Nyíregyháza

Kuk János, a Nyíregyházi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság parancsnokhelyettese szeretett szakmájának elismert művelője, hiszen 1999-ben, tizenhárom évvel az egyenruha felhúzása után, megkapta a Nyíregyháza Város Kiváló Tűzoltója címet. A változatosságot és a szabadságot kedvelő szakember ma már egyáltalán nem bánja, hogy a kémcsövek helyett a tüzes ügyek adják hivatásának alapját.

Kuk János 1961-ben született Nyíregyházán, ám ötéves koráig Rakamazon élt a géplakatos édesapával és a bíróság gazdasági részlegén dolgozó édesanyával. Az általános iskolát már a megyeszékhelyen kezdte, s a 4. számú tanintézményből a debreceni vegyipari szakközépiskolába vezetett az útja, hiszen mindig kedvelte a kémiát.

Az érettségi egyben vegyész-laboránssá is avatta, amit első munkahelyén hasznosított. Egy éven át a Szabolcs-Szatmár Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet munkatársa lett. Feladata volt a termékvizsgálat, a kémiai elemzés, s mivel az intézmény megyei hatáskörű volt, ami sok utazással járt, kedvelte munkáját, hiszen mindig szerette a változatosságot. Nem csoda, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karára jelentkezett, ám felvétele után az akkor szokásos katonaságot is le kellett tudnia. Az egyéves kitérő után, ahol optikai és műszertechnikus tartalékos tisztiképzést kapott, ezerkilencszáznyolcvannégyben diplomázott nappalis diákként gyárszerelő-üzemmérnök szakon. A Kemecsei Állami Gazdaság nyírbogdányi részlegéhez került technikusnak, s bár a munkáját szerette, a Nyíregyházáról való kijárás fárasztotta, így új lehetőség után nézett.

Vonzotta az egyenruha, így kacérkodott a nyomozói hivatás gondolatával a rendőrségen, ám éppen telített volt a pálya, s a vidéki ajánlatot nem fogadta el. Egy újsághirdetés alapján lett tűzoltó: tiszti beosztásba kerestek embert, s mivel úgy érezte, itt is megmarad a szabadsága, belevágott. 1986. július 1-jén tűzmegelőzési előadóként kezdett, s rá két hónapra hivatalos házassági engedélyt kapott, így elvehette gégényi származású feleségét, Ilonát. Házasságuk gyümölcse két leány, Enikő és Edina, akikről a lányos apák érthető büszkeségével beszél.

Ezerkilencszáznyolcvanhétben kiváló minősítéssel végezte el a Tűzoltó Tiszti Átképzőt, így felsőfokú szakmai oklevél birtokába jutott. Ennek az időszaknak a kimagasló eredménye, hogy az ezerkilencszáznyolcvannyolcban Országos Tűzvédelmi Vetélkedőn győztes megyei csapat tagja volt. E megmérettetésen többször indult egyéniben is, s mindig az első tíz között végzett, legjobb eredménye az 1994-ben elért negyedik hely. Tudását nem tartotta meg magának: az általa felkészített csapat is megnyerte az országos versenyt. Az elismerés sem maradt el, hiszen két alkalommal is kapott miniszteri kitüntetést a kiváló eredményekért.

Időközben a ranglétrán is egyre előrébb jutott. A hadnagyból, aki tűzmegelőzési előadóként kezdte, később főelőadó, majd kiemelt főelőadó lett, s 2001. május 1-jétől alezredesi rangban szolgál mint tűzoltó parancsnokhelyettes, egyben a tűzmegelőzési osztály vezetője. Az ő és munkatársai feladatai közé tartozik a létesítmények ellenőrzése, a tervek bírálata, a szakhatósági eljárások lefolytatása éppúgy, mint a tűzmegelőzéssel kapcsolatos propaganda is. Nagyobb károk esetén, pedig tűzvizsgálatot is végez amellett, hogy felelősséggel irányítja az osztály munkáját. Mint érzékelhető: kifejezetten változatos munkakör az övé, s éppen azt szereti benne, hogy szinte nincs két egyforma nap, hiszen az élet változatos dolgokat produkál. Folyamatosan új emberekkel ismerkedhet meg, s mivel feladata az intézményekkel, személyekkel való kapcsolattartás, igazán benne van a „sűrűjében” és nyomon tudja követni a változásokat. Mindez persze nem öncélú.

A legnagyobb elismerésnek azt tartja, hogy a lakosság megbecsüli őket. Ezt az oltásoknál és a hatósági résznél is gyors intézkedéssel és humánummal igyekeznek meghálálni. Szükség is van erre a hozzáállásra, hiszen, mint mondja, általában azok fordulnak a tűzoltósághoz, akik bajban vannak, segítséget kérnek, vagy ügyeik hatékony intézését várják. Méltán népszerűek városszerte a nyíregyházi tűzoltók, hiszen gyakran olyan feladatok megoldásában is segédkeznek, melyek elvileg nem tartoznak a kötelességeik közé. Szintén örömteli számára, hogy a lakosság mellett a fenntartó önkormányzat is megbecsüli őket. A szűkös költségvetés mellett sincsenek igazából égető napi gondjaik, és takarékos gazdálkodásuk, valamint a folyamatos támogatás eredménye, hogy mindig jut fejlesztésekre is. Erről mindennél többet mond, hogy védőszentjük, Szent Flórián napján ünnepelték 2004-ben a Nyíregyházi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság alapításának 120. évfordulóját.

Kuk János ennek az intézménynek a parancsnok-helyettese, s egész napos elfoglaltsággal járó munkáját büszkén és közmegelégedésre végzi, társaival együtt.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)