Nyíregyháza

Vonzotta az egyenruha, az azzal járó fegyelem, egyáltalán a rendszerezett, szervezett élet vezetése Dombrády László tűzoltó alezredest, a Nyíregyházi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság parancsnokát már sorkatonaként is. Elhatározta, ha leszerel, valamelyik egyenruhás testületnél vállalja a szolgálatot.

Nyíregyházán született, 1954. október elsején. Édesanyja, lánykori nevén Gájási Magdolna, az OTP-ből vonult nyugdíjba. Édesapja, néhai Dombrády Lajos, a FEFAG-nál volt osztályvezető. Testvérei közül Zsuzsa nővére az OTP Ingatlan Rt.-nél Budapesten dolgozik, Magdolna tisztviselő a Magyar Kereskedelmi Banknál, László a legifjabb. Felesége, Koczkanics Ildikó, a Tigáz-nál gazdasági osztályvezető. Három gyermekük született, Zsolt tizennyolc éves, a Krúdy-gimnáziumba jár, és a ma népszerű jogi, illetve közgazdasági pálya iránt érdeklődik. Attila tizenhat éves, szintén krúdys diák, Gábor tizenkét éves, és ő még apja nyomdokait követve hangoztatja, hogy tűzoltó lesz…

Dombrády László a patinás Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett ’73-ban, majd bevonult a határőrséghez, Körmendre. A sorkatonai szolgálatot a fővárosban fejezte be, ezért jelentkezett a XIII. kerületi tűzoltóságra. Sajnos, a közismert lakásgondok miatt csak két évet bírt ki Pesten, majd hazajött. A nyíregyházi tűzoltó parancsnokságon megelőzési főelőadói munkakörben alkalmazták. Elvégezte a kétéves, felsőfokú tűzoltó tiszti iskolát. Mindig is érdekelte az igazgatásrendészeti tevékenység, ezért jelentkezett a Rendőrtiszti Főiskolára, ahol jogi, államigazgatási és egy sor, a munkájához fontos tudnivalót szerzett. 1981-ben áthelyezték a megyei tűzoltó parancsnokságra, tűzvizsgálónak. 1990-től ismét a nyíregyházi parancsnokságra került, immár őrá bízták a parancsnokhelyettesi beosztást. 2001. április elsejétől pedig kinevezték, határozatlan időre a Nyíregyházi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság parancsnokának.

– Érdekes összehasonlítást tehetek, hisz több mint negyedszázada vagyok tűzoltó – kezdi a beszélgetést Dombrády László. – Kezdetben csupán a hármas alaptevékenységünknek kellett eleget tenni. Nevezetesen oltottuk a tüzet, részt vettünk a kárelhárításban, azaz a műszaki mentésben, elláttuk a tűzmegelőzési feladatokat, és elvégeztük a tűzvizsgálatokat. A kor szellemének megfelelően jó kapcsolatot alakítottunk ki az úttörőkkel, az ifjúgárdistákkal, az önkéntes és a vállalati tűzoltó szervezetekkel. Szerveztük a városi, a megyei tűzoltó versenyeket, és a legjobbak szépen szerepeltek az országos megméretésen is. Igaz, az elmúlt két évtizedre visszanézve, igen szegényes technikai felszereltség mellett kellett az alapfeladatainknak eleget tenni. Számtalanszor busszal mentünk az ellenőrzésekre.

A rendszerváltozás után a tűzoltóság életében is bekövetkezett az átszervezés. Különösen az elmúlt öt évben fejlődött sokat a technikai feltételrendszer. Az önkormányzatiság megjelenése látványos előrelépést jelentett. Nagyfokú önállóságot élvezhetnek a beszerzések terén, nem kell szakmai elöljáróságokkal egyeztetni egy apró vásárlást is. A nyíregyházi önkormányzat mint fenntartó, kiemelkedő támogatást nyújt a nagy értékű autók – egy fecskendő autó például 60 millió forint – beszerzéséhez, a pályázatokon való részvétel saját erejének előteremtéséhez. Az öt éve elmaradt pótlékok kifizetését szintén a városi önkormányzat vállalta magára. A megyei önkormányzat 5 millió forinttal segítette a tűzoltóságot.

Általában 200–220 millió forintos éves költségvetésből gazdálkodnak, amelynek nagyobb részét a bérek és azok járulékai teszik ki. Ma már vállalhatnak gazdasági feladatokat is, például veszélyes fák kivágását, gépek bérbeadását, vízszivattyúzást. Dombrády László szerint ez a bevétel igen csekély, de nem is érdemes növelni, hisz a testületnek állandó készenlétben kell lennie.

Javultak az elhelyezési körülmények, ma már nem 14–15 személyes hálókörletben aludnak a tűzoltók. A személyi védelem – védőruha, kesztyű, csizma, légzőkészülék – több mint félmillió forintot tesz ki, és valamennyi tűzoltónak rendelkezésére állnak ezek a holmik.

Átrendeződött a tűzoltók élete, ma már más a fő tevékenység. Régen a tűzoltás volt a leggyakoribb, ma a nyugati tendenciáknak megfelelően a műszaki mentés, a közúti balesetek után a veszélyhelyzet elhárítása. Az a tapasztalat, hogy a megyében letelepülő, nagy tűzvédelmi múlttal rendelkező cégek korszerű technológiákat hoznak be, szabályozottabb lett a tűzvédelem. Jobban érvényesül a tulajdonosi szemlélet, a tűzvédelmi kultúra, kiváló tűzjelző berendezéseket építenek be. Ugyanakkor eddig ismeretlen veszélyes anyagok is megjelentek, ezek szállítása nem kis feladat.

Dombrády László ma is ezt a hivatást választaná, úgy élnek, mint egy nagy család. A veszélyhelyzet, az állandó készültség összekovácsolja a tűzoltókat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)