Nyírő Gizella

Sajtótitkár, tudósító,

Derecske

reg nyg Nyírő Gizella.jpgTetétlenen születtem, ám mindvégig földesinek vallottam magam. Édesapám, Nyírő Zsigmond oda nősült, s édesanyám, Kerekes Vilma  „hazament” szülni. Ma is áll az 1903-ban épült nagyszülői ház Tetétlenen, a Hajnal utcán, ahol megláttam a napvilágot. Szüleim igazi kétkezi dolgos, parasztemberek voltak. Különösen büszke vagyok rájuk, amiért nem sikerült őket megtörni, s a szocializmusban is megállták a helyüket, nem adva be derekukat a „közösnek”.

Az általános iskolát Földesen végeztem. Mindvégig kitűnő tanuló voltam, ám  „vörös oklevelet” mégsem kaphattam, mert ötödikben gyakorlatból négyes került a bizonyítványba. Különös szeretettel és tisztelettel emlékszem vissza Pércsi Gizella és Fodor Júlia tanítónőkre, illetve Lipcsei János tanítóra az alsó tagozatból.

Utóbbi azért is emlékezetes, mert a volt Lenin – ma Deák Ferenc – utcán a szomszédunkban lakott, s matematikából második osztályban nem oldottam meg a házi feladatot, csak bemásoltam azt a füzetbe. Elégtelent kaptam, s édesapám nadrágszíjjal vert meg, amiért nagyon szégyelltem magam. Felső tagozatban Topa Adél tanár nénire emlékszem hálás szívvel, aki magyart és oroszt tanított, s érettségiig az ő szakjait szerettem volna választani. Tőle tanultam azt a mondást, hogy „Annyi tiszteletet tanúsíts mások iránt, amennyit magadnak elvársz!”

A történelmet Tálas József szerettette meg velem, talán neki is köszönhető végső szakválasztásom. Emlékezetes marad az az ellenkezés, ami a konfirmáció körül „tombolt” az akkori úttörőcsapat-vezető részéről: szüleimnél agitált, próbálta lebeszélni őket, mondván, ne csodálkozzanak, ha majd romlani fog a tanulmányi eredményem. Természetesen ez nem sikerült, Márton Károly nagytiszteletű lelkipásztornál lekonfirmáltam. (Az élet furcsa fintora, hogy a 30 éves találkozónkon ez a volt vezető együtt jelent meg a lelkész úrral… Milyet változik a világ!) Felső tagozaton Szőke Györgyné Nagy Karolina volt az osztályfőnököm, akitől a matematika mellett az alaposságot, a kitartó munkavégzést is elsajátíthattuk.

Középiskolai tanulmányaimat a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban végeztem, négy évig bejáró voltam. Szüleim nem túl nagy egyetértésével fel­vételiztem – szerették volna, ha otthon maradok –, s végeztem el a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a történelem–orosz szakot 1975-ben, majd 1980-ban egyetemi diplomát szereztem Debrecenben. Még diplomám sem volt, amikor a főiskola utolsó félévére kihívtak a ladányi gimnáziumba főállású nevelőtanárnak, illetve elsőtől negyedikig oroszt tanítani. Ott másfél évig dolgoztam, majd tanárhiány miatt a derecskei gimnáziumba kerültem, ahol oroszt tanítottam, illetve a nyelv fokozatos leépítése következtében utazás-turizmust. A kötelező óraszámot azonban nem tudták biztosítani, így munkaviszonyom 2000 végén megszűnt. Ekkor jelentkeztem a Debreceni Agrártudományi Centrumban egy tízhónapos EU-s projekt elvégzésére, mely szakdolgozat írásával s 11 napos európai uniós tanulmányúttal zárult.

Az újságírást 1992-ben a Derecskei Híreknél kezdtem. Első cikkem Tőkés László királyhágómelléki református püspökkel való találkozásomról szólt. Rendszeres megjelenéseim oda vezettek, hogy 1996-ban a megyei laptól kértek fel tudósítónak. Előbb csak Derecskéről, majd az egész megyéből ontottam tudósításaimat. Írtam még a Kis Újságba, a Szabad Földbe, a Körképbe. Az internetes újságírás térhódítása óta rendszeresen jelennek meg cikkeim fotókkal együtt a deol.hu, a fidesz.hu, a debreceninapilap.hu oldalain, de a nyomtatott sajtóban is jelen vagyok: Hajdú-bihari Hét, AgrárUnió, Uniós Értesítő, Derecskei Hírek, Világosság, Reformátusok Lapja, Bihari Hírlap.

A 2004-es európai parlamenti választások után térségünk képviselője, a Fidesz MPSZ tagja, Pálfi István lett, aki sajtótitkárának kért fel. A tragikusan fiatalon elhunyt képviselő mellett két évig dolgoztam.

Az Észak-alföldi régión kívül Kárpátalja és Partium képviseletét is ellátta, felvállalva az ott élők problémáit, segítve az uniós csatlakozás adta lehetőségek kiaknázását. Halála után De Blasio Antonio EP-képviselő sajtótitkára lettem. Munkám nemcsak újságírásban merül ki, hanem a képviselő hajdú-bihari programjait szervezem, illetve különböző csoportok brüsszeli tanulmányútját készítem elő. Pálfi István özvegyével pedig egy időszakos kiadványt, a Biharország című negyedévente megjelenő lapot adjuk ki, illetve a Pálfi István Régiófejlesztési Alapítvány keretében visszük tovább a képviselő által megkezdett munkát, gyűjtünk s juttatunk el adományokat a határon túli magyaroknak, elsősorban Kárpátaljára.

56 éves koromra egyedül maradtam: lányom Debrecenben él, szintén diplomás, most Zsófi Lili unokámmal van gyesen. Fiam 21 éves, a pallagi középiskolában végzett, jelenleg érettségire épülő szakképzésben vesz részt.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló