Nyíregyháza

Az ember gátat emel a víz, óvintézkedést tesz a tűz ellenében, ám a fáradozása olykor mégis sziszifuszi harcnak bizonyul az elemek támadásakor. Ez az „elöl víz, hátul tűz” veszélye mostanában megerősödni látszik: ár- és belvíz pusztít, méteres hótorlaszt hord a szél, a Romániából elszabadult nagy mennyiségű cián kelt riadalmat a folyóink mentén, s a tűz vörös kakasa is egyre gyakrabban rikoltja el magát.

– A tűzoltók egykori szlogenje, a „Tűzre, vízre vigyázzatok!” új értelmezést kap – mondta Tatár Attila országos parancsnokhelyettes a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság januári ünnepi állománygyűlésén, amelyen beiktatták a január 1-jétől élő új szervezet igazgatóját. Az integrált, igen komoly hatáskörökkel és felelősséggel bíró szervezet élére Istenes Sándor ezredest, addigi megyei polgári védelmi parancsnokot nevezték ki. Helyettese, közvetlen segítője Rétközi Ferenc tűzoltó alezredes lett. Az új szervezetben a tűzoltóság és a polgári védelem kapott közös fedelet. A katasztrófák megelőzése és az ellenük való védekezés nemzeti ügy.

Az életre hívott katasztrófavédelmi igazgatóság hamar, már e nagyon kerek esztendő elején bizonyíthatott: előbb a Szamos vízi élővilágát kipusztító cián, majd a belvíz adott feladatot. Megyénk katasztrófavédelmi igazgatóságát bajban kipróbált szakemberek alkotják. A kapcsolat a társ- és a rendvédelmi szervekkel, a települési önkormányzatokkal, a felkészített polgármesterekkel, no és a mindenre elszánt lakossággal a vészhelyzetben eddig is erősnek bizonyult. Erre alighanem szükség lesz a jövőben is.

Istenes Sándor, a Nyíregyházához közeli Újfehértón jött a világra 1949. augusztus 24-én, a család elsőszülöttjeként. Két öccse és egy húga van. Újfehértón járta ki az általános iskolát, a gimnáziumot is helyben végezte. Érdekességként említi, hogy az idő tájt Végh Antal író is tanította. Akkoriban az ország egyik legnagyobb falujának számító településen (ma már kisváros), a földmunkán kívül más lehetőség nem nagyon kecsegtette az ott élőket. Így nem csoda, ha a rokonságba tartozó főhadnagy nagybácsi uniformisa megnyerte a pályaválasztás előtt álló fiú tetszését. A matematikából és fizikából jeleskedő fiatalember pályaválasztása mellett szólt továbbá, hogy a katonatiszti főiskola anyagilag sem terhelte meg a családot. Döntésére a szülők is áldásukat adták.

A Kossuth Lajos Katonai Főiskolát ezerkilencszázhetvenegyben végezte el, jó eredménnyel. Az ifjú hadnagyot szolgálati útja Jászberénybe vitte: előbb a tüzérezred tartalékos tisztképzésével foglalkozott, majd a rakétásoknál szakasz, később ütegparancsnok lett. Az ezerkilencszázhetvenötös Hm-szemlét kiváló eredménnyel zárta. Úgy az sem érhette váratlanul, hogy csupán ötévi szolgálat után ezerkilencszázhetvenhatban – már magasabb szinten – újból az iskolapadban találta magát: a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatójaként, ahol rakétatüzér szakon végzett ezerkilencszázhetvenkilencben.

Ezt követően már családostól költözött Jászberényből Gyöngyösre. Még a „kürtös” városban ismerkedett meg feleségével, akinek az édesapja szintén katonatiszt volt. Ezerkilencszázhetvenháromban kötöttek házasságot, és ezerkilencszázhetvenötben született meg a lányuk. Jászberénybe ma is rendszeresen visszajárnak, a felesége megözvegyült édesanyjához.

Gyöngyösön a hadosztály törzsben tüzérfelderítőként tevékenykedett ezerkilencszáznyolcvankettő nyaráig, amikor is a régi álma látszott teljesülni: közel kerülhet a szülőföldjéhez. Mindig is Nyíregyházán szeretett volna szolgálni, és éppen itt adódott a számára lehetőség. Mondani sem kell: élt vele! A Zrínyi laktanya rakétaosztályának parancsnoka lett, s fél év múlva már a hortobágyi nagy gyakorlaton az ő vezetésével próbálhatták ki az új technikát, sikerrel. Időközben a honvédség szervezeti változásokat élt át, amelyek a nyíregyházi laktanyákat sem kerülték el. Sok társához hasonlóan ő maga is újbóli döntésre kényszerült, s ebben a szűkebb haza iránti szeretete igencsak befolyásolta. Maradt Nyíregyházán, ezerkilencszáznyolcvanhéttől helyettes parancsnoka, ezerkilencszázkilencvenöttől pedig első számú vezetője lett megyénkben a polgári védelem alakulatainak.

E szerepkörben az első megmérettetés 1989-ben történt, amikor a tiszavasvári Alkaloidában két vegyi anyagot összefejtettek. Először fordult elő, hogy vészhelyzetben kitelepítést végezzenek, a gyár óvodájának kis lakóit szállították időben biztonságos helyre. Hasonló akciókra aztán volt példa bőven: 1995-ben, 1998-ban és 1999-ben a tengernyi víz ellen vették fel a harcot, tavaly februárban pedig az iszonyú tél támadását verték vissza. Csak a 36-os főútról négyszázhuszonkét autó nyolcszázötven utasát mentették ki, egymillió forint értékű élelmiszercsomagot juttattak el földi és légi úton a szükséget szenvedőknek. A helikopter hatvanszor szállt fel.

A több, magas szintű kitüntetéssel rendelkező megyei igazgató legfőbb feladata most a minden elemi veszéllyel megküzdő szervezet felépítése, működésének olajozottá tétele. A szabadidejét legszívesebben kertészkedéssel tölti.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)