Juhász Gábor

A Munkaügyi Központ igazgatója

Nyíregyháza

szszb_33_tk_juhasz_gabor.jpgKocsival szedték össze a mágneslemezeket, amelyeken az aktuális adatokat rögzítették a Megyei Munkaügyi Központ kisvárdai, mátészalkai, fehérgyarmati, nagykállói kirendeltségein, hogy eljuttassák Budapestre, a központba. Ma nemcsak az informatikusok, hanem a felhasználói szinten komputerezők is fognák a fejüket e hír hallatán. De akkor a 20. század utolsó éveit írtuk, a számítástechnika gyerekcipőben járt, az internet mellett – biztos, ami biztos – papíron is vezettek mindent. Juhász Gábort, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tanács Munkaügyi osztályának vezetőjét, mint a szakterület legjobb ismerőjét, kinevezték az Országos Munkaügyi Központ megyei szervezete igazgatójának. Nem akármilyen időszakban kellett helyt állnia a megélhetést alapvetően befolyásoló szakmák, beosztások dzsungelében. Már túl voltunk a rendszerváltáson, amely viharként söpört végig az ipari üzemeken, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteken, és a hivatalnoki világban. Addig elképzelhetetlennek hitt állásokat sodort el a változás, másfél millió munkavállaló találta magát az utcán egyik napról a másikba. A biztos munkahely, mint fogalom megszűnt. Családok százezrei érezték meg a saját bőrükön a kapitalizmus, a piacgazdaság farkastörvényeit. Az annyira áhított szabadság hajnalán nem a közjót tapasztalták meg az emberek. Korábban a munkanélküli fogalmához a kelletlenséget, a tunyaságot társította a közfelfogás, ám az 1990-es esztendőkben megfordult a világ. Megismerhettük a kényszernyugdíjazás, a rokkantsági nyugdíjba menekülés fogalmát. Ahogy a talaj kicsúszott a lábak alól, úgy keresték a kapaszkodót, mint fuldokló a levegőt, igen sokan. Ebben a gazdasági környezetben, a felfokozott társadalmi légkörben intézményesen igyekezett segíteni a helyzeten Juhász Gábor. Ez a magas, jó kiállású szakember, megfontolt, nyugodt, magabiztos megszólalásaival és stílusával megpróbálta mederbe terelni a változásokat. Tőle kevesebben ismerték jobban a megye munkaerő- és foglalkoztatási helyzetét. Egész életútja arról szólt, hogy kereste az újat, az előre vivő megoldásokat. Addig járatlan utakon indult el, és szervezett olyan intézményt, nevezetesen a munkaügyi központot, amely lehetővé tette Szabolcs-Szatmár-Beregben 1700-1800 ember átképzését. El kellett köszönni az élethosszig tartó állás, beosztás, szakma mítoszától. Egyre gyakrabban emlegették a franciákat, akik hét szakmát is gyakorolnak munkáséveikben.

Egy aprócska szatmári községben, Csengerújfalun 1933. szeptember 3-án született Juhász Gábor, Szabó Mária háztartásbeli és Juhász Gábor iparosmester fiaként. Ifjabb testvérei Magdolna és András. Az otthon látott minta nagyban befolyásolta saját családjának alapértékeit. A tanulást szorgalmazták, és a hátteret megteremtették hozzá a szülei. Amikor a saját családját alapította, igyekezett ezt tovább vinni. Gábor fia és Marianna lánya hasonlóan gondolkodik.

A Számviteli Főiskolán 1956-ban diplomázott, és mérlegképes könyvelői végzettséget szerzett. Nyíregyháza több nagyüzemében töltött be különböző beosztást. A munkakönyvét lapozgatjuk – milyen kár, hogy ezt is megszüntették! – a Terményforgalmazó, a Kenyérgyár, a Húsipari Vállalat, majd 1959-től a Megyei Tanács Ipari, később az Építési és Közlekedési Osztálya kamatoztatta a fiatal szakember tudását. 1973-tól a Munkaügyi Osztályt vezette, és ekkor ismerkedett meg a megye ipari, mezőgazdasági helyzetével, kapott bepillantást az értelmiségiek munkavilágába. Előbb a Megyei Foglalkoztatási Központot, 1991-től a Munkaügyi Központot irányította. Gazdaságpolitikai továbbképző tanfolyamon bővítette szaktudását. Külföldön, például Német- és Olaszországban találkozott és konzultált a témáról ottani kollegákkal. Németül is könnyen megérttette magát. Megtanulta, hogy kell megcsinálni és működtetni a szervezeteket. Ezt annyira hozzáértően végezte, hogy amikor javaslatot tett a Megyei Foglalkoztatási Központ létrehozására, a főhatóságok elismerését is kivívta. Az országban elsőként alakította meg és vezette ezt a központot.

A Munkaügyi Központ létjogosultságát igazolja, hogy 55-56 ezer munkanélkülit kellett regisztrálni, és gondoskodni az átképzésükről. Korábban nem ismert szakmákat, tudást ismerhetett meg a széles közvélemény, és lassan elindult egy folyamat, amely a munkavállalók életét meghatározta, és a megélhetésről alkotott fogalmat átalakította. Mert lehetett intézményt létesíteni, de a közgondolkodást megváltoztatni annál nehezebb.

Juhász Gábor sikerrel debütált ebben a beosztásban. Kitüntetések sora jelzi munkája elismerését. A legmagasabb kitüntetése a Munka Érdemrend bronz, majd arany fokozata, a Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Kiváló Munkáért, a Munkaügy Kiváló Dolgozója.

A sport meghatározó szerepet játszott az életében. Röplabdázott, még munka mellett is versenyszerűen. Az életet ajándéknak, a feladatokat kihívásnak tekinti, még most, 84. évében is.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése