Nyírő Gizella

Sajtótitkár, tudósító,

Derecske

reg nyg Nyírő Gizella.jpgTetétlenen születtem, ám mindvégig földesinek vallottam magam. Édesapám, Nyírő Zsigmond oda nősült, s édesanyám, Kerekes Vilma  „hazament” szülni. Ma is áll az 1903-ban épült nagyszülői ház Tetétlenen, a Hajnal utcán, ahol megláttam a napvilágot. Szüleim igazi kétkezi dolgos, parasztemberek voltak. Különösen büszke vagyok rájuk, amiért nem sikerült őket megtörni, s a szocializmusban is megállták a helyüket, nem adva be derekukat a „közösnek”.

Az általános iskolát Földesen végeztem. Mindvégig kitűnő tanuló voltam, ám  „vörös oklevelet” mégsem kaphattam, mert ötödikben gyakorlatból négyes került a bizonyítványba. Különös szeretettel és tisztelettel emlékszem vissza Pércsi Gizella és Fodor Júlia tanítónőkre, illetve Lipcsei János tanítóra az alsó tagozatból.

Utóbbi azért is emlékezetes, mert a volt Lenin – ma Deák Ferenc – utcán a szomszédunkban lakott, s matematikából második osztályban nem oldottam meg a házi feladatot, csak bemásoltam azt a füzetbe. Elégtelent kaptam, s édesapám nadrágszíjjal vert meg, amiért nagyon szégyelltem magam. Felső tagozatban Topa Adél tanár nénire emlékszem hálás szívvel, aki magyart és oroszt tanított, s érettségiig az ő szakjait szerettem volna választani. Tőle tanultam azt a mondást, hogy „Annyi tiszteletet tanúsíts mások iránt, amennyit magadnak elvársz!”

A történelmet Tálas József szerettette meg velem, talán neki is köszönhető végső szakválasztásom. Emlékezetes marad az az ellenkezés, ami a konfirmáció körül „tombolt” az akkori úttörőcsapat-vezető részéről: szüleimnél agitált, próbálta lebeszélni őket, mondván, ne csodálkozzanak, ha majd romlani fog a tanulmányi eredményem. Természetesen ez nem sikerült, Márton Károly nagytiszteletű lelkipásztornál lekonfirmáltam. (Az élet furcsa fintora, hogy a 30 éves találkozónkon ez a volt vezető együtt jelent meg a lelkész úrral… Milyet változik a világ!) Felső tagozaton Szőke Györgyné Nagy Karolina volt az osztályfőnököm, akitől a matematika mellett az alaposságot, a kitartó munkavégzést is elsajátíthattuk.

Középiskolai tanulmányaimat a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban végeztem, négy évig bejáró voltam. Szüleim nem túl nagy egyetértésével fel­vételiztem – szerették volna, ha otthon maradok –, s végeztem el a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a történelem–orosz szakot 1975-ben, majd 1980-ban egyetemi diplomát szereztem Debrecenben. Még diplomám sem volt, amikor a főiskola utolsó félévére kihívtak a ladányi gimnáziumba főállású nevelőtanárnak, illetve elsőtől negyedikig oroszt tanítani. Ott másfél évig dolgoztam, majd tanárhiány miatt a derecskei gimnáziumba kerültem, ahol oroszt tanítottam, illetve a nyelv fokozatos leépítése következtében utazás-turizmust. A kötelező óraszámot azonban nem tudták biztosítani, így munkaviszonyom 2000 végén megszűnt. Ekkor jelentkeztem a Debreceni Agrártudományi Centrumban egy tízhónapos EU-s projekt elvégzésére, mely szakdolgozat írásával s 11 napos európai uniós tanulmányúttal zárult.

Az újságírást 1992-ben a Derecskei Híreknél kezdtem. Első cikkem Tőkés László királyhágómelléki református püspökkel való találkozásomról szólt. Rendszeres megjelenéseim oda vezettek, hogy 1996-ban a megyei laptól kértek fel tudósítónak. Előbb csak Derecskéről, majd az egész megyéből ontottam tudósításaimat. Írtam még a Kis Újságba, a Szabad Földbe, a Körképbe. Az internetes újságírás térhódítása óta rendszeresen jelennek meg cikkeim fotókkal együtt a deol.hu, a fidesz.hu, a debreceninapilap.hu oldalain, de a nyomtatott sajtóban is jelen vagyok: Hajdú-bihari Hét, AgrárUnió, Uniós Értesítő, Derecskei Hírek, Világosság, Reformátusok Lapja, Bihari Hírlap.

A 2004-es európai parlamenti választások után térségünk képviselője, a Fidesz MPSZ tagja, Pálfi István lett, aki sajtótitkárának kért fel. A tragikusan fiatalon elhunyt képviselő mellett két évig dolgoztam.

Az Észak-alföldi régión kívül Kárpátalja és Partium képviseletét is ellátta, felvállalva az ott élők problémáit, segítve az uniós csatlakozás adta lehetőségek kiaknázását. Halála után De Blasio Antonio EP-képviselő sajtótitkára lettem. Munkám nemcsak újságírásban merül ki, hanem a képviselő hajdú-bihari programjait szervezem, illetve különböző csoportok brüsszeli tanulmányútját készítem elő. Pálfi István özvegyével pedig egy időszakos kiadványt, a Biharország című negyedévente megjelenő lapot adjuk ki, illetve a Pálfi István Régiófejlesztési Alapítvány keretében visszük tovább a képviselő által megkezdett munkát, gyűjtünk s juttatunk el adományokat a határon túli magyaroknak, elsősorban Kárpátaljára.

56 éves koromra egyedül maradtam: lányom Debrecenben él, szintén diplomás, most Zsófi Lili unokámmal van gyesen. Fiam 21 éves, a pallagi középiskolában végzett, jelenleg érettségire épülő szakképzésben vesz részt.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése