Terem

Terem, ez a szabolcsi település gyönyörű természeti környezetben fekszik. A fa, az erdő mindig meghatározóan fontos volt a település életében. Most is az. Egyelőre ritkán hallat magáról a falu. Ez egyrészt a szerénység jele. Másrészt nincs itt ipari üzem, vagy művészeti együttes, ami néha-néha szárnyra kapná a falu hírnevét. Az emberek itt csendben dolgoznak, amikor kell, illetve amikor tudnak. Ám remélni lehet, hogy pár év múlva tágabb környezetben, talán a megyehatáron is túl közismertté válik Terem.

Ha Vállajnál megnyitják a magyar– román határátkelőhelyet, megnőhet itt az átmenő forgalom. A főút közvetlen közelében boltba és kedves kis presszóba térhetnek majd be vásárolni, pihenni az utazók. A vízi turizmus, az erdei turizmus is ide csalogathatja majdan az embereket. Terem polgármestere, Csák István minden tőle telhetőt elkövet, hogy munkahelyeket teremtsenek, hogy a szép környezetből pénzt csináljanak.

Az önkormányzati tagok támogatják törekvéseit. Ezerkilencszázkilencvenkilencben az önkormányzat tagjai: Antal Csaba, Antal István, Antal Sándor, Danka Miklós, Markovics Józsefné, Őz Miklósné és ifj. Varga István. A falu jegyzője Nyíri István.

Mit mondhat a polgármester a falu múltjáról, jelenéről? Azt, hogy ezen a helyen már az 1300-as években is éltek emberek. Az itteni tanyák, házak jó ideig Vállajhoz tartoztak. Terem 1950-ben lett önálló igazgatásilag. Tanyákból jött létre. A „magot” Sárgaháza, Dohányos tanya és Nagyfenék tanya alkotta. A falu egyik idős embere elmondta: az ő gyermekkorában hatalmas tölgyes erdő húzódott a közelben. Hullott a fáról a makk, távolabbi vidékről is hajtottak ide disznókat makkoltatni. Az erdő mellett volt egy tó, abban vízimadarak tanyáztak – mondta az öreg.

Most akármelyik irányból közelítjük meg a falut, gyönyörű erdők, fasorok sorakoznak. Van itt akácos, fenyves, tölgyes és egyéb. Messze a vasút, ritkán jár erre egy-egy kamion. Tiszta a levegő, mint egy szanatóriumban. És csend van. Pihentető, idegnyugtató csend. S megtalálható az erdők minden áldása. Az aljnövényzet közt szép virágok találhatóak és bizonyos időszakokban buján tenyészik néhány ehető gombafaj. (Van, aki gombafasírtot csinál.) Az erdők állatvilága gazdag. Előfordul a dámszarvas, szaporának mondható a vaddisznó és az őz. Éppen most van alakulóban a helyi vadásztársaság. Ha lenne rá pénz, ha volna támogató, az erdőben építhetnének egy vadászházat, vagy egy turistaházat.

Kint a határban, kőhajításnyira a temetőhöz egy dűlőút kezdődik. Ez vezet a mesterséges tóhoz. A jó nagy, tiszta vizű tavat a Bodvaly patak táplálja. A közelben tarka a rét, a víz partján bokrok, vadvirágok vonzzák a tekintetet. Halban gazdag ez a tó, és vadkacsákat is telepítettek a partszéli nádasba. Szezonban jönnek ide a bérvadászok, és pénzt hoz a konyhára minden lövésük. Csakhogy nem a teremi önkormányzat konyhájára. A tó ugyanis igazgatásilag Terem területéhez tartozik, ám a tulajdonos a nyírbátori Bátorcoop Kft. A ’90-es évek elején az önkormányzat próbálta megszerezni a tulajdonosi jogot, sikertelenül. Talán a közeljövőben újra megpróbálják… Nincs itt ipari üzem. Nemrég még volt. A nyírbátori cipőüzem egy üzemrészt működtetett, 25 helybeli embernek munkát adva. 1999-ben a tulajdonos az üzemrészt megszüntette, a 25 dolgozót naponta busz viszi be dolgozni Bátorba. A német tulajdonban lévő nyírbátori vasas üzem 10–12 teremi embernek ad munkát. Az erdőgazdaság régen 20–25 itteni embert foglalkoztatott, most hármat.

Változik a világ – mondta a derék polgármester. Most viszont a határőrkerület tíz teremi fiatalembert foglalkoztat hivatásos határőrként. Munkát és kenyeret ad még a szociális földprogram. Harminc nagycsaládos, illetve rászoruló vesz benne részt. Többnyire azok az emberek, akik a rendszerváltás után semmilyen módon nem jutottak saját földhöz. A program keretében főleg kukoricát termelnek. Sokan a sertéstenyésztésből szereznek jövedelmet. Terv: a szociális programot tenyészállatok kihelyezésével bővítik. Az önkormányzatnak eddig öt hektár régi saját erdője volt, nemrég újabb tíz hektár erdőt telepítettek. Tervezik, hogy ’99 őszén meggyest telepítenek egy nagy területre.

Csák István Sárgaházán látta meg a napvilágot 1952-ben. Kertésztechnikusi oklevelet szerzett Nyíregyházán. Jó ideig ő volt a helyi tsz főkertésze. A földtől ma sem szakadt el, a sajátján gyakorló mezőgazdász. 1990 óta polgármester. Azóta vezetékes gázt, telefont, felújított iskolát is kapott a község. A felesége, a két lánya és a fia kereskedelmi egységet működtet.

Felújított orvosi rendelőt szeretne még a falu, meg kövesutat Nagyfenékre. A közeli hónapokban virágosítják, parkosítják a főutcát. Alapítvány, vagy más támogatásával egy emlékművet akarnak építeni. Az emlékmű a múltba tekint vissza, és köszönti majd az új évezredet.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)