Létavértes

Nyughatatlan ember vagyok. Olyan, aki nem tud nyugodni a babérjain. Mindig kerestem a lehetőségét, hogyan lehet egyből kettőt csinálni. Talán ezért mondták gyakran rólam, hogy mindig építkezek. Az biztos, hogyha valamit meglátok, mindig arról kezdek elgondolkodni, hogyan lehetne azt működővé, hasznossá vagy éppen széppé, jóvá tenni. Miben lelem örömöm? Ha azt látom, hogy körülöttem minden mozog, működik. Ha összegeznem kellene, azt mondhatnám, elégedett ember vagyok: amit ebből a kis városból elérhettem, azt el is értem. Természetesen saját erőből, mert úgy az igazi – mondja Szabó József, a létavértesi Léta-Coop Kft. tulajdonosa és ügyvezetője.

1963. november 11-én született, s boldog gyermekkort őriz emlékeiben. Földművelésből élő szülei húgával együtt szeretetben nevelték, s természetesen már korán megismerkedett a ház körüli és a földeken végzett munkával, az állattartással. Befejezve általános iskolás éveit vendéglátó-ipari szakmát tanult, amelyet ő választott (6. osztályos volt, amikor munka közben látott pincéreket, s már akkor eldöntötte, ezt a szakmát választja hivatásaként). Debrecenben tanulta a felszolgáló szakmát, szerette csinálni, s ki is tűnt felkészültségével, szorgalmával. Az egyik verseny alkalmával más városból érkező szaktekintélyek mondták eredményhirdetéskor a helyi tanároknak: „Ne engedjék, hogy csak pincér legyen ez a gyerek!” A sors fintora, hogy mégsem egy fényes étteremben kezdte pályáját, hanem az otthon biztonságában, Létán, az Áfész fabódéjában.

Szabó József ma úgy tartja, nagyon hasznosak voltak az ott eltöltött évek, mert igazán ott tanulta meg az emberi kapcsolatokat minősíteni és kezelni. Korán, 1982-ben választott magának feleséget. Azóta is hű társak Furkó Edittel – 2007 augusztusában ünnepelték ezüstlakodalmukat –, aki amellett, hogy segít vállalkozásukban, családi gazdálkodó, és biztosítja azt a nyugodt hátteret, amely birtokában nyugodtan, elmélyülten foglalkozhat vállalkozása ügyeivel. A katonai szolgálatból leszerelve egy vargabetűt írt, dolgozott az Aranykalász Termelőszövetkezet sertéstelepén gondozóként, majd ismét a fabódéban folytatta, s mellette gazdálkodott is. 1989 táján belefáradt a vendéglátásba, s akkortól teljes munkaidőben kezdett gazdálkodni feleségével. Kicsiben kezdték. Többnyire bérelt földeken tormával, dohánnyal, paprikával és uborkával foglalkoztak. 1992-ben egyéni vállalkozóként gabonakereskedésbe kezdett, de hamarosan komolyabb szervezeti keretet igényelt e tevékenység, s feleségével megalakították a Léta-Coop Kft.-t. Akkoriban jóval több állatot tartottak, ezért megérte táppal is foglalkozni. Tápboltokat nyitottak, s ezekhez saját teherautópark is kellett, hiszen az ország szinte minden tájegységébe szállítottak. A keverőket általában gabonával fizették.

Közben a kárpótlás útján történt földhöz jutás jelentős lökést adott saját gazdálkodásuknak. Amikor tehették, pályáztak, s ezáltal egyre modernebb géppark állt rendelkezésükre. Szabó József máig egyik szeretett időtöltése a határ szemlélése. Olyankor nemcsak a saját földjeiket nézi, hanem másokét is szemrevételezi, s örül azok jó terméseredményeinek is. „Akit a létai fekete föld összekent, az nem válik meg tőle sose.” Szabó József ezzel a szólással magyarázza a földművelés iránti elkötelezettségét, s a fekete föld mellett a nyírségi homok, illetve a hátsági lösz adottságait is dicséri. 2003-ban kezdték el az élelmiszer-csomagolást, amelyet hazai multinacionális áruházláncoknak szállítanak. Nyolc kamionjuk gabonát szállít rendszeresen olasz partnerüknek, ahonnan visszafelé jelenleg 17 fajta rizs érkezik a csomagolóba, hogy onnan LC Ryce megjelöléssel kerülhessenek be az áruforgalomba. Az uniós csatlakozás megkönnyítette ezt a vállalkozásukat, s jelenleg a 3–4. helyen állnak teljesítményükkel a hazai piacon. 2006-ban két új projektre vállalkoztak: megvásárolták a szomszédos, öt éve leállt malmot a Hajdú Gabonától, s nyitnak a liszt- és őrleménypiac felé, illetve nemrég feltárt kútjukból Vértes Aqua néven palackozzák, forgalmazzák majd kitűnő ízű ásványvizüket.

Szabó József szerint „akkor lesznek rentábilisak termékeink, ha olyan minőséget produkálunk, amit mindenütt szívesen megvásárolnak.” Ennek érdekében rendszeresen elemzi gazdálkodása, vállalkozásai eredményeit, és rögtön lép, változtat, ha szükséges.

Szeret Létavértesen lakni. Azt mondja, ott dolgos, szorgalmas nép lakik. Az országos politika helyett inkább a helyi ügyekre figyel, örül, ha fejlődik települése. Szívesen vadászik, bár arra egyre kevesebb az idő. Ha éppen esik az eső, barátaival jól megbeszélik az élet dolgait. Ez legalább annyira kikapcsolja, mint az autózás.

Nagyobbik fia, József már segít vállalkozása nemzetközi ügyeiben, ha főiskolai tanulmányai engedik. Közgazdásznak tanul, akárcsak öccse, Zoltán. Csaba a derecskei középiskolát végzi, Péter most nyolcadikos és nem utolsósorban versenytáncos.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)