Jantyik Zsolt

Alpolgármester,

Derecske

Megyei közművelődési vezető, alpolgármester, dalszövegíró, avagy sikeres zenész? – kérdeztük Jantyik Zsolttól.

– Mindegyik vagyok. A nyugdíjba vonult nagyváradi püspök, Tempfli József mondta: a gondolat, a szavak és a cselekvés teszi egésszé az embert. Úgy szeretnék élni, hogy e hármas egység – amibe sok minden belefér – fellelhető legyen munkásságomban.

Közművelődési szakemberként 1990-ben végeztem az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen, Debrecenben, magyar–népművelés szakon. A végzés után ott maradtam a közművelődési titkárságon, ahol a szabadidős tevékenység szervezése volt a munkám. 1992-től Miskolcra kerültem, egy nagy településrész, a diósgyőri művelődési központ főmunkatársa lettem. Csalódás volt számomra az a munkakör, hiszen az volt a feladatom, hogy minél több turkáló működjön. Feleségemmel egy klubot hoztunk létre a Tokaj Vendéglátó Házban, amely aztán egy általunk elképzelt művelődési hely lett, koncertekkel, ankétokkal, kiállításokkal. Közben feleségem babát várt, s visszaköltöztünk Debrecenbe, mert úgy gondoltuk, a nagyszülők közelsége biztonságos hátteret nyújt a gyermekvállaláshoz. Ez 1994-ben volt, s az akkori DOTE egyetemi klubjának lettem a vezetője. Hanna lányunk 1995. július 1-jén született. Zenélni még az egyetemi évek alatt kezdtem, dalokat írtam, s 1986-ban egyetemi társaimmal létrehoztuk a PG-csoportot. Eleinte az egyetemi klubban, aztán a városban, de később az ország egész területén szerepeltünk. 1996-ban Pécsett, Budapesten (Tilos az A) és Miskolcon állandó klubunk volt. Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis kompromisszumok nélkül azt csinálhattam, amit szerettem.

Úgy alakult, hogy mégis kötöttebb munkahelyre, a derecskei művelődési házba kerültem. Ennek az volt az előzménye, hogy egy élhetőbb környezetet szerettünk volna biztosítani gyermekünknek, ezért a debreceni nagyszülőkkel családi kertes házba költöztünk Derecskére. Közben igazgatói pályázatot írtak ki a művelődési ház élére, melyre hárman pályáztunk, s a testület 9:3 arányban nekem adott bizalmat. Egy olyan művelődési házat örököltem, amit már „leírtak”. Oda már nem jár senki, sokba kerül, sőt nem éri meg fenntartani a magas működési költségek miatt – ez volt a vélekedés róla. A megszerzett tapasztalatok birtokában, a közösségi igényekre alapozva szerveztem meg a derecskei közművelődést. Ebben segítségül hívtam a helytörténet ismerőit, de sokat beszélgettem különböző korosztályú emberekkel is. Korábban már felléptem Derecskén is, úgyhogy volt némi helyismeretem. Egy-másfél év múlva élettel telt meg a művelődési ház: újjáéledtek a korábbi közösségek. Itt vált bizonyossá bennem az a korábbi megérzésem, hogy a vidéki művelődés nem szólhat másról, mint a közösségek újjászervezéséről.

A közösségekhez való kötődésem miatt léptem be 2000-ben a Fideszbe. A derecskei csoportot újjáalakítottuk, melynek azóta is elnöke vagyok. 2002-ben az önkormányzati választáson képviselőként a legtöbb szavazatot kaptam. 2003-ban a város alpolgármestere lettem, s a mai napig betöltöm ezt a tisztséget. 2003-ban még egy nagy öröm ért: eMRT-díjas dalszövegíró lettem. Külön büszke vagyok arra, hogy a díjat Kondor Katalintól vehettem át. 2005-től 2008 elejéig a mikepércsi művelődési ház igazgatója voltam. 2006 óta pedig egy olyan derecskei önkormányzatban dolgozom, amelyben azokat a régen dédelgetett álmokat tudjuk megvalósítani, amelyeket a megelőző években nem sikerült: egy élhető, büszke, szép, magyar város legyen Derecske.

Ezzel párhuzamosan – 2006 óta – a Fidesz-vezetésű megyei önkormányzat tagja is vagyok, a művelődési, sport- és civil kapcsolatok bizottságának pedig az elnöke. 2008 elején olyan felkérést kaptam, melyet úgy éreztem, el kell fogadnom: a megyei Méliusz Művelődési Központ közművelődési vezetője lettem. A mikepércsi évek alatt megtanultam, hogy ha van egy okos, dinamikus településvezetés, amely megtalálja a közös hangot a településével, akkor együtt fantasztikus dolgokat képes megvalósítani a község javára – legyen az bármilyen kicsi is. 2008-ban új alapokra helyeztük a megye közművelődését. A közgyűlés által elfogadott koncepció szerint a közösségek megerősítését helyeztük előtérbe, a helyi értékekre, tudásra fókuszálunk. A hajdú-bihari közösség azonban nem teljes a bihari magyarok nélkül.

Különösen büszke vagyok arra, hogy „Partium program” néven olyan kezdeményezést indítottunk el, amelynek keretében Várad, az Érmellék és környéke értékeire, kulturális örökségére hívjuk fel a figyelmet. Lehetővé kívánjuk tenni azt, hogy minden érdeklődő megismerhesse a Biharban élő magyar emberek értékeit. Élő kapcsolatot szeretnénk kialakítani, illetve szeretnénk gyakorlattá tenni azt, amit Pálfi István, európai parlamenti képviselő kezdeményezett évekkel ezelőtt. Ha ez egy kicsit sikerül, akkor azt mondom, ezért érdemes volt élni Neki és nekem is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése