fehérgyarmati, nagykállói kirendeltségein, hogy eljuttassák Budapestre, a központba. Ma nemcsak az informatikusok, hanem a felhasználói szinten komputerezők is fognák a fejüket e hír hallatán. De akkor a 20. század utolsó éveit írtuk, a számítástechnika gyerekcipőben járt, az internet mellett – biztos, ami biztos – papíron is vezettek mindent. Juhász Gábort, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tanács Munkaügyi osztályának vezetőjét, mint a szakterület legjobb ismerőjét, kinevezték az Országos Munkaügyi Központ megyei szervezete igazgatójának. Nem akármilyen időszakban kellett helyt állnia a megélhetést alapvetően befolyásoló szakmák, beosztások dzsungelében. Már túl voltunk a rendszerváltáson, amely viharként söpört végig az ipari üzemeken, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteken, és a hivatalnoki világban. Addig elképzelhetetlennek hitt állásokat sodort el a változás, másfél millió munkavállaló találta magát az utcán egyik napról a másikba. A biztos munkahely, mint fogalom megszűnt. Családok százezrei érezték meg a saját bőrükön a kapitalizmus, a piacgazdaság farkastörvényeit. Az annyira áhított szabadság hajnalán nem a közjót tapasztalták meg az emberek. Korábban a munkanélküli fogalmához a kelletlenséget, a tunyaságot társította a közfelfogás, ám az 1990-es esztendőkben megfordult a világ. Megismerhettük a kényszernyugdíjazás, a rokkantsági nyugdíjba menekülés fogalmát. Ahogy a talaj kicsúszott a lábak alól, úgy keresték a kapaszkodót, mint fuldokló a levegőt, igen sokan. Ebben a gazdasági környezetben, a felfokozott társadalmi légkörben intézményesen igyekezett segíteni a helyzeten Juhász Gábor. Ez a magas, jó kiállású szakember, megfontolt, nyugodt, magabiztos megszólalásaival és stílusával megpróbálta mederbe terelni a változásokat. Tőle kevesebben ismerték jobban a megye munkaerő- és foglalkoztatási helyzetét. Egész életútja arról szólt, hogy kereste az újat, az előre vivő megoldásokat. Addig járatlan utakon indult el, és szervezett olyan intézményt, nevezetesen a munkaügyi központot, amely lehetővé tette Szabolcs-Szatmár-Beregben 1700-1800 ember átképzését. El kellett köszönni az élethosszig tartó állás, beosztás, szakma mítoszától. Egyre gyakrabban emlegették a franciákat, akik hét szakmát is gyakorolnak munkáséveikben.

Egy aprócska szatmári községben, Csengerújfalun 1933. szeptember 3-án született Juhász Gábor, Szabó Mária háztartásbeli és Juhász Gábor iparosmester fiaként. Ifjabb testvérei Magdolna és András. Az otthon látott minta nagyban befolyásolta saját családjának alapértékeit. A tanulást szorgalmazták, és a hátteret megteremtették hozzá a szülei. Amikor a saját családját alapította, igyekezett ezt tovább vinni. Gábor fia és Marianna lánya hasonlóan gondolkodik.

A Számviteli Főiskolán 1956-ban diplomázott, és mérlegképes könyvelői végzettséget szerzett. Nyíregyháza több nagyüzemében töltött be különböző beosztást. A munkakönyvét lapozgatjuk – milyen kár, hogy ezt is megszüntették! – a Terményforgalmazó, a Kenyérgyár, a Húsipari Vállalat, majd 1959-től a Megyei Tanács Ipari, később az Építési és Közlekedési Osztálya kamatoztatta a fiatal szakember tudását. 1973-tól a Munkaügyi Osztályt vezette, és ekkor ismerkedett meg a megye ipari, mezőgazdasági helyzetével, kapott bepillantást az értelmiségiek munkavilágába. Előbb a Megyei Foglalkoztatási Központot, 1991-től a Munkaügyi Központot irányította. Gazdaságpolitikai továbbképző tanfolyamon bővítette szaktudását. Külföldön, például Német- és Olaszországban találkozott és konzultált a témáról ottani kollegákkal. Németül is könnyen megérttette magát. Megtanulta, hogy kell megcsinálni és működtetni a szervezeteket. Ezt annyira hozzáértően végezte, hogy amikor javaslatot tett a Megyei Foglalkoztatási Központ létrehozására, a főhatóságok elismerését is kivívta. Az országban elsőként alakította meg és vezette ezt a központot.

A Munkaügyi Központ létjogosultságát igazolja, hogy 55-56 ezer munkanélkülit kellett regisztrálni, és gondoskodni az átképzésükről. Korábban nem ismert szakmákat, tudást ismerhetett meg a széles közvélemény, és lassan elindult egy folyamat, amely a munkavállalók életét meghatározta, és a megélhetésről alkotott fogalmat átalakította. Mert lehetett intézményt létesíteni, de a közgondolkodást megváltoztatni annál nehezebb.

Juhász Gábor sikerrel debütált ebben a beosztásban. Kitüntetések sora jelzi munkája elismerését. A legmagasabb kitüntetése a Munka Érdemrend bronz, majd arany fokozata, a Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Kiváló Munkáért, a Munkaügy Kiváló Dolgozója.

A sport meghatározó szerepet játszott az életében. Röplabdázott, még munka mellett is versenyszerűen. Az életet ajándéknak, a feladatokat kihívásnak tekinti, még most, 84. évében is.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése