Pocsaj

Kecskés Gyula eddigi életét mérlegre téve arra a megállapításra jutott, hogy felnőtt korhoz érve tízévente megújulás lendítette tovább addigi pályáját. Ilyenkor a rejtett tartalékok is előkerültek valahonnan, ami nagy erőt és elszántságot adott a továbbiakhoz. Azt meg egyenesen szerencséjének tartja, hogy mindig nagyszerű emberek alkotta közösségbe csöppent, akármerre vetette is a sors.

A pocsaji kis házban szigorú, de szeretetteljes nevelésben részesült. A vézna, mondhatni csenevész gyerek sok rossz fát tett a tűzre – sok hasonló korú gyerekkel hol így, hogy úgy múlatták az időt a Kossuth utcában –, de sohasem kapott ki. A görög katolikus nevelés, főként nagyszülői hatásra, ma is átsegíti a nehézségeken. Az általános iskolában Almási István – apai barát egyébként – matematikatanár a számolás rejtelmein túl emberségre tanított: intelmei, tanácsai ma is példaként szolgálhatnának.

Középiskolába Debrecen-Pallagra, a Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskolába járt, amire a jó közösség folytán emlékszik vissza különösen szívesen. Meg kell viszont említeni Bereczki Feri bácsit, a mezőgazdasági gyakorlat vezetőjét, aki kezelhetetlen tinédzser korukban is tudott együtt gondolkodni velük, s akihez minden, iskolai élettől akár távol eső problémával is lehetett fordulni.

Otthon kapja első munkahelyét: a Pocsaji Dózsa György Termelőszövetkezetben előbb gyakornok, majd a sertéstelep vezetőhelyettese, vezetője. Katonának hívják be ezerkilencszázhetvenhétben, ahol ismét jó közösségbe kerül: az orosházi kerület nagykereki őrsén vigyázza a határt. Leszereléskor előbb egy kis kitérőt tesz – juhászati ágazatvezetőként helyezkedik el Kismarján –, majd ismét a pocsaji tsz telepvezetője, helyettese.

Munka mellett végzi felsőfokú tanulmányait: Gyöngyösön, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Főiskolai Karán szerez üzemszervező üzemmérnöki diplomát 1987-ben. Az itteni tanulmányait többek között a filozófiai és társadalomelméleti viták tették emlékezetessé, amikor is olyan kérdéseket boncolgattak, mint a társadalmi változások szükségessége, a szocializmus meggyengülése, a jövő mikéntje. Kecskés Gyula addig is szókimondó ember volt – meg is ütötte jó néhányszor a bokáját –, itt sem a hallgatásáról híresült el.

Ezt a mentalitását otthon, a szövetkezet keretein belül is folytatta, ahol követőkre is talált. Azt feszegették, hogy milyen változtatások elengedhetetlenek a szövetkezet életében, ha hosszú távon fenn akarnak maradni, s tagjaikat is megfelelő jövedelemhez juttatni. A vezetők ezt személyük elleni támadásnak vélték, s többekkel együtt botrányos körülmények között kitessékelték őket a tsz-ből. (Azóta néhány kitessékelő beismerte, ha egy részét elfogadják akkor a követelésüknek, nem következett volna be a tsz látványos tér- és vagyonvesztése.)

Kecskés Gyulának akkor már egy családról kellett gondoskodnia, ezért gyorsan váltania kellett: a középvezetőből a maga ura, vállalkozó lett. Előbb a lakóháznál építettek egy élelmiszer-vegyes boltot, rá öt évvel egy újabbat vásároltak, amit a család üzemeltet ma is. 1994-től 1998-ig képviselőként is tevékenykedett, de ebbéli minőségében nem tudta megvalósítani elképzeléseit.

Ezután már csak a polgármesteri székért szállt ringbe, amit 2002-ben koronázott siker. Fidesz-csoportjuk felajánlotta a függetlenként történő indulás lehetőségét, de ő felvállalta kötődését – lám, neki lett igaza.

Mindig szeretett foglalkozni az emberek problémáival, most ez mindennapos. Az emberek kinyílnak, s várják a segítséget. Ez nagy felelősség, függetlenül a probléma nagyságától (mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, a legfontosabb). A település életének mikéntje még nagyobb gond. A rendszerváltás előtti vezetés nem engedett oda ipari létesítményt, nehogy konkurenciát jelentsen, mára meg már – a szövetkezet leépülése miatt is – stagnál a gazdasági élet.

Az egyéni gazdálkodásnak nincs jövője, a TÉSZ-ektől pedig – a régi beidegződések miatt – idegenkednek. Az EU-tagság határán a huszonnegyedik órában van a község. Kecskés Gyula bízik benne, hogy mozgósítani tudják a helyi erőket, hogy beválthassák ígéretüket, vagyis rendet tesznek. Már vannak biztató eredmények: rendezvények sora mutatja az összetartás erősödését, már kevesebb zökkenővel tudják kezelni a roma kisebbség ügyeit, újjászervezték a polgárőrséget, amely máris érezteti jótékony hatását, munkahelyeket sikerült biztosítani a Hajdú-Béten keresztül. Még rengeteg tervük van, amiben jó partner a képviselő-testület többsége, a hivatal apparátusa.

Kecskés Gyula egykor futballkapusként járult hozzá települése sikeréhez, manapság már csak nézője és támogatója a sportnak. Feleségével, Kiss Olgával, harmonikus családként élnek, együtt örülnek lányuknál immár a második unokának, drukkolnak, hogy végzős gimnazista fiuknak az angol nyelvvizsga után a külkereskedelmi felvételi is sikerüljön.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)