Nyíregyháza

Egész eddigi élete arról szól, mit hogy lehet megcsinálni, ahelyett, hogy azt kereste volna, mi miért nem valósulhat meg. A magunk mögött hagyott társadalmi formációban nem igazán díjazták az egyéni, a megszokottól igencsak eltérő ötleteket. Még egy vezető sem tudta keresztül vinni maximálisan az általa legjobbnak tartott módszereket. Most jött el az az idő, amelyben Beszterczey Péter és az ő nevét viselő alapfokú művészeti magániskola jócskán túl a megye határain is tevékenykedik. Ráadásul olyan kiadásoktól mentesíti az általános iskolákat, amelyek a szűkös költségvetés mellett képtelenek lennének áldozni a gyerekek művészeti képzésére. Nyugodtan állíthatjuk, a tanulók ezrei esnének el művészeti ismeretektől, ha az oktatási törvény értelmében nem lehetne ezt a fajta tanítást magánkeretek közt megvalósítani. S ha nem lennének Beszterczey Péterek, akik vállalják az újdonság bevezetésével szinte törvényszerű ütközéseket, szintén szegényebb lenne a felnövekvő ifjúság. Igaz ez különösképp a falvakra, ahonnan a szülők nem tudnák zenei, képzőművészeti vagy más órára hordani a gyerekeiket.

Beszterczey Péter Ózdon született, 1951. november 19-én. Édesanyja, lánynevén Szakál Magdolna, nyugalmazott tanítónő. Édesapja, Beszterczey Pál, szintén tanár, ma nyugdíjas éveit tölti. György testvére főigazgató-helyettes a magániskolában. Felesége, Czanik Ágnes, pedagógus, biológia– rajz szakos tanár, és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskolában tanít. Két gyermekük született, Zsuzsa vállalkozó, Vera még középiskolás.

Az ózdi József Attila Gimnáziumban tett érettségi után előfelvételisként katonáskodott Kiskőrösön. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia– testnevelés szakán szerzett diplomát, és végzett 1976-ban. Ezt követően a Testnevelési Főiskolán kézilabda-szakedzői oklevelet szerzett.

Először Petneházán állt a katedrán, majd Ózdon tanított. Gödöllőn a városi sportfelügyelőséget vezette, s itt kóstolt bele először a vezetői munkába. 1988 és 1994 között a nyíregyházi Jósa András Általános Iskola igazgatójaként tevékenykedett. Később Svédországban a Kettler sportszergyártó cég üzletkötőjeként szerzett vállalkozói tapasztalatokat.

Ahogy hazajött, a vezetői és a vállalkozói ismeretek birtokában – a törvényi lehetőségek adta keretek között – megalakította a Beszterczey Alapfokú Művészeti Magániskolát. Szenvedélyesen beszél arról, hogy mióta pedagógusként foglalkozik a gyerekekkel, az a tapasztalata, hogy ma is idő- és ismeretanyagbeli túlterhelés jellemzi az oktatást. Soha nem látott mennyiségű lexikális tudást akarnak felhalmoztatni a diákokkal. Beskatulyázzák a gyerekeket, s csak az számíthat elfogadható érdemjegyre, aki képes ennek a poroszos stílusú oktatási koncepciónak eleget tenni. De mi történik azokkal, akik a közismereti tantárgyakból nem tudnak megfelelően teljesíteni, viszont lehet, hogy kimagasló szinten művelnék a készségtárgyakat?  – teszi fel önmagának a kérdést, ami gyakorlatilag nem először hangzik el. Éppen ezt célozza a magániskola, amelynek keretei között képzőművészetet (grafikát, festészetet, szobrászatot, kerámiát, tűzzománcot és kézművességet) tanulnak. A tánc lehet népi tánc, társastánc, modern tánc, ezenkívül színművészet, bábozás és média (fotó, videó, multimédiás tevékenység) egészíti ki a tananyagot.

Lenyűgöző a szervezettség, Nyíregyházán mint a magániskola székhelyén tizenkét iskolában oktatnak a pedagógusok művészetet. Sárospatakon nyolc, Miskolcon és vidékén húsz, Ózdon és környékén tizenkét, Hajdúböszörményben és környékén tizenkét, Salgótarjánban tizenegy, Veszprémben nyolc iskola kapcsolódott a Beszterczey-magániskolához. Míg 1998-ban, az indulás évében összesen háromszázötven gyermeket tanítottak, 1999-ben négyezer-egyszázat, 2000-ben hétezer-hatvankettőt, addig az idei tanévet nyolcezer-egyszáz tanuló kezdi el náluk. A főigazgató tervei szerint nem szabad tovább bővíteni a létszámot, bármekkora igény is lenne rá. Mivel jóval a megye határain, sőt még Dunántúlon is oktatnak, nehéz átfogni az említett tanulói létszámot. Ötvenegy főállású és százhetvenegy óraadó tanárral oldják meg a feladatokat.

A legnépszerűbb a képzőművészet. Gyerekek ezrei nőhetnek fel úgy, hogy az iskolai szakköri formák – anyagi okok miatt – megszűntek, viszont mégis felszínre hozhatja a jószemű pedagógus a tehetséget. Nem sikkad el senki, csak azért, mert olyan iskolába jár, ahol szűkösebbek az anyagi feltételek. Arról nem beszélve, hogy olyan nagy értékű eszközöket visz az általános iskolákba a magániskola, mint a kétszáznegyvenezer forintos égetőkemence, a száznegyvenezer forintos grafikai prés.

Beszterczey Péter arról beszél, hogy ebben az esetben találkozik az igény és az érdek. Nagyon jó ez a művészeti oktatás az iskoláknak, mert még terembérletet is fizet a magániskola a helyben használt tanteremért, villanyért. Az iskolának nem kerül pénzbe, a gyermek és a szülő szintén jól jár.

Szabadidejében teniszezik, lovagol és gregorián énekeket hallgat a főigazgató úr.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)