Derecske

Feszített tempójú munkanapot követő délutáni szieszta idején találkoztunk és kezdtük el a beszélgetést Dr. Berényi Dénessel, aki örökmozgóként keveset ül egy helyben, s amikor az élete, a sorsa felől kérdezem az előtolakodó emlékek elől sokszor a hallgatásba merül. Tudom, hogy az édesapja tiszteletnek örvendő orvos volt Derecskén és a doktor úr dolgozószobája falán édesapja portréja emlékeztet a régmúltra.

– Édesapám járási közegészség- és járványügyi felügyelő főorvos volt. A járás megszűnte után körzeti orvos lett, mindenhez értenie kellett. Fogászattól a szülészetig bármilyen esethez hívhatták. Szólt is gyakran nálunk a kapucsengő, ma sem ébredek fel rá, mert megtanultam, hogy az nem nekem szól.

A nagyapámék emlegették jó szívvel Berényi doktort. Ma is könnyeket csal a fia szemébe az emlékezés. Hogyan alakult tovább az életed?

– A Hőgyes Gimnáziumban tanultam, Hajdúszoboszlón, kémia tagozaton. Vegyészmérnöknek készültem, de az orvosi pálya mellett döntöttem. Középiskola után egy évig a mentőknél dolgoztam, majd újra felvételiztem az orvosira, mert előző évben hátrányt jelentett, hogy apám orvos, és a pontvesztés miatt nem vettek fel. Az újabb felvételin már, mint fizikai állományú vizsgáztam, ez előny volt és ráadásul a kedvenc tárgyamból, fizikából. A szabadesést húztam, amit a tömegvonzásból vezettem le.

Merész összefüggés meglátására vállalkoztál, ez így nem szerepel a középiskolában!

– A kirendelt középiskolai tanár pislogott is táblai levezetés láttán. Természetesen sikerült a felvételi és új világ nyílt előttem. Nem mondhatom, hogy az elméleti tantárgyak túlságosan vonzóak voltak, inkább negyedik évtől hajtottam rá a tanulásra. A klinikumok jobban érdekeltek, és én is olyan vagyok, hogy ami érdekel azután mélyre ások, ami nem, azt hanyagolom.

Tipikus férfi agy a tiéd! És a szerelem, az egyetemi évek alatt?

– Vagyok annyira szerencsés, hogy a csoporttársaim között találtam meg a feleségemet, akivel azóta is, közel harminc éve, jóban-rosszban együtt vagyunk. Úgy érzem a szerelem máig tart, a házassággal minőségében változott meg a kapcsolatunk, mélyebb lett. Még az egyetemi évek alatt született Péter fiunk, aki csoport gyerekként élte apró gyermek korát. Nyíregyházán voltunk szigorló évesek, s ekkor apósom, aki katonatiszt volt, felügyelte a fiunkat. Percre pontosan történt az etetés, a pelenkázás, a katonai fegyelmet erre is kiterjesztette.

Hol volt az első munkahelyetek?

– Kisvárdán kezdtünk, én a baleseti sebészeten, Kati a gyermekgyógyászaton. Szomorú, hogy 29 évesen apám anyagi támogatására szorultam! A kettőnk havi 34 ügyeletét nem lehetett család mellett bírni, minimális fizetéssel. Döntöttünk, haza jövünk. Így lettem derecskeiből, újra derecskei. Az apám nyugdíjas állásba ment, s az ő helyére jöttem. 1984-ben, mint kezdő körzeti orvos döbbentem láttam, hogy Derecske járási központ státuszának megszűnése milyen leépüléssel járt. A pezsgő hivatali és társadalmi élet már a múlté volt. A feleségem a berettyóújfalui kórházban talált állást, mint neonatológus, ebből szakvizsgázott, az újszülött részleget vezeti főorvosként ma is.

A közéleti mozgolódás sem áll tőled távol!

– Érdekel a politika, a település, ahol élek. 1986-ban a Városvédő Egyesület megalapítása is az én ötletem volt. Csatlakoztunk a Ráday-féle városvédő mozgalomhoz, így járhattam először nyugaton. É-Rajna Vesztfáliában tanulmányozhattuk a faluépítészetet és környezetvédelmet. Az első választások után Pajna Zoltán és Sóvágó László segítségével alakult meg az MDF Derecskén, aminek elnökévé választottak. 18 éve vagyok önkormányzati képviselő. Az Antall kormány idején a Megyei Közgyűlésbe is bejutottam, részt vettem az egészségügy funkcionális privatizációját előkészítő rendelet kidolgozásában. Gyakran jártam a minisztériumban, s akkor gondolkodtam el, hogy választanom kell, politika vagy hivatás! A hivatást választottam. Úgy érezem az idő távlatában, hogy elfogyott alólam az MDF.

Gyakorló orvosként munkakapcsolatban vagyok sok családdal. A munkámból fakadóan sokan ismernek a városban s ezt képviselőként, Derecske érdekeit szem előtt tartva kamatoztatni tudom. Számomra a politizálás józan kompromisszumokon alapuló döntés. Az ellenfelek sohasem ellenségek, erre kínosan ügyelek.

Kata asszony hazaérkezése a család újabb hírei felé tereli a beszélgetést. Kata lányuk február 4-én védte építészmérnöki diploma tervét, és fél éves ösztöndíj után, Olaszországból hazatérve Budapesten kapott állást. Péter ötödéves az egyetemen, az apja nyomdokaiba lép, orvos lesz. Őt is a sebészet érdekli. Keresi azt az utat, amit az apja már megtalált, mert ösztönös ráérzései, tudatos építkezése megmutatta, hogy hol a helye a világban.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)