Mikepércs

A Nyírség és a Sárrét találkozásánál fekvő települést Hajdú vármegye megalakulásakor Biharból csatolták át. Valószínű, hogy a Váradi Regestrumban szereplő Mika vagy Myka bihari főispán neve kapcsolatos a községével. A több mint háromezer lakos túlnyomó része református vallású, a falu jellegzetes jelképe, a karcsútemplom (Fehérgyarmaton van hasonló!) erdélyi hatást mutat. A lakosság nagy része mezőgazdasággal foglalkozik, az aktív dolgozók jelentős hányada a közeli Debrecenben talál munkát. A településnek több mint negyedszázada, 1975 óta tanácselnöke, illetve polgármestere Kerekes Ferenc, aki a megye legrégibb közigazgatási vezetői közé tartozik.

Mikepércsen született 1941. április 28-án, szülei földművesek voltak. Édesapja betegen tért haza az orosz hadifogságból, 1953-ban meg is halt. Egy testvére, húga van, aki vegyésztechnikus, Budapesten él. Falusi gyermekként, társaival együtt főleg az utcán nőtt fel, ahol a maguk készítette játékokkal múlatták az időt, már amikor nem a ház körüli teendőkkel, a jószággondozással voltak elfoglalva. Az iskolában a reáltárgyakat szerette jobban, a matematikától sosem félt. A jó közösséget jelentő kis osztályból szinte mindenki továbbtanult, lett közülük mérnök, tanár, még író is, ő a 109. Számú Szakmunkásképző Intézetben a géplakatos szakmát tanulta ki.

Első munkahelye a debreceni járműjavító, közismertebb nevén a Vagongyár, járműlakatos volt 1962-ig. Ekkor invitálták haza a növényvédő állomásra, itt szerelőként egy évtizedet töltött el. Közben képezte magát, ’69-ben technikusi oklevelet szerzett a Mechwart András Gépipari Technikumban. Egy évvel később a miskolci egyetem főiskolai karán folytatta tanulmányait, igaz ezt tanácselnökké választása miatt nem fejezte be. 1972-től három éven át a Debreceni Konzervgyárban volt technikus, műszaki kooperátor.

Mivel a közéletben aktívan részt vett (helyi, majd járási tanácstag, később megyei tanácstag volt), 1975-ben felmerült a neve lehetséges tanácselnökként. Ezt az elképzelést a helyiek is támogatták, így még abban az évben a májusi választásokon meg is választották. Kezdő tanácselnökként a település mindennapjainak könnyebbé tételével kezdte tevékenységét. A tizenhét és fél kilométer úthálózatból vagy két kilométer volt szilárd burkolat, így utakat, járdát építettek sok-sok társadalmi munkával. A 80-as évekre minden utcában legalább a fél oldalon volt járda. Bővítették az óvodát, és mivel a víztársulat megszervezése nem sikerült, lépésről lépésre kiépítették a vízvezeték-hálózatot. 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben, négy tantermes iskolát adtak át, ezt később még négy (2+2) tanteremmel bővítették.

A rendszerváltás idején lemondott tisztségéről, úgy vélte az a tisztességes, ha lehetőséget biztosít új ember számára. Ám ismerősei, barátai azt gondolták, továbbra is szükség van rá polgármesterként, rábeszélték az indulásra, meg is nyerte a választást. Ezt a győzelmet azóta még kétszer megismételte.

Az elmúlt évtizedben sikerült új, nyolc tantermes iskolát építeni, visszaprivatizálták a település korábbi jogos tulajdonát, utakat, 1998-ban tornatermet építettek. A legnagyobb beruházásnak mégis a negyvenegy település összefogásával megvalósult nettó három és fél milliárdos gázvezeték-építés minősült, amelynek eredményeként Mikepércsen 1998-ban gyújtották meg a fáklyalángot.

Hogy mi a titka annak, ha valaki negyedszázadon át tud irányítani egy települést, Kerekes Ferenc erre így válaszol:

– Az első és legfontosabb, hogy nem ígérek meg olyat, amit nem tudok teljesíteni. Azt is megtanultam, hogy hosszú távon a legjobb befektetés a tisztesség! Megpróbáltam egyszerű és közvetlen maradni, nekem mindenki egyformán fontos, a kis problémával is meg a naggyal is, sok múlik a lakossággal kialakított közvetlen kapcsolaton, mert Debrecen vonzáskörzetében élni nem könnyű, az itt lakók a városhoz mérik a színvonalat.

Eddigi sikeres életútját Kiváló Dolgozó, Társadalmi Munkáért, Polgári Védelemért kitüntetésekkel ismerték el. Ám a legbüszkébb arra, hogy 2000-ben Mikepércs díszpolgárává választotta, és a település címerével díszített aranyláncot kapott jutalmul.

Ma is aktív közéleti ember, a „Mikepércsért Alapítvány”, az Erdőspusztai Önkormányzatok Települési Szövetségének és a Debrecen Város Agglomerációs Települések Szövetségének tagja.

Felesége korábban Debrecenben a Göcsnél dolgozott, de több mint tíz éve vállalkozó. Ha összegyűlik az egész család, a három gyerek és a három unoka révén majdnem tucatnyian ülik körbe az asztalt.

A polgármester urat szabadidejében a virágokkal teli kertes ház és az ezernégyszáz négyszögöl gyümölcsös, szőlő művelése foglalja le, imádja a kerti munkát. A könnyedebb kikapcsolódást, időtöltést a baráti körrel összehozott bográccsal, frissensültekkel „fűszerezett” hétvégi piknik jelenti olykor-olykor.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)