Nyíregyháza

Kovács Zoltán, a Nyíregyházi Főiskola tanára, egyben a Debreceni Egyetem docense nyugodt, jó kedélyű személyiség. Derűje a harmonikus családi élete mellett abból is fakad, hogy könnyedén eligazodik a számok laikusok számára bonyolult világában. A Természettudományi Főiskolai Kar oktatási főigazgató-helyettese neve mellé azt is írhatnánk nemes egyszerűséggel: matematika tanár.

1961-ben született Debrecenben egy püspökladányi pedagóguscsalád sarjaként. Édesanyja tanítónő volt, míg édesapja matematika–fizika szakos tanár, aki nyugdíjazása után is a katedrán állt. Talán innen ered a reáltárgyak szeretete. A püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban az akkor elit, kiemelt osztálynak számító matematika tagozaton érettségizett, s noha korábban építész álmokat is dédelgetett, nem volt kérdéses, hogy a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre vezetett az útja.

A matematika–fizika szakos hallgatót, akit a tanárság is vonzott, szép emlékek kötik a kollégiumi, egyetemi élethez. Mindezt tetézi, hogy kitüntetéses oklevéllel, vagy ahogy korábban mondták, vörös diplomával végzett 1985-ben. Ennek értékét jelzi, hogy több szinten is elismerték. Megkapta a Bolyai János Matematikai Társulat Rényi Kató-emlékdíját, amit önálló kutatómunka elismeréseként adnak végzős egyetemistáknak, az ő esetében a kiváló OTDK teljesítményekért. Átvette a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karának Emlékplakettjét a kar dékánjától, és kimagasló tanulmányi eredményéért Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérmet adományozott neki a Művelődési Minisztérium. Néhány éven belül a Bolyai János Matematikai Társulat két újabb kitüntetéssel, a Patai László-díjjal és a Grünwald Géza-emlékdíjjal ismerte el a tevékenységét, de ez már a fiatal, pályakezdő matematikusnak szólt csakúgy, mint a művelődési miniszter 1989-ben adományozott dicsérete, amit a főiskolai munkáért kapott.

A kiváló végzős diák ugyanis egy volt tanára pártfogolása révén került a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika tanszékén lévő három üres álláshelye egyikébe. Mint emlékszik, majdnem szó szerint sírva fakadt Nyíregyházától, mikor először meglátta a nyolcvanas évek közepén, azóta viszont nagyon megszerette, és otthonának választotta. Itt végigjárta a szakmai ranglétrát. Főiskolai tanársegédként kezdte, majd 1989-ben már adjunktus volt, három év múlva docens, 1995-től, pedig főiskolai tanár. Ezzel párhuzamosan a mai Debreceni Egyetemen óraadó volt, majd ott 1996-tól egyetemi docensként tanít. Emellett megbecsültsége jeleként újabb megbízatást kapott: a Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Főiskolai Karának főigazgató-helyettese, valamint a matematikatudományi és matematika-didaktikai csoport vezetője, ami tulajdonképpen a régi tanszékvezetői beosztásnak felel meg.

Természetesen az önképzésre is figyelt, így 1989-től három éven át a Magyar Tudományos Akadémia Minősítő Bizottságának tudományos továbbképzési ösztöndíjasa volt, s a differenciálgeometriával foglalkozott, mint több matematikai témakör határterületével. Igazából elméleti jellegű matematikai alapkutatás ez, mindamellett alkalmazott matematikát is tanított. 1994-ben, pedig a matematikatudomány kandidátusa lett. Témája a kívülálló számára valóban „kínaiul” hangzik: pszeudokonnexiók vektornyalábokban és alkalmazásuk a Finsler-geometriában. Egyébként szakmai életútja során alapvetően különböző komputer-algebrai és dinamikus-geometriai rendszerek oktatásban való alkalmazásával foglalkozott.

Mai napig is nagyon érdeklik az új eszközrendszer, a számítógép kínálta lehetőségek, s úgy véli, hogy a nehezen elképzelhető matematikai világok számítógépes vizualizációja a matematika tanulás katalizátora lehet. A kiváló szaktanár angolul és oroszul beszél középfokon s érdekes, hogy utóbbinak sok hasznát vette, hiszen a szakirodalom jelentős része orosz is nyelven elérhető. Tudományos munkásságának részét képezi, hogy elnyert négy pályázatot, melyek keretében differenciálgeometriával és komputer-algebrai rendszerekkel foglalkozott.

A pedagógusszülők gyermeke most is tanárcsaládban él. Felesége, Aszalós Éva, vele párhuzamosan szerzett történelem szakosként középiskolai tanári diplomát Debrecenben, s jelenleg a Nyíregyházi Főiskola docense, történelem szakon.

Két gyermekük született: a tizenhat éves Melinda jelenleg a Kölcsey Ferenc Gimnázium emelt szintű angol nyelvi osztályában tanul és vágya, hogy építész legyen, míg a tizennégy éves Máté inkább a korábban művelődéstörténetet is tanított édesanya humán vénáját örökölhette, hiszen az idén kezdett a nyíregyházi művészeti szakközépiskola gitár tanszakán.

Közös családi programjaik egy része, pedig a természet szeretetén alapul, hiszen ha tehetik, szívesen kirándulnak, például a szomszédos Tátrában.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)