Miskolc

Nevét a megyében vagy öt sportágban jegyezték ifjú korában a legjobbak között, aztán pedig több mint egy évtizedig tartotta Borsodban a 200 méteres mellúszásban gyermekkorában felállított csúcsát. Stoll Gábor korán elkötelezte magát a sporttal, ami egy életen át tartó szoros kapcsolat alapja lett, annak folyamatos igazolása, hogy eredményre, sikerre csak a küzdés, a kitartó munka vezethet. Öttusázott, háromtusázott, tornázott, gyakorolta a tájékozódási futást és atletizált is. Mindezek ellenére nem sportemberként vált ismertté a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság igazgatója, akinek pályája egyetemi tanulmányainak befejezése után végleg eldőlt.

– Nagyon sokat adott nekem a sport, többek között az egészséges versenyszellem, a közösségbe való beilleszkedés fontosságát, hogy tudjam kezelni a kihívásokat, elviselni a csalódásokat és a sikereket. Ma is igen aktívan sportolok.

– Hol született, hol töltötte az Ön szerint is meghatározó gyermekéveit?

– Egercsehiben születtem, édesapámat mint bányamérnököt nagyon sokan ismerték a megyében. Bátyáim hat, illetve három évvel idősebbek nálam. Születésem után két-három hónap elteltével édesapámat a minisztériumba helyezték, így aztán a legfogékonyabb éveimet Zuglóban töltöttem, de az általános iskolát már Miskolcon fejeztem be. Kedvenc tantárgyam a matematika és a fizika volt, illetve a földrajz érdekelt még nagyon, ide vezethető vissza a tájékozódási futás iránti vonzódásom. Nagyobbik bátyám, aki bányamérnök lett, személyes okait emlegetve tiltott a miskolci egyetemtől, így hallgatva az idősebb testvérre a Budapesti Műszaki Egyetemre mentem. Feleségem még tanult a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, amikor én már végeztem, és elhelyezkedtem a KÉV Metrónál, amely akkor már csúcstechnológiákat alkalmazó cég volt Magyarországon.

– Mennyire került ezeknek a közelébe a munkahelyén?

– Részt vehettem azok alkalmazásában, ugyanis műszakvezető voltam a metró építésénél, 1,8 atmoszférás túlnyomásos munkahelyen dolgoztam a bezsilipelések után. Az alkalmasság megállapítását három hónapos orvosi vizsgálat előzte meg. Aki ott nyolc-tíz évet lehúzott, bizony kénytelen volt viselni a következményeket, hiszen az emberi szervezetet nem erre találták ki. Éppen ezért úgy döntöttem, erre nem rendezkedek be. Miskolcra visszatérve maradtam a KÉV Metrónál, ahol éppen a Gömöri felüljárót építette a cég a beruházó, a Közúti Igazgatóság megrendelésére. Több érv is amellett szólt, hogy váltsak, és lépjek át az igazgatósághoz tervező csoportvezetőnek. Aztán a szerencsés véletlennek köszönhetően sikerült szakmailag is előbbre lépni, két év múlva főmérnöki megbízatást kaptam. Ez tíz értékes, a szakmai fejlődésben gazdag évet hozott.

– Igazgatóként is hasonlóan szép feladatok megoldása várt Önre.

– Az igazgatóság élére 1992-ben neveztek ki elődöm nyugdíjba vonulásakor, és valóban több fontos beruházás megvalósítása adatott meg nekünk. Az igazi nagy kihívást azonban az M3-as autópálya építése jelenti számunkra, valamint a 3-as főút Miskolcot elkerülő szakaszának elkészítése. Ezek a kiemelkedő feladatok próbára teszik az egyének teljesítőképességét, de egyúttal össze is hozzák, nagyobb erőbedobásra késztetik az igazán jó kollektívát. Azzal, hogy a 3-as főút Miskolcot elkerülő szakaszának alapkőletétele megtörtént, új időszak kezdődött az északi régió, és ezen belül Miskolc úthálózatának fejlesztésében. Az eredmény nem kisebb nyereséggel kecsegtet, mint a megyeszékhely jelenlegi, majdnem elviselhetetlenül túlterhelt forgalmi és környezetterhelési viszonyainak felszámolásával, gyökeres megváltoztatásával.

– Mennyire látszik reálisnak, hogy három évvel az ezredforduló után megépül az, amire a megyeszékhely évtizedek óta vár?

– Reális, bízom benne, hogy megvalósul. Egy ilyen nagyléptékű, az egész régió közlekedését alapvetően befolyásoló munkában részt venni önmagában felemelő feladat, aminek meg kell felelni, és ennyi idő alatt meg is építhető.

– Családja mennyire követi nyomon érdeklődésével az Ön munkájával összefüggő változásokat?

– Feleségem nem szakmabeli, ő közgazdász a Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál dolgozik. Három fiúgyermekem van, mind a hárman egyetemisták. A legnagyobb most fejezi be a jogi egyetemet, a kisebbek, az ikrek most érettségiztek. Az egyik a Földesbe járt, most a Budapesti Műszaki Egyetemen tanul az elektronikai, informatikai szakon, a másik a Koós Károly Építőipari Szakközépiskolába járt, jelenleg a gépész karon a műszaki menedzseri képesítésért hajt. Hála istennek, mind a hárman jól tanulnak. Mostantól, hogy egyetemre kerültek, alaposan megváltozott a családi életünk, több időt szeretnék fordítani rájuk. A sporttal ők is jó barátságban vannak, de a profizmust a tanulmányaik elsődlegessége miatt sem favorizálják. Viszont imádják és igénylik a családi melegséget.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)