Nyíregyháza

Noha sohasem ment elébük, a legek mégis gyakran szegődtek dr. Ignácz István rendőr dandártábornokhoz, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjéhez. Egy időben ő volt az ország legfiatalabb rendőr ezredese, később dandártábornoka, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság legfiatalabb bűnügyi főigazgatója. A nem mindennapi karrier állomásai mégsem szédítették meg: a legtermészetesebb módon, a legjobb tudása szerint tette mindenkor, mindenhol a dolgát. A legekre nála ez a lehető legegyszerűbb válasz.

Ignácz István Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, egy kis Hernád-völgyi faluban, Rásonysápberencsen született 1955. február 3-án, a család harmadik gyermekeként. Két nővére és egy húga van. A család örült a „kisinas” jövetelének: Jó katona, avagy rendőr lesz belőle! mondták, merthogy a felmenők közt sem volt ritka az egyenruhás. Édesapja is rendőrként szolgált, a körzeti megbízotti irodát vezette, zászlósként ment nyugdíjba.

Az általános iskolát szülőfalujában és a közeli Kázsmárkon végezte, majd a boldog diákévek következtek az abaújszántói mezőgazdasági szakközépiskolában. A növénytermesztés éppúgy érdekelte, mint az állattenyésztés, a tantárgyak közül főként a biológiát kedvelte. A mezőgazdaság helyett mégis az egyenruhát választotta: Körmenden, majd Budapesten elvégezte a kétéves rendőrtiszti iskolát. Már annak birtokában jelentkezett a budapesti Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi-nyomozói szakára, a diplomát 1978-ban vette kezébe. A szakdolgozatában együtt kapott helyet a mezőgazdaság és a rendőri szakma, merthogy abban „A termelőszövetkezetekben elkövetett vagyonelleni bűncselekmények”-et taglalta. A kitűnő munka eredménye az volt, hogy megkeresték Borsodból és helyet biztosítottak neki a megyei rendőr-főkapitányság mezőgazdasági alosztályán. Ez operatív feladat volt, kiterjedt kapcsolatot jelentett az erdészettel, a vízügyi igazgatósággal, a mezőgazdasági szövetkezetekkel.

Az 1985-ös esztendőt nagy tanulóévként tartja számon, ugyanis ekkor lett a Miskolci Rendőrkapitányság vizsgálati alosztályának, majd osztályának vezetője. Itt életre szóló útravalót kapott dr. Pető József kapitány-helyettestől, nevezetesen, hogy minden ügy azonnali döntést kíván.

– Ezt megfogadva, sosem halogattam a döntéseimet, és ezt várom el a beosztottjaimtól is – mondja.

Közben, persze történt egy és más. Megnősült, két fiuk született, a Miskolchoz közeli Arnóton belefogott az építkezésbe (a családjával ma is ott élnek), és felvételizett a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Még mindig a fülébe cseng feleségének a két eleven srácot csitító hangja: Csendesebben, apátok tanul!

– Bizony, a feleségem nyújtotta nyugodt háttér nélkül mindez nem ment volna! – emlékszik vissza.

Aztán, mint mondja, 1992-ben váratlanul érte Forgács László borsodi rendőr-főkapitány kérése: legyen a bűnügyi igazgatója. Igent mondott, az első feladat a Diósgyőr-Fradi meccs szurkolóinak a megfékezése volt. Forgáccsal három évig dolgoztak együtt.

Szintén meglepetésként érte, amikor 1996-ban az országos rendőr-főkapitány, majd Kuncze Gábor belügyminiszter bűnügyi főigazgatónak hívta. Fiatalnak tartotta magát a nagy kihívást jelentő feladatra, de igyekezett megfelelni. „Több-kevesebb sikerrel” – ekként sommázza e két évet. Az idő tájt élte meg Budapest az alvilág robbantásos időszakát, amely bőven adott munkát a rendőrségnek. Az ’98-as választások után más megyékbe is hívták, ő viszont a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rendőr-főkapitányság vezetői tisztére mondott igent, amikor a megye vezetői megkeresték. A lakóhelyéhez való közelség mellett a két szomszédos megye hasonlósága is érvként szerepelt döntésében. Eddigi működése ugyancsak eredményes: megyénkben ’99-ben több mint hat százalékkal csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma, amely jóval alatta marad az országos átlagnak. A szinte valamennyi területről elmondható pozitív változás a nyomozási eredményességi mutatóra is igaz: az országos ötven százalékkal szemben a rendőreink – valamennyi megyét megelőzve – hetvennyolc százalékos eredményességet produkáltak.

A főkapitány állandó kapcsolatot tart az ügyészséggel, a bírósággal, az önkormányzati szervekkel, a települések lakossági fórumain pedig pontos és fontos visszajelzéseket kap a rendőrség munkájáról.

Mindemellett tanít a miskolci egyetemen és a nyíregyházi főiskolán. Aktívan sportolt, ám a focira, röplabdára, karatéra, birkózásra már csak csipetnyi ideje marad. A kikapcsolódást arnóti kertje jelenti. A méhesét csodálattal figyeli: az embernél mennyivel tökéletesebb társadalomban élnek. Felesége a ház körüli teendőket látja el, a nagyobbik fiuk Gödöllőn rendőr, munka mellett az Agrártudományi Egyetemre jár, a kisebbik a Miskolci Rendőr-szakközépiskola tanulója. Nemcsak a tanulással, de olykor az apjukkal is megbirkóznak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)