Rácz Anikó

Alpolgármester,

Derecske

reg nyg Rácz Anikó (1).jpgTősgyökeres derecskei családból származom, őseim földműveléssel foglalkoztak. Hagyatékuk a föld, a munka szeretete, a református hit. Földműves déd- és nagyapáim olvasni szerető emberek is voltak. Debrecenben a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem 1990-ben, majd adminisztratív munkakörben helyezkedtem el. A családalapítás után csodálatos hat évet töltöttem két gyermekem nevelésével otthon. Az évek tapasztalata mondatja velem: aki teheti, minél tovább maradjon otthon gyermekével.

2000-ben közhasznú foglalkoztatottként kerültem a derecskei Városi Könyvtárba. Az ott töltött nyolc hónap meghatározó volt számomra, mert a könyvtárosi munkát is megismertem. Ez adta a lökést ahhoz, hogy a már évek óta érlelődő továbbtanulási terveket tett kövesse. 2001-től a Nyíregyházi Főiskola könyvtár szakos levelező hallgatója lettem, közben újra munkába álltam, s 2005-ben szereztem diplomát. A sors ajándéka, hogy 2003-tól ismét a Városi Könyvtárban dolgozhatok gyermekkönyvtárosként. Szeretem a munkámat, bár manapság egyre kevesebb idő jut olvasásra, kevés az olvasó, könyvszerető gyermek. A helyi közösség ügyei iránti érdeklődés apai, nagyapai örökség. Apai nagyapám évtizedekig volt presbiter, népi ülnök, a szőlőskert kertgazdája. Édesapám az 1990-es évek elején a földrendező bizottság tagja volt. Őt 58 éves korában elveszítettük, halála a mai napig pótolhatatlan veszteség.

Közéleti érdeklődésem 1992–93-ra tehető, amikor otthonomból követtem nyomon az első szabadon választott kormány tevékenységét, majd a szocialisták visszatérését a hatalomba. Tevékenységem az Új Magyarország, majd a Magyar Nemzet hasábjain található olvasói levelek írásában merült ki. 1994-ben a polgári oldal jelöltjeként indultam az önkormányzati választásokon, de nem kaptam elég voksot.

2002-től részt veszek a helyi Polgári Kör munkájában. A szórólapozástól a kopogtatócédula-gyűjtésen át a szavazatszámláló bizottsági tagságig mindenféle munkát végeztem az országgyűlési, önkormányzati és egyéb választások során. A Derecskei Polgári Kör – amelynek ma már vezetője vagyok – olyan közösség, amelynek tagjai a munkavégzés mellett élvezik is egymás társaságát. Az önkormányzat munkájába 2003 tavaszán a Szociális Bizottság külső tagjaként kapcsolódtam be. A Fideszbe 2003 nyarán a Női Tagozaton keresztül léptem be, annak egyik Hajdú-Bihar megyei alelnöke vagyok. 2006 őszén beérett a jobboldal munkája, az önkormányzati választás  „földindulásszerű” győzelmet hozott. A polgármester és a 14 képviselőből 13 a Fidesz-Magosz támogatásával nyert mandátumot.

Óriási ajándék volt a derecskeiek bizalma, büszkeséggel tölt el, hogy a képviselők közül a második legtöbb szavazatot szereztem. A sok munka, a nehéz időszakok idején ez a bizalom és az Istenbe vetett hit ad erőt. A polgármester kérésére alpolgármesterként segítem az ő munkáját. Jantyik Zsolt alpolgármesterrel megosztjuk a feladatokat: ő a külső kapcsolatokért felelős, én települési szinten végzem a polgármester által rám bízott feladatokat, szükség esetén helyettesítem őt. Legutóbb a karácsonyi adománygyűjtés megszervezése, az adományok Kárpátaljára való eljuttatása volt a feladatom. Másik fontos  „reszortom” jelenleg a szennycsatorna-hálózat bővítésével foglalkozó szervező-bizottság munkájában való részvétel.

Nem könnyű feladat a közéleti tevékenység, mégis felemelő dolog egy kisváros életének, jövőjének alakításában való részvétel. Az eddig elnyert pályázatok megvalósítása évtizedekre meghatározza Derecske lakóinak életminőségét, a település képét. Pár éve az egyik könyvkiadó cég megbízásából gyerekeknek szóló könyveket írok, a magyar uralkodókról, erdélyi fejedelmekről szóló kötet, és egy általam szerkesztett, gyermekverseket tartalmazó kötet jelent meg eddig. Legutóbbi munkám, egy történelmi kronológia, még megjelenésre vár.

Kevés szabad időmet szeretem a kertben tölteni. A szépen kialakított kertért kapott dicséret nagyon jólesett.

Sokrétű munkámban támaszaim édes­anyám és két gyermekem. Tamás fiam 15 éves, egy debreceni gimnázium kilencedikese, hobbija a horgászat. 12 éves lányom, Emőke sokoldalú gyerek, a tanulás mellett népitáncol, fuvolázik, olvas, tanulmányi versenyeken, pályázatokon vesz részt. Harminc–negyvenéves kora táján azt kutatja az ember, honnan jött, hová tart, mi végre van a világon. Ez a keresés engem a magyar népi kultúra gyökereihez, a magyar népzene és néptánchagyomány „felfedezéséhez” vezetett. 2007 tavaszától táncolok egy senior néptánccsoportban, amelynek tagjai szintén harmincas éveik közepén kezdtek megismerkedni a néptánccal. Az élet újabb ajándéka e közösséghez tartozás. Ide illik a Kallós Zoltántól származó idézet: „Magyarságunk bizonyságáért nem csak politizálnunk kell. Egyszerűen énekeljünk és táncoljunk minél többet – magyarul.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése