Nyíregyháza

Mezőgazdasági gépészmérnök, műszaki doktor, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa dr. Nagy Kálmán. Mégis, ha arra kérik, nevezze meg legkedvesebb beosztását, „rendfokozatát”, mosolyogva annyit mond: főiskolai tanár vagyok…

A Borsod megyei Igrici nevű faluban született, apja magángazdálkodóból lett középparaszt, majd tsz-tag, anyja pedig háztartásbeli, aki a családdal törődött, bíbelődött három gyermekével.

Nagy Kálmán számára akkor kezdődött a szakmaszeretet, amikor az általános iskola után a nyíregyházi Szamuely Tibor Mezőgazdasági Technikum gépészeti szakára jelentkezett. Előfelvételis lett, ezalatt mezőgazdasági munkásként dolgozott. Máig büszke arra, hogy a technikumi évek alatt nemcsak az elméletet sajátította el, de gyakorlati tudását is mindvégig gyarapította, hasznosította. Mindig arra törekedett, hogy a kötelező anyagon túl megszerezzen minden információt, tudást. Nem csoda hát, ha technikumi végzettséggel a zsebében újabb megmérettetésre vállalkozott, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karára jelentkezett. Kezdetben a tanulás, később már a kutatás is mindennapjainak programjához tartozott, konferenciákon járt, előadásokat tartott. Friss diplomásként a szentistváni termelőszövetkezetben lett gyakornok, később gépüzemeltető, az ebbéli beosztásában elméleti és gyakorlati ismereteit egyaránt jócskán kamatoztatni tudta. Munkájának, emberi tartásának köszönhetően két év múlva már nagyobb feladatra, nagyobb beosztásba hívták, a bőcsi haladás tsz-ben főágazat-vezető lett. 1975-ben pályázta meg a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán megüresedett oktatói állást, nyert, s azóta sem változtatott munkahelyet. Több tantárgyat oktatott, de különösen a belső égésű motorok és a hidraulika érdekelték. Mindeközben folyamatosan végezte a különféle kutatásokat is, doktori értekezését kedvenc témájából 1985-ben írta meg, 1995-ben pedig kandidátusi címet szerzett.

Az elmélet és a gyakorlat nála mindig szoros egységet alkotott, mondhatni, egymás nélkül nem létezhetett. A mezőgazdasági pótkocsik gyártása, a papíripari gépek karbantartási rendszere, az önelszámoló gazdasági szervezeti egységek kialakítása és a mezőgazdasági gumiabroncsok vizsgálata mind-mind az a téma, amelyekben dr. Nagy Kálmán újat alkotott, aktívan közreműködött.

A főiskolán 1982 óta lát el vezetői feladatot. Először az oktatástechnikai csoport vezetője lett, később a gépész-intézet igazgatói posztját látta el. Ebbéli minőségében új tantervet vezettek be, megszervezték a mezőgazdasági szakot, megteremtették a távoktatás feltételeit, s útjára indították a tematikus nyári gyakorlatok rendszerét. A tudományos kutatómunkába már egyetemistaként bekapcsolódott, számos szakmai eredményt ért el. Még a főiskola előtt kezdett el foglalkozni a belső égésű motorok elméleti és gyakorlati kérdéseivel, s az úgynevezett alternatív hajtóanyagok témaköréből írta doktori disszertációját s szerezte a kandidátusi minősítést is.

Nagy Kálmán máig azt tartja, egy főiskolai oktatónak nemcsak saját kollégáival, intézményének hallgatóival, hanem tágabb környezetével is folyamatos kapcsolatot kell tartania. Éppen ezért a tudományos munka mellett szinte állandó közéleti tevékenysége is. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei tudományos testületének, valamint a Debreceni Akadémiai Bizottságnak, s meghívottként részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia Agrár-műszaki Bizottság munkájában is.

− Óriási volt az irányváltás, a szemléletváltozás az utóbbi időszakban főiskolánkon. Amíg a hetvenes években a gyakorlatiasság, a technikai, műszaki gondolkodás került előtérbe, addig mostanában inkább az elmélet, a tudományosság jellemzi a gondolkodást. Örömömre szolgál, hogy bár a manualitás mindig is a legnagyobb erényeim közé tartozott, fel tudtam venni a kesztyűt, a tudományban sem maradtam le. Terveim között továbbra is több, számomra érdekes témát dédelgetek. Szeretném elérni, hogy főiskolánkon az elmélet mellett a szakmai képzés is megfelelő hangsúlyt kapjon, s a mezőgazdasági képzésnek végre kellő elismerést szerezzek. A dolog nem lesz könnyű, mert a mezőgazdaság és a gépészszakma külön-külön, önmagában is nehéz helyzetben van, e két ágazatra manapság rossz idők járnak. Jó lenne visszaadni a mérnöki pálya mára igencsak megkopott presztízsét. Terveim között szerepel, hogy a tanárképző főiskolával közösen megalakítjuk a Nyíregyházi Főiskolát, ezzel látom biztosítva, hogy intézményünk jövője nem kerül veszélybe. A tudományos munkát továbbra is folytatni akarom. Számos olyan ötletet dédelgetek, amelyeket mint mérnöki alkotást újításként, szabadalomként megvalósíthatok, a hozzájuk kapcsolódó publicisztikát megírhatom.

− Utoljára hagytam, pedig az életemben a legfontosabbak közé tartozik a család. Feleségem pedagógus, két lányunk közül a nagyobbik orvos, anya, nagy boldogságot jelent nekem az ő családjukban élő unoka. Kisebbik lányom a Kossuth-egyetemen tanul, jövőre kap diplomát.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)