Nyíregyháza

Akarattal sem választhatott volna más pályát, mint a tűzoltó hivatást Pócsi József. Egész családja, visszamenőleg a történelemben az ősökig ennek a szolgálatnak szentelte az életét.

Apró gyermekként látta az édesapját, milyen gonddal készül a riasztás után a beteghez vagy a lángok fogságába kerülőkhöz. Évtizedekkel ezelőtt ugyanis a tűzoltók látták el a mai értelemben vett mentő tevékenységet is. Abban a szellemben nevelkedett: másokon segíteni, a bajbajutottat megmenteni a világ legnemesebb cselekedete.

Apja, a néhai Pócsi József nyomdokaiba lépett, amikor 1959-ben leérettségizett a nagy nevű nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban. Olyan tanáregyéniségek mellett sajátíthatta el a tudományok alapjait, mint Katona Béla, Bánfalvi Miklós, és most is szeretettel emlékezik osztályfőnökére, Bódor Sándorra. Még visszább lépve a magántörténelemben, a repülőhíd melletti általános iskolában Kalotai András, Fodor Géza tanár urak vívták ki a gyermekközösség elismerését, évtizedek múlva is megmutatkozó szeretetét.

Édesanyja, Veréb Piroska a háztartás és gyermeknevelés gondjait vállalta magára, hogy nyugodt, biztonságos hátteret teremtsen az édesapának a felelősségteljes szolgálat ellátásához. Testvére, Irén ma kalkulátor a Közúti Igazgatóságon.

Milyen érdekes is a közelmúlt politikai, közéleti háttere! Még ma is emlékszik rá Pócsi József, hogy negyven éve hiába vár a honvédelmi miniszter válaszára.

Azt kérte akkor a tárca nagyhatalmú első emberétől: mivel sikerrel felvételizett a BM Akadémia tűzoltó tagozatán, a sorkatonai szolgálat helyett hadd kezdje el tanulmányait. A válasz immár soha nem érkezik meg, így természetesen a két év katonaságot letöltötte a kalocsai harckocsizó dandárnál, majd a rétsági kiképző zászlóaljnál. Az idei nyáron pedig nosztalgialátogatásra indul, felkeresi egykori szolgálati posztjait. Bizonyára nem véletlen, hiszen jó egy év múlva, harmincnyolc esztendei tűzoltóélet után búcsút int az aktív pályafutásnak.

A kétéves tűzoltó iskolát alhadnagyi rendfokozattal fejezte be 1965 júniusában. Megnősült. Mátészalkán kapta az első tiszti beosztást, tűzrendészeti előadó lett. 1968-ban Nagykállóba került, ahol a járási tűzrendészeti kirendeltség vezetésével bízták meg. Magánélete fontos állomása 1967: ekkor született meg első fia, Attila, aki ma Nyíregyházán vállalkozóként keresi a kenyerét.

Két leányunokájával szívesen tölti együtt az idejét a nagyapa. A kisebbik fia, István 1977-ben született, a nyíregyházi Építő- és Vízügyi Szakközépiskolában végzős diák. Nagyon sok minden iránt érdeklődik, a könnyűzenei programok ismert szervezője, jó néhány cikke jelent meg ilyen témákról a megyei lapban.

A megyei tűzoltó parancsnokságra nem véletlenül vezényelték. Felettesei felismerték benne a jó szemű, áldozatkész, felelősségteljes munkát végző szakembert, a hivatástudattal megáldott tűzoltót. Előbb tűzmegelőzési előadónak nevezték ki, majd főelőadó lett. 1978. február elsejétől nyíregyházi parancsnok-helyettes, 1980-tól őt nevezték ki a nyíregyházi parancsnokság élére. 1981. június elsejétől a megyei parancsnok helyettese, rendfokozata alezredes.

Közel négy évtized emlékeiből megkísérel kiválasztani néhányat. Nem könnyű. Hisz miért emlékezne egy tűzoltó az átlagos eseményekre, amikor „csupán” kimenti a tűz fogságába került embereket, sikerül megóvni milliós értékeket? Az első „tűzkeresztség” örökre megmaradt az emlékezetében: egy villámcsapás nyomán két-három kazal lobbant lángra 1960 nyarán. 1964-ben Pócsi József is oltotta a tüzet a budai vár kigyulladt kupolájánál. Akkor a BM Akadémia hallgatóit is beosztották vonulós szolgálatra. 1986-ban a nyírbátori dohánybeváltó tűzoltását irányította. A történelmi eseménynek számító pápalátogatás nyíregyházi rendezvényeit, a stadionban és a hittudományi főiskolán szervezett programokat ő biztosította.

Eddig soha nem fenyítették meg, elismerésben annál gyakrabban volt része. Valamennyi belügyminiszter elismerte a munkáját és személyesen fogott kezet az átlagon felüli munkát végző tűzoltóval. A legbüszkébb a tűzoltósági tanácsosi címre, amelyet Kuncze Gábor nyújtott át neki a Szent Flórián napi központi ünnepségen az idén a Parlamentben.

Sose bánta meg, hogy ezt a teljes embert próbáló hivatást választotta. Semmiképpen nem láthatta volna el a szolgálatot az odaadó, harmonikus családi háttér nélkül.

A szabadidejét régóta a sportoknak szenteli. Bokszolt Méhész Pistával is, pontosabban szólva kapott néhány akkora pofont, hogy inkább a birkózást és az atlétikát választotta. Focizott, kézilabdázott, röplabdázott.

Nagy élményt jelentett számára részt venni a hetvenes évek elején a honvédelmi szaktáborok szervezésében. Szeret a gyerekkel foglalkozni. Megkövetelte a rendet mindig is. Ha még egyszer választhatna, akkor sem döntene másképp.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)